Így festett 10 éve a NolBlog címlapja

nolblog2006

Így festett 2006 áprilisában (nem sokkal a választások előtt) a NolBlog címlapja… (lásd lentebb nagyban a képernyőfotót)

Mint abban az időben nem ritkán, az UngParty Manzárd a szerkesztő által ajánlott, kiemelt blogok között szerepelt. Ha kicsit is igyekeztem, Föld S. Péternek és Diurnusnak (Bodor Pál közirói neve) lehettem a társa a TOP bejegyzések és szerkesztői ajánlások között. Ez nemcsak jó érzés volt, hanem például a 2006-os választások előtt fontosnak is gondoltam, hogy akik a NolBlogot olvassák, tájékozódjanok afelől: a kárpátaljai magyar kisebbségben is akadnak olyanok, akik elutasítják a nemzeti kurzust. Akkor sem lehettünk túl sokan, de azt hiszem, ma ezen a téren sokkal rosszabb a helyzet… Önkritikusan azt is be kell vallanom, harci kedvemet én is elveszítettem.

A web.archive.org áltzal lementett legkorábbi kép a Népszabadság Online blogjának címlapjáról 2006. április 2-i. Az én 3 akkori legfrissebb posztom most itt, ebben a pirézblogban lesz olvasható, miután a NolBlog megszűnik:

A végromlás felé

Cirka harminc éven át mondtam, mondtam mondtam makacsul a magamét – és mire mentem vele? Minden rosszabbra fordult: Magyarország már nem vonzó perspektíva egy demokratikus érzelmű, liberális gondolkozású ember számára, Ukrajna pedig (számomra átláthatatlan érdekek miatt, de érzékelhetően) a válságállapot állandósítása mellett kötelezte el magát: a szakadék szélén való billegés, a hadiállapot bevezetésével való fenyegetőzés és a zavaros körülmények közepette valakik léthatóan érdekeltek a lakosság számára egyre elviselhetetlenebb helyzet fenntartásában.

Magyarországon 2010-től olyan politikai és társadalmi változások történnek, amelyek teljességgel ellentétesek az én eszményeimmel, a magyar társadalom többsége számára elfogadottá váltak a számomra legelutasítottabb nézetek, folyik a Horthy-éra ideológiájának a restaurációja, visszalopakodnak a jobboldali konzervativizmus legrosszabb hagyományai. Szitokszóvá vált az európaiság és a liberalizmus, viszont már a parlamentben is lehet zsidózni és cigányozni – “az utca” vagy “az internet” névtelen emberének teleszájú fröcsögéséről nem is szólva. Álszent, cinikus, hazug, pökhendi és bunkó mód viselkedő, magánvagyont harácsoló korrupt senkiházikból álló politikai klán uralja az országot, élükön egy diktátori hajlamú, mindenre elszánt szociopatával – akinek remek esélyei vannak arra nézvést, hogy a kicsit itt-ott megnyomorított választási törvénynek és a szavazók szinte töretlen támogatásának köszönhetően még sokáig hatalmon maradjon. Mert az alattvalóknak felettébb tetszik, amit művel, tetszik nekik a turul vérvonal, elhiszik, hogy származási alapon hazaárulók a baloldaliak, rácuppannak halálbüntetésre, idegengyűlöletre… Igen, ezek azok a részletek, amelyektől benn ugyan forrongok, émelygek, amelyek ellen zsigerileg tiltakozom – de megírni a sok mocskot már semmi kedvem. Röffent egyet L. Simon?, mond valami bődületeset Kósa?, álszenteskedik Balog?, hazudik egy kapitálisat Lázár vagy Rogán? Elfeledkezik egy milliárdjáról Mészáros? Kitagadja a magyarságból a nemzet felét és stadiont épít az ablaka alá Orbán? Felszámol vagy lenyúl a rendszer mindent, ami még nem volt az övé? Megvásárolja a független művészeket és az “őfelsége ellenzéke” szerepébe szorítja a tehetetlen másik oldalt? Minden mozzanat felháborít – de ugyan mi változik attól, ha ezt a felháborodásomat megírom?

