K. Tibor levele: valószínűleg igazam van a kárpátaljai magyar irodalom jelen állapotát illetően (Sáskajárás után c. írásomban), de vajon hány új barátot szerzek egy ilyen cikkel? Válaszom: Hát persze-persze: igazad van. De ezt az utat választottam… Igen, jól sejtettem: a szombati KISZó bőséges terjedelemben traktálja Gajdos budapesti sajtótájékoztatóját, de másutt is szekerezget a lap a KMKSZ-en és a Főiskolán; szokás szerint … Tovább is van, mondom még
Bár az eredményt több mint két hónapja hirdették ki, írásos értesítést mi sem kaptunk. Amikor bő hónapja egy minisztériumi ügyintézőtől érdeklődtem az ügymenet felől, azt írta, majd fog alakulni egy Kht., az fog velünk szerződést kötni és az folyósítja majd az ösztöndíjat. Azóta semmi. A kiírás eredetileg 2004-ben végzendő alkotómunkára… Ma nagyrészt a Szembesüléssel nyüglődtem. Az az igazság, hogy az … Tovább is van, mondom még
Amikor telefonon az érett hangú leányzó azzal jelentkezett be, hogy néhány társával verseket írnak és szeretnének velem találkozni, eléggé megrettentem. Sokkal több rossz, mint jó tapasztalatom van ezen a téren akkor is, ha valahogy így kezdődött batátságom és máig fontos szakmai kapcsolatom tízegynéhány évvel ezelőtt Baguval, Lengyel Tomival, Csékával, Póccsal is. Bennük sikerült meglátnom a tehetséget, és életem végéig megelégedéssel … Tovább is van, mondom még
Éppen két esztendeje írok rendszeres webnaplót. Kb. 300 jegyzet… […] Talán Antal Imre sem válna ellenségemmé, ha megírnám: szánalmas, ahogy görnyedten és rosszul artikulálva vezeti az (amúgy is gyenge) műsorát, igazán nem értem, miért nem vonul vissza, de a tévéseket se értem, miért engedik képernyőre. Szegény II. János Pál jut róla eszembe (van is a testtartásukban valami hasonlatos!) – őszentségéről pedig … Tovább is van, mondom még
Szerkesztői munkámnak közel két évtizedét jellemezte a következőképpen megfogalmazható dilemma. Ha egy bizonyos irodalmi mű nem üt meg valamely elképzelt, vágyott, kívánatosnak tartott esztétikai mércét, művészi nívót, ám a helyi közösség számára mégis fontos lehet (érdemleges témája, érvényes üzenete okán, vagy pusztán azért, mert nincsen jobb, netán mert tudható, hogy a célzott olvasóközönségnek épp erre és épp ilyenre van igénye), … Tovább is van, mondom még
Novellát találtam… Mindig ér meglepetés, ha a nevemre rákeresek a Google tartalomkeresőben. Most egy kötetbe nem sorolt kisprózámat találtam meg. Az az igazság, nem tudom, pontosan mikor írtam ezt a novellát. Annyi bizonyos, hogy 1993-as prózakötetem (Karnyújtásnyira) összeállítása után, ám 1996 előtt (utóbbi évtől kezdődően egy ideig pontos munkanaplót vezettem). Ám hogy 94-ben vagy 95-ben-e, esetleg 93 végén, azt nem … Tovább is van, mondom még
Egyfajta aranykor (leinkább a 70-es évekről) Kérdez: Lloyd al-Bakar válaszolok: én Az előző részek: I. rész: Egy álomország peremén? II. rész: Kettős világvége: hátrányok és előnyök III. rész: A család üvegházában A IV. részben leginkább a 70-es évekről esik szó. Kis kerülőt téve hadd kezdjem azzal, hogy önálló életem első éveit, 1970-es évek derekát bizonyos tekintetben valamiféle aranykorként éltem meg. … Tovább is van, mondom még
Tegnap Aput meglátogatta 60 esztendeje nem látott osztálytársa. Allina Félix lengyel és magyar szülők gyermeke, a papa diplomataként került az ungvári lengyel konzulátusra. Ma Varsóban él családjával, évekig volt Budapesten A Lengyel Kultúra Házánál kultúrdiplomáciai szolgálatban (de sok jó jazz-lemezt vettem ott a 80-as években!). Hozzánk lengyel feleségével és a magyart törő fiával érkezett. 4-5 nyelven folyt a nagy családi … Tovább is van, mondom még
(Szving) Nagy zenefájlrendezési programom keretében most napok óta Billie Holiday 10 CD-nyi anyagát (összesen 187 zeneszám) hallgatom. 1939-1944 közötti felvételek. Így egymás után eléggé furcsa hatást keltenek: ami néhány szám erejéig kedves hangszín, az a második órában már sipítozás, ami előbb sajátos előadói stílus, az utóbb már affektáció, nyávogás. Azt hiszem, 10-15 sztenderdet kiválasztok, a többit törlöm. Ízelítőnek ennyi elég. … Tovább is van, mondom még
Agamemnon és Egiszthosz A Szembesülés keletkezésének műhelytitkaiból 2004. 08. 12. Napom egy része tavaszra tervezett könyvem kéziratának utolsó simításával telik. Ezen a hiányregényen több mint tíz éve dolgozom, háromszor írtam „készre”, utoljára 2002-ben. Most újra fésülgetem, javítgatom. Főleg a hogyokat és egyeket irtom, meg a teljesen fölösleges idézőjeleket és hárompontokat. Micsoda ostobaság volt minden átvitt értelmű szót macskakörmök közé tenni … Tovább is van, mondom még