Dupka Gyuri szerény és cseppet sem képzavaros című cikkéből (Magyar kulturális stratégia a kárpátaljai magyar intézményrendszer tükrében) roppant fontos dolgot tudtam meg égboltteremtési ügyben. A második bekezdésben ugyanis ez áll: „Mint ismeretes, az egyetmes magyar kultúra több évtizedes széttagoltsága után az 1990-es évek elejétől nyílt újra lehetőség Kárpátalján is az egységes magyar szellemi égbolt megteremtésére.” A tanulmány egésze is megérne egy misét, mind a felfogása, szempontrendszere, mind a „követelési listája” eléggé sajátos. Megvan benne a meglévőségek témánkénti tételes (bár felületes) felsorolása, van benne továbbá „Problémák, tennivalók” cím alá sorolt számos kívánságlista; stratégia azonban – na az pünkt nincs benne egy deka sem. Illetve hát van, például ebben a remekül fogalmazott pontban: „A stratégiának a kárpátaljai magyarlakta tájegységek esetében is támogatnia kell a helyi térségi arculat kialakítását, hiszen alapvető érdeke fűződik a népesség-megtartó, (elsősorban magyar) beruházásösztönző és turistacsábító hatás eléréséhez.”
Ennyit a stratégia érdekéről.
A legszebb az egészben, hogy a folyóirat címe, amelynek 2005/1. számában az újabb Dupka-remeklés megjelent: Nyelvünk és kultúránk.