Ukrajnában 2013 őszén szabadult ki a rossz szellem a palackból. A dugófeszegetők akár jót is akarhattak, csak rosszkor és rossz helyen akarták az európai fordulatot: visszájára sült el minden. Az ország azóta önveszte felé gyalogol hol kisebb, hol nagyobb, hol visszakozó léptekkel. A halott egyre több, az értelmes nyilatkozat egyre kevesebb, a mozgósítás napról napra erőszakosabb. Az abszurditásig kaotikus viszonyok közepette versenyt futnak az indulatok a gáz hétszereződő árával.  Végveszélyre utal, hogy olykor az egyetlen biztos mechanizmus, ami üzemeltette a közigazgatást és a  gazdaságot, a korrupció gépezete sem működik. Hiába jön kintről a temérdek segély, támogatás, hatalmas hitel – nem elég arra, hogy békére korrumpálják azokat, akiknek jobb üzlet az állóháború.

>> Minderről részletesebben is írok főblogomban

>> Az ördög a részletekben

politika, közélet, kult, szerver, közpol, magyarország, magyarság, ukrajna, kárpátalja

_______________________
Más: honlapoptimalizálás – laptop akku töltő

Az idegen szép

pirezAzt hiszem, ideje újra megszólalnia annak, aki, mint én, pirézként szembehelyezkedik mindenféle előítélettel és kirekesztéssel.

Legutóbb Orbán Viktor amorf diktatúrájáról írtam bővebben – Az Orbán-rezsim bukása – , illetve egy elemzésre hívtam fel a figyelmet – Pengeéles elemzés Orbánról – no meg azt a szóleleményemet is megosztottam olvasómmal, hogy Orbán és Simicska egymás geciprokai. De most újra a számra kell vennem ennek a szociopata hajlamú, keleti despotákkal cimboráló és példálózó, a nyugati liberalizmus értékeit megkérdőjelező politikusnak a nevét. Gusztusom éppenséggel nincs sok hozzá, de a hallgatás sem esnék jól kis idő után. Tehát.

megbukott-orban-viktorA „mi magyarok” nevében nagyképűen nyilatkozó és sunyi hazugságokkal a közéletet mételyező, a legalantasabb emberi indulatok kijátszásában egyre messzebb menő magyar miniszterelnök most már nemcsak a politikailag-világnézetileg szemben állók számára vállalhatatlan. Aki tagadja, hogy Magyarország a legrégibb történelmi korok óta multikulturális formáció, nemcsak tényeket hazudtol meg, hanem annak kétségbe vonásával, hogy a magyar nemzet erejét és értékét éppen a kulturális, vallási, származási, nyelvi sokszínűség képezi, egészen nyilvánvalóan a konzervatív keresztény nézetekkel, a szentistváni gondolattal megy szembe. Ezen túl a multikulturalitás elutasítása nem egyéb, mint nyílt arcul csapása mindazoknak, akik származásukban, vallásukban, nyelvükben más gyökerekkel (is) rendelkeznek – márpedig a népek és etnikai csoportok sok évszázados együttélése és keveredése okán a Kárpát-medencében valószínűleg ilyenek vagyunk sokkal többen. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a nemzetet eddig is végletesen megosztó Orbán Viktor személyét most már totálisan eluralta a kirekesztő nacionalizmus, és afelől sem, hogy az idegengyűlölet szításával, a másság elutasításával mérhetetlen károkat okoz a magyarságnak.

