Piréznek lenni. Az Első Piréz hitvallása Kárpátalján

Piréznek lenni annyi, mint szembefordulni az előítéletekkel és kirekesztéssel. Annyi, mint a másságot értéknek tekinteni, a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségekkel elvi alapon azonosságot vállalni.

Piréznek lenni annyi, mint szemébe röhögni az összes fajvédőnek, rasszistának, antiszemitának, sovinisztának, nácinak. Piréznek lenni annyi, mint átélni a szabad identitásgyakorlás felemelő érzését.

Piréz alapelvek

• a piréz teljes tudásával törekszik arra, hogy eszményei sértetlenek maradjanak
• a piréz az eszményeit, alapelveit veszélyeztető kényszereknek minden erejével ellenállmég a legszorongatottabb helyzetekben és a legerősebb kényszerek közepette is hisz a döntés és választás lehetőségében

• ezt a döntési pozícióját a piréz minden áron igyekszik megtartani és gyakorolni

Hogyan lettem én az Első Piréz

2007. március 7-én nyilvánítottam magam piréznek. Tettem ezt abból az okból, hogy az előző napi sajtóhír szerint a magyar lakosság részéről nőtt a pirézekkel szembeni elutasítás. Blogbejegyzésem akkor csupán ennyi volt:

Tegnap a híradásokat olvasva, hallgatva, nézve  még csak azt éreztem, hogy kifejezett rokonszenvet érzek a pirézek iránt. Mára beláttam, ezzel nem elégedhetek meg. Ezennel kijelentem tehát, hogy mától teljes meggyőződéssel egész valómban

piréznek tekintem magam.

Az előzményekről a Wikipédiában: pirézellenesség

A pirézek a Tárki közvélemény-kutató cég munkatársainak fejéből pattantak ki. Idegenellenességet vizsgáló felméréseikben először 2006-ban jelentek meg a pirézek. „2006 júniusában a felsorolásba betettünk egy fiktív etnikumot is, azt vizsgálva, hogy velük szemben is megjelenik-e az elutasító attitűd vagy sem” – írja honlapján a Tárki.

Vizsgálódásai során a közvélemény-kutató azt találta, hogy a válaszadók 61%-a szerint mérlegelni kell, kiket fogadjon be az ország és kiket nem, és közülük 59 százalék állította, hogy a pirézeket nem kellene befogadni.

2007 februárjában megismételték a felmérést és azt tapasztalták, hogy a pirézellenesség növekedett az országban: 68%-ra nőtt azok aránya, akik nem kértek a pirézekből. Igaz, ez az arány még így is jelentősen alatta maradt a románok, oroszok, kínaiak és arabok bevándorlását ellenzők arányának.

Ugyanitt olvasható az Ellenreakció cikkelyben

A pirézellenességgel terjedelmesen foglalkozott a média, és ezt kihasználva Balla D. Károly író számtalan képzeletbeli „adatot” alkotott meg ezen fiktív népről. A témával kapcsolatos lapjain (illetve számos internetes fórum általa indított témájában) többen foglalkoztak a nép fiktív történelmének és velük kapcsolatos „tények” kitalálásán.

Lásd még itt is (diagrammal): Kik a pirézek – Tárki 2006-2007 – Idegenellenesség

Kutatásuk kezdetének 10. évfordulóján a Tárki újra foglalkozni kezdett a témával, és egy munkatársuk interjút készített velem. Írásban adott terjedelmes válaszaimban igyekeztem a nyilvánvaló társadalompolitikai gesztuson túl a vállalásom elméleti és művészeti megközelítését is megadni:

Elméleti közelítés: Nemlétezés és létezővé válás

Azzal, hogy Csepeli György ősatyaként kitalálta és Sík Endre nemző atyaként a kutatás részévé tette a pirézeket, egyben meg is alkotta őket. Ám ez a megalkotottság mindaddig elmosódott maradt, amíg a közvélemény-kutatás eredménye nem élesítette ki a kontúrokat.

