más kategória bejegyzései

Köves Krisztián Károly filmje (Halálkeringő, 2010) jófajta pszichothrillernek indul, de a történet fokozatosan felszámolja saját műfaji kereteit. Miközben igényes, művészfilmbe illő képi elemek uralják a látványt, aközben komikus és abszurd elemek épülnek a történetbe, ami még nem lenne baj, de jönnek sorra a sablonmegoldások is. Hosszú ideig sikerül az információk késleltetésével valódi feszültséget kelteni, ám miután (a részben könnyen kitalálható) … Tovább is van, mondom még →

Azzal kezdődött, hogy egy szép reggelen, amikor Éva behozta a kávénkat, új pulóver volt rajta. Amikor megláttam, azonmód fel is kiáltottam:  Meglásd, Évám, a következő honlapomnak olyan színe lesz, mint a pulcsidnak. És lőn. Május elsejére időzítettem a BDK Online nyilvánossá tételét, de a voltaképpeni indulási pont a költészet napja, április 11-e volt – így most egyszerre négy számot tárhatok … Tovább is van, mondom még →

Csernobil sugaras útján 25 évvel ezelőtt tanultuk meg a csakhamar félelmetes szimbólummá nőtt fogalmat: Csernobil. Kifejezője a rossznak, a fenyegetettségnek, a bűnös emberi felelőtlenségnek, az álnok politika képmutatásának, a lopakodó és mindenbe befészkelő halálos veszedelemnek, az istencsapásnak. Csernobil… Mivel a hatóságok eltitkolták a reális veszélyt, Kijevben és országszerte megtartották a kötelezően önkéntes május elsejei felvonulásokat. Tudatlanságunkban mi kirándulni is kimentünk … Tovább is van, mondom még →

Annak, hogy a húsvét vasárnapra virradó éjszakán nem sokat aludtam, szakrális és profán oka is van. Az előbbi: a hozzánk légvonalban közel eső két templomban és környékén élénk hitbuzgalmi élet folyt, a görög katolikus katedrális felől a várhegy domborulatán túlról, a kis pravoszláv templomból pedig az Ungon át érkeztek az énekek és imádságok (az isten házán kívül rekedtek részére ilyenkor … Tovább is van, mondom még →

Kivételesen nem magamat, hanem az egyetlen magyar költészeti folyóirat honlapját ajánlom olvasóim szíves figyelmébe. Még épül – de már épül 🙂 Néhány röpke évnyi kihagyás után újra van honlapja a Parnasszus c. költészeti folyóiratnak. Legutóbb 2007-ben újult meg, akkor írtam róla, lelkes voltam, mert a korábbi alig használható helyett végre alkalmassá vált szövegek linkelésére, keresésére, friss hírek közzétételére. A munkába … Tovább is van, mondom még →

Ki fingott a nullás lisztbe? Németh Zsolt államtitkár érthetetlennek nevezi a német aggodalmakat, Szijjártó megdöbbent… Mintha nem ők fingtak volna bele a nullás lisztbe. A megjegyzés egy konkrét esetre vonatkozott és hivatkozott két linkkel, de a cikkek már nem érhetők el, linkek törölve, 2018

Egy biztos: Fideszék az új alkotmánnyal minden eddiginél jobban elmélyítették és nagy szakaszon tovább is ásták azt a bizonyos árkot. Azt hiszem, most ért körbe körülöttük. Olvasd el ezeket is: Volt hasonló eset! Dsida Jenő meghamisítva Jobbik-jugend Kárpátalján

Bergman: Farkasok órája Ingmar Bergman mestere annak, hogy a lehető legkisebb helyen a lehető legtöbb feszültséget megteremtse. Ebben a filmjében (Farkasok órája, 1968) ezt ezúttal nem csupán az egymáshoz közeledő és egymástól távolodó karakterek közti szikrakisülésekkel és a lélek belső feszülésével érte el (mint legtöbb alkotásában), hanem a szürreális ábrázolás klasszikus elemeinek az alkalmazásával. A történet akár egy jó kis … Tovább is van, mondom még →

Feszülni keresztre, szivárványra Bár tudományos pályára készültem, a 70-es évek derekától másfél évtizeden át mégis minden kortárs költő verseskötetét megvettem. Persze csak azokat,  amelyek Ungváron, a Druzsba könyvesboltban megvásárolhatók voltak – de így is roskadozik alattuk a polc. A szép választék darabjai fillérekbe, pontosabban kopekokba kerültek, az én segédlaboránsi fizetésemből is futotta rájuk. Össze is állt egy egészen tisztességes kollekció … Tovább is van, mondom még →

Sorstalanság – film és könyv Kényelmetlen mű Kertész Imre Sorstalansága. Kínos. Amikor olvasásához készültem, azt gondoltam: pirul majd az arcom, szégyenkezem, sóhajtozom, szörnyülködöm, felháborodom és végül majd erkölcsi mivoltomban mégiscsak megerősödve kerülök ki a dologból. És valami egészen más történt, amit azóta sem sikerült pontosan megfogalmaznom. Mert a Sortalanság nem úgy épül az emberbe, mint valami lezárt tanulság. Hanem mint … Tovább is van, mondom még →