Ugyanakkor afelől sincsenek illúzióim, hogy szavai sok fül számára nemcsak hogy elfogadhatóak, hanem édesek is – és a miniszterelnök legnagyobb bűne éppen az, hogy önös politikai érdekből a neki helyeslők zsigeri előítéleteire támaszkodik (ahelyett, hogy példamutató elvszerűséggel szembeszállna a kirekesztő, gyűlölködő indulatokkal). Ez a bűn súlyos. És nemcsak a pirézek, hanem az ő istene szemében is. Erősen hiszek abban, hogy vétkei nemcsak az égi ítélőszék előtt, hanem még itt a földön elnyerik büntetésüket. Ha nem most, hát majd a történelemkönyvek lapjain, amelyek a magyar nemzet történetének legsötétebb figurái között fogják említeni.  (tovább: Az idegen szép)

___________

Más: Magyar Ószövetség: a Nemzeti Nagyszala 🙂

Az ukrajnai háború

Amióta Kelet-Ukrajnában harcok folynak a nem tudni pontosan kik (szakadárok, felkelők, oroszok, zsoldosok, csecsenek, terroristák, szabadságharcosok…?) és a valamivel könnyebben azonosítható ukrán alakulatok közt, sokan sokfélét írtak-írnak arról, hogy a kialakult helyzethez hogyan és miképpen viszonyul a kárpátaljai magyarság.

Nyilván: sokféle módon. Aki azt várná tőlem, hogy erről én áttekintést tudok adni: ki kell ábrándítanom. Hát hiszen még arról sem adhatok számot, hogy én hogyan viszonyulok ehhez az egészhez. Merthogy tele van az én finoman érzékeny lelkem és felettébb bölcs tudatom súlyos ellentmondásokkal, amelyeket még magam sem tudtam felfejteni. Főként, hogy nemcsak az érzékeny lelkületemen és okos tudatomon belül vannak ellentmondások, hanem pszichémnek ez a két összetevője is ellenkezőleg viszonyul sok mindenhez. Amit zsigerileg elutasítok, azt esetleg belátó elmém elfogadja, amit meg tudatilag utasítok el, azt esetleg érzelmileg nem tartom idegennek. És mindenbe belekever az idő is: ami tegnap elképzelhetetlen volt és mélységesen felháborított, afölött ma már esetleg elsiklom – hogy egy új esemény miatt holnap ugyanez borítson ki.

Szinte csak egyetlen dolog van, amiben stabilan biztos vagyok, s amiben ösztöneim és gondolataim közös nevezőre jutottak: ez pedig az, hogy >>> folytatás: Az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarság

Slágergyanús! (Baszódjál meg, KDNP)

Egy megosztást megér…

a dal szövege:

Baszódjál meg, KDNP!

Vasárnap van felkelek, indulnék templomba
Látom ám a cipőmben a fűző elszakadva
Közelben a Tescó, benne meg a Deichmann
Ám hirtelen ráeszmélek itt kurva nagy baj van

Vasárnap van felkelek, sütnék kenyeret
Szelés előtt rajzolnék majd rá kereszteket
De a liszt az elfogyott, és ma nincsen diszkont
A Nemzeti Együttműködésben egy dolog a fix pont

Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsolt
Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt
Nem választott senki és nem kérte, hogy beszólj
Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól

Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsót
S ha ott van már a Hoffman Rózsa őt is baszd meg jól
Lófaszt kapjon Harrach Péter ne pedig több fényt
Ha eltűnnétek mind a faszba az lenne a szép

Vasárnap van felkelek, az asszony ordibál
Elromlott a lehúzó, a WC szarban áll
Nem baj mondom itt az Obi, ez meg Dömötör
Elindulnék, amikor a felismerés rám tör.

Vasárnap van felkelek, harminckilenc hét
Lázas mind a három gyerek, s csillapítanék
Az utolsó csepp Nurofent is elhasználtuk már
Kurva messze van az ügyeletes gyógyszertár

Ref.

De nem mentek ti sehova, ez nektek mennyország
Bár nem jut nektek belőle csak elszórva morzsák
Nem juttok ti magasabbra, nem juttok egekbe
Mert Nyelvetek az beszorult egy nagy Fideszes seggbe

Ref.

