Bár az eredményt több mint két hónapja hirdették ki, írásos értesítést mi sem kaptunk. Amikor bő hónapja egy minisztériumi ügyintézőtől érdeklődtem az ügymenet felől, azt írta, majd fog alakulni egy Kht., az fog velünk szerződést kötni és az folyósítja majd az ösztöndíjat. Azóta semmi. A kiírás eredetileg 2004-ben végzendő alkotómunkára…
Ma nagyrészt a Szembesüléssel nyüglődtem. Az az igazság, hogy az egészet megint át kellene írnom. Túl sok a csikorgó mondat, a körülményeskedés, a fölösleges tudákosság és túlírtság. (Sok helyütt ez szándékos, de ott is zavaró okoskodásokon és túlbonyolított okfejtéseken kapom magam, ahol pár egyszerű, de szemléletes észrevétel hatásosabb lenne.) Mivel, ahogy számolom, a kézirat jelenleg egy közel 300 oldalas könyvet töltene meg szöveggel, így átírás helyett inkább húzok, nyírok, tömörítek. A sok körmönfont görög név egy részét is elhajítom. Nem túl élvezetes munka, nehéz alkotásként érzékelni. (Állítólag Goethe egyszer gondterhelten sétált este Weimarban; ismerősei megkérdezték, mi nyomasztja a költőfejedelmet. – Nagyon nehéz napom volt – panaszolta. – Kihúztam egy sort a versemből.)
Tegnap Szunyogh Szabolcs drámája és Balogh István novellája volt az olvasmányom. Szabolcsnak ez már a második nagyobb kézirata, amit elsőként olvashatok. Jólesik, hogy ennyire bízik az ízlésemben és ennyire ad a véleményemre, egyben felelősség is. Hosszú levélben válaszoltam, fejtegettem érveimet. (Bibliai időket és a közelmúltat egybejátszó darab, mai szlengben beszélnek a történelmi neveket viselő szereplők.) Balogh István közlésre küldött novelláját pedig örömmel feltettem, nagyon kedves, jól sikerült írásnak találtam.
Láng Zsolt levele. Érdeklődött, tudunk-e valamit a határon túli írók minisztériumi pályázatról, amelynek keretében néhányan ösztöndíjat nyertünk. Olvasta a sajtóban, hogy ő is a kedvezményezettek között van, de még hivatalos értesítést sem kapott. Megnyugtattam, hogy ezzel mindnyájan így vagyunk. Bár az eredményt több mint két hónapja hirdették ki, írásos értesítést mi sem kaptunk. Amikor bő hónapja egy minisztériumi ügyintézőtől érdeklődtem az ügymenet felől, azt írta, majd fog alakulni egy Kht., az fog velünk szerződést kötni és az folyósítja majd az ösztöndíjat. Azóta semmi. A kiírás eredetileg 2004-ben végzendő alkotómunkára szólt… Három és fél hónap még hátra van az évből…
Az avantgárdra kacsintgató fiatalok tegnap nagyon siettek. Jószerével csak átadták az anyagokat, amiket megbeszéltünk, aztán elfutottak. Ma telefonon tudtam hosszabban beszélni egyikükkel. De hogy mi lenne a végleges elképzelésem, azt nem akartam így elmondani, csak jeleztem, mindenképpen komolyan foglalkozni akarok a folyóiratuk ügyével, szeretném, ha ezt ráérősen és komolyan megtárgyalhatnánk. Jó lenne a neveiket is még egyszer sorra venni. Én elfogadom, ha művészneveket választanak, de azért valahol a normalitás határain belül kellene maradniuk. Igen, mondta Dóra, ők is úgy gondolják Elemérrel, hogy bőven elegendő lenne, ha mindenki csak vagy a vezetéknevét, vagy keresztnevét változtatná meg (de ő talán egyiket sem fogja), ez már bőven elegendő lenne inkognitójuk megtartásához. Mivel valódi művészi teljesítmény létrehozására vállalkoznak, mondtam, fölösleges lenne Kalim Pál és Meghibb Anna típusú szóviccekkel lelőni saját produkciójukat. Ezzel egyetértett. Újra beszélnek a társaikkal. Szombaton vagy vasárnap eljönnek, ígérte.
Ismét átnéztem írásaikat is; továbbra is úgy látom, ígéretes tehetségek, ha a tüzetesebb olvasásnál jobban ki is ütköztek bizonyos gyengeségek. Publikálás előtt még egy szigorú szűrést, rostálást fogok ajánlani nekik.
Zajlik az egészen kicsi és a nagypolitika is. Elmaradt a beregszászi tüntetés, a friss Kárpátalja pedig, mint kinyilatkoztatást, idézi Áder és Németh Zsolt UMDSZ-t és annak elnökét vádoló szavait. Tegnap megvolt Gajdos erre reagáló Bp-i sajtótájékoztatója is, de a magyar média (helyesen) igen röviden és tartózkodóan foglalkozott vele. Gondolom, a KISzó majd bepótolja egy egész oldalas anyaggal.
Vári Fábián pedig megkapja a Tőkés László-díjat. Egészségére.