Ha annak előtte a pirézek nem léteztek, az eredmény ismeretében nagyon is létezővé váltak azáltal, hogy egyvalamit egészen pontosan tudni lehetett róluk:

• A PIRÉZEK AZOK, AKIKET 2007-BEN A MAGYAR LAKOSSÁG 68 %-A ELUTASÍT (míg 2006-ban csak 59 %-uk tette ezt)

Azaz: a pirézek az elutasítás által váltak meghatározottá, definiálhatóvá.

Fenomenológiai megközelítéssel:

a pirézek a megkérdezettek intencionális élménye révén az elutasítottság fenoménjává váltak.

Ebben a megközelítésben annak már nincs jelentősége, hogy a pirézek léteznek-e, s hogy az elutasítóknak van-e róluk bármilyen információja: számukra ezek hiányában is markánsan megformálódott a pirézség képzete, mondjuk valahogy így: „gyanús, távoli, idegen népség”.

Reálisan a „pirézek” ugyan továbbra is egy üres halmaznak volt a neve, lévén egyetlen piréz sem létezett, ám ez a halmaz:

• a Tárki kutatói által belehelyeződött egy konkrét kontextusba és a megkérdezettek éles előítéletével körberajzolva konkréttá vált.

Egy üres halmazba egyetlen elemként belehelyezni magamat: pompás gondolatkísérletnek látszott.

Előállt tehát a megtestesített, megalkotott hiány. Úgy is, mint írói projektum.

Pirézzé válás mint művészeti performansz

A nemlétező, a Nincs, a Semmi igen régóta izgat, foglalkoztat. Egy vaskos könyvemet építettem arra a kísérletre, hogy pusztán járulékos szövegek révén (előszó, lábjegyzetek, munkanapló, utószó stb.) jelenítsek meg egy megíratlan kulcsregényt. A Hiánnyal való Szembesülésem meghatározását egyik kritikusom adta meg: A műgonddal okadatolt Semmi.

Könyvemnek A Semmi apoteózisa c. fejezetében tudományos és művészeti példák sokaság hozom fel arra, hogyan kreálható létezővé a Nincs, azaz hogyan tudjuk a nemlétezőt a róla alkotott vélekedésünkkel értelmezhetővé és artikulálhatóvá tenni.

És bár a regényhiányt körbeíró regény megírásával és megjelenésével ezen a problematikán valamelyest túlléptem, a nemlétező dolgok iránti érdeklődésem ezek után a szövegkalandok után mégis töretlen maradt, mi több, kis privát esztétikai elméletet is építettem rá, mondván: az esztétikum lényege abban a folyamatban ragadható meg, amelynek során a művészeti alkotás képes olyan erős képzeteket kelteni a befogadóban, hogy ezen képzetek az ő érzékelésében visszahatnak a valóságra.

Az okadatolt Nincs és a szubjektív valóságba beavatkozó művészet felől közelítve:

egy nem létező etnikumnak saját személyemmel való megképezése olyan művészeti performansz, amellyel kísérletet tehetek arra, hogy az előítéletes gondolkodás valóságába beavatkozzam.

Ilyen nagyszerű alkalom és kihívás ritkán adódik íróember számára, nem csoda hát, hogy éltem vele és a magam lehetőségeinek és szándékának keretei között igyekeztem tenni arról, hogy

• a piréz és pirézek kifejezés pozitív fogalmakkal társuljon

már csak azon a réven is, hogy én önként és büszkén identitásommá választottam a piréz mivoltot.

Idővel aztán elhatározásom nyomán lassan kikristályosodott bennem, mit is értek piréziánus szemléleten, magatartáson, gondolkodáson. Valószínűleg azt is, hogy nem ideológiák és mentális sémák (pl. előítéletek) mentén, hanem más típusú ismeretrendszerek és intuíciók alapján tájékozódom a világban.

---

Fenti szövegem írásakor még használtam az elipszilont. Azóta:
balla d. károj

lásd még: az első piréz, pirézek | piréz blog | pirézek hu