———–

Politikai gúnydal esetében valószínűleg nem érdemes számon kérni a dalszövegen a fennkölt stílt még akkor sem, ha az én személyes ízlésemnek a sorok némelyike még ebben a kontextusban sem felel meg…

———–

Ajánlom még szövegírás témában:

Egy hazug plakát

osszefogniavagy pártkatonák egymás közt

Az itt látható plakátot, mint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választási felhívását, a szervezet politikai titkára osztotta meg a Facebookon. A felhívás arra utal, hogy az október 26-ai ukrajnai parlamenti választáson az államfő nevével fémjelzett Petro Porosenko Blok biztos befutó helyet ajánlott fel a KMKSZ elnökének, Brenzovics Lászlónak, így  PPB-re adott kárpátaljai „magyar szavazatok” a KMKSZ propagandalogikája szerint a magyar képviselő mandátumhoz jutását eredményezik. Hosszan ki lehetne arra térni, melyek a leendő ukrán kormánypárt részről tett gesztusnak az előzményei, hogyan vált lehetetlenné az, hogy magyar képviselő egyéni jelöltként juthasson a törvényhozásba, illetve azt sem ártana felidézni, hogy amikor az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Gajdos István kísértetiesen hasonló körülmények között lett képviselő, akkor milyen nyilatkozatokat tett a KMKSZ (természetesen vitatta azt, hogy az ukrán pártlistán bejutott Gajdos a kárpátaljai magyarság képviselőjének lenne tekinthető). Mindezekről a kérdésekről erősen egyoldalú írások jelentek meg a kárpátaljai magyar pártsajtóban – mindkét részről. Hasonlóan merev álláspontokat képviseltek a Facebookon vitába keveredett felek. A Darcsi Karolina megosztotta plakáthoz hozzászólt Kőszeghy Elemér, az UMDSZ politikai alelnöke, a Kárpáti Igaz Szó c. pártlap főszerkesztője. Nem túl magas színvonalú vita indult kettejük között, amibe a szokásosan bunkómód viselkedő főszerkesztő részéről a vitapartner hölgy sértegetése is belefért. Visszataszítóvá számomra azonban elsősorban nem ezért vált a szópárbaj, hanem azért, mert a felek védhetetlen dolgokat védtek foggal-körömmel.  Általános elvi értelemben Kőszeghy érvei akár meggyőzőbbek is lehettek volna, ha mind személyét, mind lapját, mind az UMDSZ-t erkölcsi értelemben le nem nullázta volna az a tény, hogy összeszűrték a levet a magyar szélsőjobbal. Így azáltal, hogy az UMDSZ immáron nem a demokrácia és a liberalizmus magasából, hanem a radikális szélsőjobb eszmei pöcegödréből támadja a Fidesz kárpátaljai segédcsapatának tekinthető KMKSZ-t, opponensét inkább teszi elfogadhatóvá, mint önmagát.

Az igen sok bejegyzésből álló vitát végigolvasva heveny undor fogott el, és ennek hangot is adtam.  Kőszeghy magára vette negatív indulatomat (nem alaptalanul), Karolina pedig úgy érezhette, hogy ezzel talán neki adtam igazat. Ezt tisztáznom kellett:

Kedves Karolina, annyi részemről azért ide kívánkozik, hogy számomra mindkettőtök érvelése – bár kétségkívül nem azonos mértékben! – még visszataszítóbbá tette azt, amit eddig se fogadtam el. Két pártkatona védte itt a mundér becsületét és a saját sarát mindkettő roppant illatosnak, a másikét pedig rettentő büdösnek találta. Holott bűzlik mindkettő (bár a penetráció tekintetében vannak eltérések). Az önkritikának, a saját hibák elismerésének a felvállalását nem véltem felfedezni, holott lenne mit észrevételezni saját oldalon is. Egyszer azt írtam, hogy nem hiszek el semmit jót, amit magukról és semmi rosszat, amit a másikról mondanak a szemben álló felek – de készséggel elhinném azt, amit a másik fél erényeiről és saját negatívumaikról mondanának. De erről nincs szó, a saját lovát dicséri és a másikét ócsárolja mindkét fél: az enyém táltos, a tied kehes gebe. – Eddig is pontosan tudtam, hogy ezeket a hatalomhoz dörgölőző magyar politikai erőket önérdekek vezérlik és ezzel több kárt okoznak a magyar közösségnek, semmint amennyire hasznukra lennének – a fenti párbeszéd csak arról győzött meg, hogy ezen a téren nem javult a helyzet az elmúlt időszakban, sőt. Amikor ez ennyire pregnánsan megmutatkozik, az nekem jó okot ad az undorodásra. Sajnálom. Nyilván lehetne másként is. Talán lehetne érvelni kevesebb önhittséggel, kevesebb feltétel nélküli elkötelezettséggel (ez a pártkatonaság). Talán be lehetne ismerni, hogy nem a hatalommal kellene folyton önérdekű alkut kötni, hanem egymással megtalálni a kompromisszum lehetőségeit, talán a másik szemében annyira zavaró szálka mellett a sajátunkból ágaskodó gerendát is el kellene ismerni. Mindkét félnek. Az „Ideje összefogni” ez esetben talán nem tűnne ennyire hazugnak. Köszönöm a figyelmedet.

