A Szépírók sajátos témában szerveznek irodalmi beszélgetést. "Segítséggel élők" a munkacím. És segítséggel élőket hívtak meg, hogy beszéljenek erről. A szervező Gács Anna rákérdezett levélben, mi lenne az elképzelésünk a dologról. Én csak ilyesmit tudtam válaszolni:
"…ez engem igazán soha nem foglalkoztatott; íróként legkevésbé. Ez nem jelenti azt, hogy mesterségesen és szándékosan kerülném a témát, de ahogy nem szoktam íróként az időjárással foglalkozni, ugyanúgy a saját fizikai állapotommal sem. A mindennapok szintjén persze egyre több problémát kell megoldani, de hát ugyanilyen probléma az, hogy időnként enni, inni kell, meg hogy hidegben fel kell öltözni – de ezek a dolgok erőteljesen kívül esnek az irodalmi érdeklődésemen. Ahogy nem jut eszembe hosszan értekezni arról, milyen lehetetlen ez az idei nyár, úgy a saját állapotom sem képezi témámat. Még a naplómban is elég ritkán említem. Nem szeméremből vagy szándékos elhallgatás okán, hanem mert nem foglalkoztat, nem érdekel, nem tartom lényegesnek. De fogalmazhatok úgy is: sokkal súlyosabb hátráltató körülményekkel kellett életemben szembenéznem: politikai, nyelvi-nemzeti(ségi), földrajzi, családi adottságok, ezekhez képest egy kis mozgássérültség már meg sem kottyan.
…
Annyi minden lett volna, ami kialakíthatta volna kisebbségi érzésemet, frusztráltságomat, annyi minden tehetett volna keserűvé, szorongóvá – mégsem történt meg. Akkor pont ez a semmiség foglalkoztasson az elengedhetetlenül szükségesnél jobban?
Engem, úgy érzem, az irodalom, a művészet, a zene, újabban a korlátlan kommunikáció régen kiemelt abból a helyzetből, amibe beleszülettem. Ha a „kárpátaljaiságomon” felülemelkedtem, akkor nehogy már a kerekesszék fogjon ki rajtam!
…
Nyilván mindenki másként éli meg ezeket a dolgokat. De hát én a kárpátaljaiságomat sem úgy élem meg, mint kollégáim 90 %-a. Ki is lógok a sorból és nem is igen tudok már azonosulni velük. Azon még soha nem gondolkoztam, hogy a „segítséggel élők” közösségével tudnék-e azonosulni. Ha az identitásuknak ez egy fontos meghatározó tényezője, akkor velük sem. Nekem ugyanis nem az."
Azzal fejeztem be a levelemet, hogy nem tudom, miután megvallottam, mennyire távol esik tőlem ez a téma, egyáltalán helyem van-e a körül a kerekasztal körül.
Honlapom