Meggyüttem:) De holnap már m1ek is tovább. Hogy csakazértse l1ek itthon.

19-én indultunk, másfél nap volt az út. Jól elhülyéskedtük, mert nem volt túlzottan érdekes. Azt hittem, h sokkal izgalmasabb Ukrajna. Én ugyanis most voltam először Kárpátalján kívül. Rájöttem, h Kárpátalja egy kis külön ország ahhoz képest, h mi van arrafelé. Az egy dolog, h itt sem a legápoltabb minden, h nem kifogástalan a tisztaság, de ha összehasonlítunk egy Odessza melletti falvat és 1 ittenit, valahogy nagyok a különbségek. Ott minden olyan szürke, lerobbant, és, bár én nem sok emlékezetes évet töltöttem a Szovjetunióban, érzem rajta h rengeteg minden maradt meg szovjetnek. Mi nagyon nyugat vagyunk ám:) Jó, nem utaztunk át a nagyvárosokon, azoknak a belvárosa biztos szép, de az nem elég. Nah, de ez most nem turistariasztás akart lenni:P

Karolina-Bugaz is elég lerobbant üdülőfalvacska, kivéve persze a központot, ahol yobbnál drágább éttermek, bárok, discok próbálják túlénekelni 1mást. Ugyanis főképp élő zene volt mindenhol, ami nagyon remek lett volna, ha nem orosz popot dalolásztak volna…:P

Oxána szervezte az egész utat, Vlaszta szüleinek a barátja. Velük kerültünk 1 házba (ő, a férje, Zsenya, és a fia: Ártyom). Ők már harmadszor voltak ezen a helyen és ugyanabba a házba járnak mindig. Csak azt nemtom, h mi vonzza őket benne. A pókok, a kosz, a lehúzhatatlan wc vagy a túlzottanbesüppedaseggemalatt ágy. Végül arra következtettem, hbaba Rájának (a ház tulajdonosa, akiről anyu rögtön írna pár novellát:)) vmi különleges vonzereje lehet, mert Oxána nagyon imádta. Velünk kajált, 1ütt néztünk filmet, Odesszába is velünk jött. A nő amúgy állandóan seprővel, vödörrel, ronggyal mászkált, de vhogy mégis mindenhol kosz volt. Kb 50 éves lehetett, hidrogénszőke hajjal, szalmakalappal és hippibeütésű (virág virággal) nagyon izléstelenül összeválogatott ruhákkal:) A gázt nem volt szabad, csak sutyiban, használni, a vizet is mértékkel. De amúgy yo volt:) Tényleg, ha kicsit olcsóbb lett volna, akkor minden ok. A ház hátánál folyt a Dnyeszter torkolata, 5 percre volt a tenger, baba Ráján sokat lehetett röhögni, a szobánkban pedig 1 nő óriási plakátja lógott, amit tilos volt leoperálni, mert Rája néni a lányától kapta. Az előttünk lakóknak sem jöhetett be vmi nagyon a plakát, mert a szemére ragasztottak vmi matricát. Rája néni pedig sápítozva vakarászta le róla „Pedig olyan gyönyörű!” közbeszólásokkal.

A társaság yo volt. Így két hétig tökéletes. Asszem 5 család lakott 1ütt a házunkban (4 ungvári és 1 csernyivci). A felnőttek nem voltak igazán felnőttek, inkább olyanok, mint a rossz tinik, esténként úgy ugráltak a bárokban, h csak na:) Mondjuk egész nap iszogattak, szal nem csoda. És annyit passzív cigiztem, h pfuj. De amúgy yopofák voltak, sokat hülyéskedtek velem (főleg Oleg alias Sör Robi:)), és sztem minddel még yobban lettem volna, ha anyanyelvünk 1ezne. De így is rengeteget fejlődtem! Vlaszta szerint eloroszosodtam:) Nayo, ez azért enyhe túlzás.

A tenger naggggyon szép! És nagy, és sok benne a vodorosz [bdk megjegyz: ez nem nemzetfitymáló kifejezés; helyesen vodoroszl = vízinövény], de meg lehet őket szokni, szépek a kagylók meg a rákok (azok büdösek is, mint itthon kiderült), a medúzák 1x sem csíptek meg, sok a sirály, de nem is olyanok, mint itthon. Sajnos tengeri csillag itt nincs, de kagylóból meg rákból, meg kőből nagyon sokat gyűjtöttem:P

A strand elég tiszta, a víz teljesen. Szerencsére homokos, nem pedig kavicsos. És egész nap jártak a mozgóárusok ordibálva, h holodnájá pivááá-áá-áá:)) De ez élőben az igazi:P Nem úszhattam túl sokat, mert meg is fáztam és 1éb fürdésakadályozók, de azért amennyit sikerült, azt nagyon élveztem:) Azt mondjuk nem észleltem, h könnyebb lenne a tengerben úszni. Le is barnultam, magamhoz képest nagyon. Kolos aszonta, h tök néger vok:) De én semmi a csernyivci családhoz képest. Nekik amúgy volt 1 kisfiúk, Denisz, aki 8 éves létére nagyon durva 1 gyerek. Állandóan ölelgetett + puszilgatott engem + Tányát. Feleségül akart venni, és eldöntötte, h ott fogok velük lakni. Az apuja + hülyéskedett is, h nagyon yo dolgom lesz, kapunk szép lakást stb:) De amúgy engem nagyon szeretnek a kisfiúk. Akadt ott 1 Sztászik is, az is állandóan utánam járkált:) Pedig én tudtam a legkevésbé kommunikálni vele, és mégis:P

Odesszában 3x voltunk. Először az akvaparkban (drága, nem érte meg az árát, de azért nem rossz) és a belvárosban, ami igazán gyönyörű, színes, szép és érdekes, de kb 10 utcából áll, és a külváros merő ellentéte. Másodszor a piacon, ami rohadt olcsó, de nem vettem semmit:) Harmadszor pedig csak páran mentünk várostnézni részletesebben. Tényleg gyönyörű a belváros, és nagyon a turistákra specializálódott.

Ottlétem alatt neteztem is 2x, az is rohadt drága, de aki függő, az függő:) A szülinapom semmi extra, nem igazán szeretem. Két ember is mondta, h kanálkarkötőt akart nekem ajándékozni (ugyanis van hajlított villa karkötőm & nyakláncom, Szurdokpüspökiben csórt villából:))), de végülis mást választott:)

És ottlétem alatt találták meg nagyapát is… Elég rossz volt, h nem lehettem itt a temetésen, meg 1általán…

Hazafelé már mindenki kimerült, aludtunk rengeteget, nem is tűnt másfél napnak az út. Amúgy sokkal rövidebb is lehetett volna, de a busz yo, ha 40-nel ment:)

Már 4-én megérkeztem, de csak tegnap pakoltam ki a cuccom, ma pedig pakolhattam vissza…:P A rákok nagyon bűzlöttek, szal kint vannak a teraszon sótlan levegőt szívni. Holnap + m1ek nagymamához Beregszászba + passzív résztvevője leszek a matektábornak is. 1ébként tökre elfelejtettem számolni, grr, szal yo lesz ez most a kis agyacskámnak:) Nah, szió!