A KMKSZ politikai titkára reagált, más hozzászóló is akadt. Két további rövidke bejegyzésemet is megörökíteném ehelyt:

a gond az, hogy a kmksz az elmúlt 20 évben kirekesztő és kisajátító, nem pedig egyesítő magatartást mutatott, ezért hazug a plakát és ezért visszatetsző számomra ez a képmutatás.

 

én is szívesen lennék bizakodó és adnék bizalmat neki és a kmksz-nek, ha például valahol a szervezet vezetőitől olvastam volna egyetlen árva sort arról, hogy az elmúlt 20 évben milyen nagy vétek volt a kirekesztő magatartás, mekkora hiba volt kisajátítani minden „magyar ügyet”, mekkora gyalázat volt aláfeküdni a fidesz klientúraépítésének stb. 10 ilyen mondat Brenzótól – és megtapsolom a plakátot.

Utóbbi bejegyzéseimet Köszeghy lájkolta 🙂

  • A teljes vita a Facebook-topikban (a topikot utóbb törölte a plakát megosztója, így levettem én is a linket, amely már csak hibaüzenetet adott

Ukrajna ebbe belerokkan

Mi zajlik Ukrajnában?

Az alábbi videót Európai politikustól meglepően pontos és hiteles értékelése annak, mi zajlik Ukrajnában megjegyzéssel megosztó Facebook-topikomban a helyzetet és a napi fejleményeket kitűnően (nálam is jobban) ismerő  virtuális és személyes barátaim vitatkozni kezdtek Ukrajnáról. Egy ponton engem is megszólított egyikük, utalva A komisz Ukrajna írásomra és rákérdezve: ugye nem gondolom, hogy Putyin belátóbb nemzetiségi politikát folytatna a mostani ukrán kormánynál. Nagyjából a lentebb olvasható pár mondatban igyekeztem összefoglalni e véleményemet (utólag kicsit szerkesztve).  [az eredeti videó már nem érhető el, innen is töröltem – 2016]

video volt helye

Az ukrán kormánnyal, államigazgatással, gazdasági maffiával, a mindent gyökerétől lombja csúcsáig átszövő korrupcióval való szembehelyezkedésem cseppet sem jelenti azt, hogy Oroszország beavatkozásától várnék javulást. Azt viszont jelenti, hogy véleményem azért alakult ki, mert tapasztalom, hogy a Majdan óta szociális, egzisztenciális és morális katasztrófa felé sodródunk és hogy bizonyos politikai és gazdasági erők eközben teljesen nyilvánvalóan harcot, háborút, káoszt és javukra történő hatalmi átrendeződést akartak és akarnak, csak azt nézik, maguknak mit kaparhatnak ki ebben a krízisben. Ha ezeket a törekvéseket a Nyugat úgy támogatja, hogy eközben az égvilágon semmi, de semmi garancia nincsen sem demokratikus fordulatra, sem az élet normalizálódására, akkor ez a katasztrófába vezető út csak hosszabb és minden területen több áldozatot követelő lesz. Hogy mi lenne a jó megoldást, azt nem tudom megmondani, nyilván az se lenne kedvező végkifejlet, ha Putyin bekebelezné Ukrajnát. De ebbe a mostani folyamatba (a belátható időn belüli kilábalás esélye nélkül) totálisan belerokkan az ország és a mostaninál is jobban elburjánzik mindaz, ami szögesen ellentétes a demokráciával, a szabadsággal és a jóléttel.

