Lapok jönnek-mennek, folyóiratok alakulnak és szűnnek meg még ott is, ahol az irodalom állóvize nem kavarog; ha pedig mégis, a mélyből felcsap a mocsárbűz. A Véletlen Balett, akárcsak Halász Péter, látványosra vette az elmúlást, búcsúszámmal és búcsúesttel köszönt el a méltatására egybegyűlt olvasóitól és szerzőitől; a Pánsíp felmenekült az internetre, hogy pár éves ottani virtu(áli)skodás után csendes agóniába ringassa … Tovább is van, mondom még
Akik a 90-es évek elején részt vettek az esemény számba menő és egymásba érő összmagyar összeborulásokon, hamar felfigyelhettek Lesskó Lászlóra. Úgy mutogatták, mint egy marslakót: ő az a bizonyos kazahsztáni magyar. Kárpátaljáról került az ázsiai szovjet köztársaságba, így egy kicsit mindig magunk közül valónak tekintettük.Ezeknek az eseményeknek leggyakrabban az akkori Magyarok Világszövetsége volt a szervezője, és a kárpátaljai ügyeket referáló … Tovább is van, mondom még
Feléledt hamvaiból az ErTe, azaz az Erdélyi Terasz, amely egy ideig roppant intenzíven és remekül futott a Terasz.hu honlapján, szinte hogy konkurenciája volt nemcsak a Terasz-fősodornak, hanem az akkor még szárnyait próbálgató Literával is vetekedett. Jó esélye volt arra, hogy a legjobb magyar irodalmi portállá fejlődjön – aztán valamiért hamvába holt. Most az EMIL-lel, az Erdélyi Magyar Írók Ligájával közös … Tovább is van, mondom még
Tetszik az új Nol-blog felület, így hát lehet, hogy mégis visszajövök. A blogtéren, ahol most vagyok, kezd egy kicsit felhígulni a társaság. Hát meglátjuk, mindenesetre ma este kipróbálom az új lehetőségeket.
Tegnap este az mtv1-en Lévai Balázs Dob+basszus c. műsorában Máté Péter és Cseh Tamás egy-egy dala és köré kanyarítva közel félórás riport, sok megszólalóval és bejátszással. Előbbi dalnokról ne essék szó, holtakról részemről ezúttal vagy jót, vagy semmit. A második rész ellenben bennem is, mint az emlékezők legtöbbjében, felelevenítette azt a semmi máshoz nem hasonlítható érzést, amit a Bereményi-szövegek és … Tovább is van, mondom még
Könnyen előfordulhat, hogy a március végére kitűzött ukrajnai választások után, hosszú évtizedek óta először, az országos törvényhozásban nem lesz képviselője a kárpátaljai magyarságnak. Az új választási törvény szerint csak pártlistán lehet parlamenti mandátumot szerezni (egyénileg nem), a bejutási küszöb pedig 3 %. Nyilvánvaló, hogy a negyvenhétmilliós országban a kárpátaljai százötvenezer magyarnak semmi esélye arra, hogy saját párt révén juttasson be … Tovább is van, mondom még
Magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának és mások csak dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar … Tovább is van, mondom még
Első alkalom, hogy most már határozottan azt mondom Fábry Sándor Esti Showderjére: nane! Az altesti humorát még elnéztem, mert közben azért voltak jó poénjai. A balfaszos interjúit megbocsájtottam, mert néha azért hagyott érdekes embereket kibontakozni. Egyre erősödő jobbos magatartását elnéztem, hogy a toleranciámat bizonyítsam magam előtt. NO DE HOGY GYŐZIKE, ráadásul családostul: RTL KLUB 20:55 Esti Showder Fábry Sándorral – Gáspár … Tovább is van, mondom még
Több figyelemre méltó írás is olvasható a mai dátummal megjelent Kárpátalja c. hetilapban. A megyei tanács üléséről szóló beszámoló természetesen érinti a Kárpáti Igaz Szó tulajdonlásának a kérdését, és természetesen a megyei tanács részesedéséről állapítja meg, hogy az erről való lemondást az ülésen nem tűzték napirendre. (Ezzel szemben, mint korábban írtunk erről, a fekete KISzó ugyanebben az összefüggésben a megyei … Tovább is van, mondom még
Reménytelenül hosszú rendcsinálásba kezdtem: ezúttal az e-mail-címeim között. 2794 név és cím szerepel a listámon. Ebből 300-400 az, ami „él”, amelyekre időnként küldök vagy amelyekről kapok üzenetet. A további több mint kétezerről magam sem tudom, hogyan került hozzám az elmúlt 6 esztendő során (igen, 1999 ősze óta levelezek elektronikusan). Egy időben mániákusan gyűjtöttem a címeket, lementettem minden körlevél jegyzékét – … Tovább is van, mondom még