Mi terem az ugor ugaron?

Lapok jönnek-mennek, folyóiratok alakulnak és szűnnek meg – még ott is, ahol az irodalom állóvize nem kavarog; ha pedig mégis, a mélyből felcsap a mocsárbűz.

A Véletlen Balett, akárcsak Halász Péter, látványosra vette az elmúlást, búcsúszámmal és búcsúesttel köszönt el a méltatására egybegyűlt olvasóitól és szerzőitől; a Pánsíp felmenekült az internetre, hogy pár éves ottani virtu(áli)skodás után csendes agóniába ringassa magát; a Hatodik Síp pedig egyszerűen csak nem lett többé. Ám ahogy a természet retteg a vákuumtól (horror vacui), úgy a betűvetők sem állhatják az üres mezőt, odanyomulnak, de mielőtt belevetnék magjukat a parlagon maradt anyaföldbe, előbb csatasorba állnak és ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatják, hogy mostantól mi számít nemes haszonnövénynek és mi lesz itten a kinyüvendő gaz.

Az utóbbi években indult két kárpátaljai periodika, talán nem is véletlenül, egymással gyökeresen ellenkező elveket hirdetett meg első számában. Az Együtt főszerkesztője a lap ars poeticáját így fogalmazta meg: „Az írott szó hitele és felelőssége kell, jövőhitet fecske-hussanással építő igék. Fajtánk megszólítása, a szüntelen kommunikáció szükségszerű, mert közös jellemzőnk a megmaradás akarása.” Ó mi szép! Ezzel szemben az Alkarpatraz főszerkesztője ezt deklarálja: „Ha agyadra mentek a falvédők és fajvédők, a kioktatók, foga/da/tlan pró/vo/kátorok és önkéntes mérvadók. … Ha besokalltál. Akkor mutass be nekik. Köpjed ki a szájadból a konzervált tápszereket. Rúgd le a lábadról a tyúkszart. Felhőket nézve feküdj egy láda dinamitra és robbantsad át magad az áttörhetetlen, égig érő falon.” Hinnya, te!

Ennél is érdekesebb, amit a játékról vallanak. Együtt: „Számunkra nem lehet játékszer az írott szó”. Alkarpatraz: „Mi átadjuk magunkat a játéknak, a játék átadja magát önmagának.” Ha pedig a közreadott írásokba is beleolvasunk, világossá válik, hogy míg az egyik oldalon a játék tilos, addig a másikon kötelező. Itt a véres komolyság, ott az izzadságszagú szóvihánc.

Odalenn a humuszban a csírátlan, DDT-s fekete gumók, fent pedig celofánkalitkákban a túltenyésztett, génkezelt orchideák.

Kölcsönösen tagadják egymást, miközben még arra sincs esélyük, hogy langyos középszerré váljanak.