Az a szomorú, hogy a kisember már ott tart (és egyre inkább ott fog), hogy bárki kezéből elfogadja a diktatúrát és/vagy a maffiaállamot, ha feltételezi, hogy ez majd kirántja a a nélkülözésből, a teljes létbizonytalanságból és – hovatovább – a halálfélelemből is.


A hétköznapi ukránok és kárpátaljai magyar szervezetek

Kevés kivételtől eltekintve gyűlölettel teli kifejezésekkel és mocskolódással fogadták a hétköznapi ukránok a kárpátaljai magyar szervezetek és történelmi egyházak közös nyilatkozatát. Néhány józanabb, magát ruszinnak valló hozzászólótól eltekintve heves indulatokat váltott ki az ukrajnai magyarok közös nyilatkozata, melyben kifejezik igényüket az anyanyelvük és kultúrájuk megőrzése, az esélyegyenlőség biztosítása és a nemzeti-kulturális önrendelkezés feltételeinek megteremtése tekintetében. Az alábbiakban a Kárpátalján szerkesztett ukrán hírportálokban megjelent olvasói hozzászólások tömegéből szakítottunk ki találomra egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül:

„Aha, békések. Meséljetek csak, milyen békésen lőttétek halomra és hurcoltátok koncentrációs táborokba 1939-ben az őslakos rahói huculokat, a perecsenyi és bereznai lemkókat, az ökörmezői bojkókat meg az ilosvai, ugocsai dolisnyákokat, miként gyűjtöttetek be 100 ezer zsidót, hogy hamuként végezzék Auschwitzban meg Dachauban. És a mai napig nem kértetek mindezért bocsánatot!”

„Orbán csicskái most Putyinnak benyalnak. Ukránok! Ez a mi magyar siserehadunk mind nacionalisták, akiket jól tart a mostani nacionalista-konzervatív fasisztoid Fidesz.”

„Orbán kiadta a parancsot, és a helyi magyarok felolvasták ezt a Budapesten írott cédulát. Buda és Pest nélkül ezek egy lépést sem tesznek, tiszta marionett-figurák.”

„Nem tudtatok alkalmasabb időpontot kinézni? Árulók :-/… Menjetek Európába, Oroszországba, és hagyjátok békén Ukrajnát.”

„Nos, kedves kárpátaljai magyarok, Ez itt Ukrajna! Nem tetszik? Bőrönd-vasútállomás-Budapest! Önállóságot akartok? Kérjetek Magyarországtól egy külön provinciát magatoknak!”

„Benneteket, magyarok, még Magyarországon is cigánynak tartanak. Üljetek a valagatokon, és fújjatok a két lyukba, míg ki nem penderítünk Kárpátaljáról.”

„Köszönet! az ukrajnai magyaroknak az összes ukrán nevében. Éppen ezekben a nehéz időkben segédkeztek Moszkvának Ukrajna feldarabolásában? S mi jön még? Kéritek majd Magyarországot, hogy védjen meg titeket? Magatok sem tisztelitek az őslakosokat (az ukránokat), és azt szeretnétek, hogy titeket tiszteljenek mások?”

„Hát a szent István koronája nem kéne még a fejetekre, kedves őslakosok? Pucoljatok Magyarországra és ott követeljétek a jogaitokat!”

„Próbálnának meg ugyanilyen petíciót írni Szlovákiában, Romániában vagy Szerbiában. Fico rögtön kiállítaná nekik a kettős állampolgárságot meg az őslakosi státust.”

