Amikor mostanában többször is azt írtam, hogy a narancsos forradalomnak nincsen igazi tétje és nem lehet komoly hozadéka, egyre megy, hogy melyik Viktor győz és országol, akkor voltaképp Ukrajnát (történelmével, hagyományaival, lakosságával, geopolitikai helyzetével) hardvernek értelmeztem, olyan meghatározottságnak, amely eleve lehetetlenné teszi bizonyos szoftverek (pl. nyugati értelemben vett demokrácia) futtatását. Ezt ugyan továbbra is így gondolom, de hát miért ne játszanék el a gondolattal, hogy Ukrajna mégis inkább szoftver, és segíthet rajta, ha importált javítócsomagokkal updatálgatják. Csak az a baj – gondolom tovább – , hogy egy ennyire hibás programot nem javítgatni, hanem teljesen újraírni kellene.
A Korunk utolsó tavalyi számában (2004/12) Rigán Lóránd A liberalizmus mint szoftver c. kisesszéje. Problémafelvetése nagyjából a következő. Vajon a jelenleg egymásnak feszülő két nagy formáció, a liberális Nyugat és az iszlám Kelet vajon inkább hardvernek vagy szoftvernek tekinthető-e? Azaz a maguk „kemény” megalkotottságában rajtuk futnak-e a programok (a történések), és eredendő voltuk alig-alig enged meg bármiféle beavatkozást, módosítást, vagy pedig inkább olyan szoftverekként működnek, amelyek rajtunk, emberi mivoltunk, természetünk, képességeink egészén („conditio humana”) futnak, s ilyenekként módot adnak a beavatkozásra, akár – ezt már én mondom: – egyfajta javítócsomagok révén módosítható az eredeti program. A szerző nem kötelezi el magát egyik felfogás mellett sem, bár inkább a szoftver-elméletre hajlik a hardver-hívőkkel szemben. Ugyanakkor ezt írja: „…a liberalizmus és az iszlám szoftver-elmélete a maga pragmatikus rugalmasságát homályosságaival, sőt nagyfokú meghatározatlanságával fizeti meg. Hogy mi is az iszlám vagy a Nyugat mint olyan lényege, sohasem jelentheti ki egyszer s mindenkorra, végérvényesen. Folytonosan lehetségesek kell hogy maradjanak az eltérések az eredeti kódtól. Az elkülönböződés, a deviancia és a mutáció tehát elkerülhetetlen.”
Mindez engem nem is annyira a Nyugat és az iszlám relációjában gondolkodtatott el, hanem egyrészt általánosan „az összes többi, radikálisnak tételezett fogalmi oppozíció” kérdésében, másrészt pedig, hát igen: a jelen ukrajnai helyzet vonatkozásában. Amikor mostanában többször is azt írtam, hogy a narancsos forradalomnak nincsen igazi tétje és nem lehet komoly hozadéka, egyre megy, hogy melyik Viktor győz és országol, akkor voltaképp Ukrajnát (történelmével, hagyományaival, lakosságával, geopolitikai helyzetével) hardvernek értelmeztem, olyan meghatározottságnak, amely eleve lehetetlenné teszi bizonyos szoftverek (pl. nyugati értelemben vett demokrácia) futtatását. Ezt ugyan továbbra is így gondolom, de hát miért ne játszanék el a gondolattal, hogy Ukrajna mégis inkább szoftver, és segíthet rajta, ha importált javítócsomagokkal updatálgatják. Csak az a baj – gondolom tovább – , hogy egy ennyire hibás programot nem javítgatni, hanem teljesen újraírni kellene.
*
A mai Népszabiban megjelent Eörsi István cikke, amelynek végén az enyémet is említi. Elküldte egy újabb írását is, azt még nem tudtam elolvasni.
*
Nem írtam még arról, hogy Judit is, és a lánya is blogot indított nemrégiben: Berlin felett az ég, illetve Nabelshow. Zsófi épp Pétervárra készül, hosszabb ösztöndíjas időszakra – készülődései máris nyomon követhetők.
*
Jó pár napi munkával Kettenklub-kompatibilissá tettem csaknem egy esztendeje megszakadt identifikciós játékunk oldalait: LÁSD. Most, hogy újraolvastam az összes meghatározást, úgy találtam, rengeteg ötletet tettek bele szerző- és játékostársaim, csak köszönet és hála illeti őket. Talán már a jövő héten újraindítom az interakciót.