Nem kétséges: annak a jókedvű magyar állampolgárnak, aki ebben a kérdésben akart referendumot kezdeményezni, egyetlen célja lehetett: gúny tárgyává tenni Orbánék és Patrubányék népszavaztatási mániáját, illetve figyelmeztetni az említett döntéshozói testületeket, hogy talán valamit tenni kellene ez ügyben, mert ha nem, népszokássá válik, és a heti egy referendum lesz az új nemzeti hagyomány a fonó és a tengerihántás helyett.
A taláros testület szerencsére valóban észbekapott, kimondták, hogy a jövőben „a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan”, meg azt is, hogy „ha valamely indítványozó olyan kérdés hitelesítését kéri, amely az állam alkotmányos szerveinek munkáját (és a népszavazás intézményét) nyilvánvalóan eltéríti azok alkotmányos, rendeltetésszerű gyakorlásától, úgy megállapítható az indítványozó rosszhiszeműsége”. Ami pedig azzal járhat, hogy rosszhiszeműségéért nyakába varrják a költségeket.
Így végül az a helyzet, hogy egy brahira most már rá lehet fázni, de a kettős állampolgárságról kétévente továbbra is meg lehet szavaztatni a jónépet.