„A nyilatkozatot elolvasva két dolgot értettem meg, amik ezt a petíciót ihlették. 1. A magyarok folytatni akarják a csempészést, ezért kell nekik a magyar útlevél, hogy megszabaduljanak a más ukrán állampolgárokat érintő vízumproblémáktól. 2. Az ukrajnai magyarok, más kisebbségektől eltérően nyelvi kreténizmusban szenvednek, így még alapszinten sem képesek megtanulni ukránul.”

„A magyar itt nem őslakosok. Amikor bejöttek, mi már évszázadok óta itt éltünk.”

„Minden disznóféle olyankor emeli fel a disznó fejét, amikor érzi a gyengeséget. Ám ez a gyengülés csak ideiglenes, csakúgy, mint ezeknek a ganajoknak a jelenléte a mi földünkön, ahová egykor szerencsétlenségünkre jóindulatból beengedtük őket.”


A Facebook felülbírálta önmagát

Tegnap jeleztem itt, hogy bár egyértelműen uszítóan antiszemita és Holokauszt-tagadó képek voltak, amelyeket jelentettem a Facebooknak, mégis azt az üzenetet kaptam, hogy NEM távolították el a képeket, mert azok nem gyűlöletkeltől. Ekkor írtam, a képeket is közreadva, hogy:

A Facebook vígan tűri a zsidózást és Holokauszt-tagadást

Ma azonban új üzenetet kaptam, ismét három azonosat:

Felülvizsgáltuk a döntésünket, amelyet ………  fényképéről tett bejelentésedről hoztunk.

Jelentetted ………. fényképét gyűlöletbeszéd vagy -szimbólumok miatt.
Állapot Ez a fénykép eltávolításra került
Részletek
  • Köszönjük, hogy időt szakítottál arra, hogy jelents valamit, amiről úgy érzed, hogy sérti a közösségi alapelveinket. Az ehhez hasonló jelentések fontos részét képezik egy biztonságos és barátságos Facebooknak. A fiók, amely ezt közzétette, már nincs fent a Facebookon, így nem tudjuk megvizsgálni, hogy megsérti-e a Közösségi irányelveinket. Ha a fiókot visszaállítják, ez a bejegyzés újra megjelenhet. Amennyiben így történne, kérjük, jelentsd újra.

(az illető nevét nem tartom érdemesnek a megörökítésre, ezért kipontoztam – bdk)

A lényeg, hogy a FB egy nappal később felülbírálta korábbi döntését és eltávolította az uszítóan antiszemita és Holokauszt-tagadó képeket a felhasználó oldalról – hogy ezután maga az oldal miért és hogyan tűnt el, az a fentiekből számomra nem derült ki.

Kövessétek példámat: ha ilyesmit találtok, jelentsétek.

Valakinek őt is jelentenie kellene, színtiszta gyűlöletkeltés faji, vallási, etnikai alapon, plusz holokauszttagadás: Dr. Szitányi György (én nem tudom, már letiltottam…)

A Facebook vígan tűri a zsidózást és Holokauszt-tagadást

Mivel kényes piréz ízlésem túlságosan primitívnek találta egy véletlenül szemem került Facebook-felhasználó nyiltan uszító képeit, hármat próbaképpen jelentettem a rendszernek, azt állítva, hogy szerintem ezek „nem valók ide”, mert „gyűlöletbeszéd vagy -szimbólumok” (ezek a bejelentéskor választható opciók). Megjött a válasz, mindhárom képre ugyanaz:

Állapot

Ez a fénykép nem került eltávolításra

Részletek
  • Köszönjük, hogy időt szakítottál arra, hogy jelents valamit, amiről úgy érzed, hogy sérti a közösségi alapelveinket. Az ehhez hasonló jelentések fontos részét képezik egy biztonságos és barátságos Facebooknak. Megvizsgáltuk, hogy a bejelentett fénykép tartalmaz-e gyűlöletbeszéddel vagy -szimbólummal kapcsolatos tartalmat, és azt állapítottuk meg, hogy nem sérti a Közösségi alapelvekben foglaltakat.

Így áll a dolog az FB szerint. Szerintem ez eléggé kínos rájuk nézve. A képek tehát maradnak, szíves gyönyörködésre. tovább is van, mondom még