más kategória bejegyzései

A „keresztény jógáról” beszél ájtatos hangon a rádióban egy keresztény nőguru, aki a testi- és lelkigyakorlatok vezetése mellett gyógyít is. A Jézus tanítására alapuló jóga igéjét hirdeti. Hmmm.

Nem vagyok semmilyen hittétel elhivatottja, sőt, és ugyan kétlem, hogy a bármiféle dogmákhoz ragaszkodó merev gondolkodás hasznos lenne (még egy sőt), de azért szerintem a jóga annyira elválaszthatatlan a keleti világnézettől, a meditációnak mint gondolat nélküli lélekürülésnek a gyakorlatától, a nirvána abszulútumára és a lélekvándorlásra alapuló vallástól, a Parabrahmától és az Atmától, hogy otromba dolog egy lényegétől teljesen idegen megváltásmítosz hitvilágába beleerőszakolni. Felfogható ugyan a jóga pusztán fizikai tréningnek, légzéstechnikák, mozdulatok és testtartások begyakorlásának, felfogható továbbá életmódként és lelki beállítódásként, akár vallásfüggetlen spirituális rendszernek is, azaz a mögöttes hitbéli és világnézeti lényeg ismerete és elfogadása nélkül is jól alkalmazható (nyugati kultúrában nevelkedettek számára alighanem ez a célszerű út), de ha már vallási, filozófiai környezetbe helyezzük, akkor nem szakíthatjuk el gyökereitől (gondolom én) és nem húzhatjuk rá a kereszténység kényszerzubbonyát. Engem az taszít a leginkább >>>tovább a teljes szöveghez

Tegnap szerencsésen megérkeztünk Istvánékhoz.

Előtte épp annyit álltunk a határon, mint amennyi idő alatt aztán Záhonyból eljutottunk Budára. Jól indult az átkelés, de bent az ukrán vámterületen aztán lelassult, majd befagyott a sor. Vagy egy óra hosszat tapodtat sem mozdultunk. Ilyesmi azért az utóbbi időben ritkán esett meg velünk. Miután végre kezelték az útlevelünket, félreállítottak egy külön sorba. A többi megindult, a miénket pedig nem engedte tovább egy határőr. Na, adtam én neki hideget, meleget. Addigra jó ideges lehettem, üvöltözve fenyegettem, és azzal vádoltam, hogy persze, a haverokat engedi, meg azokat is, akik odanyomják a pénzt. Láttam ám! Azonnal mondja meg a nevét, újságíró vagyok, megírom, hogy micsoda disznóságok zajlanak itt. Meglephette a dolog (ahol 100 átkelőből 99 gázolaj-csempész, ott ritka az ilyen hangnem. Kezdte mondani, hogy a magyarok átszóltak, „eltört” a komputerrendszer, ne engedjenek át ukrán rendszámú kocsikat, mert nem tudják regisztrálni. De én ordítottam tovább, amíg fel nem engedett a hídra. Újabb óra alatt át is értünk… Az EU-határt őrző húszévesforma útlevélkezelő így szólította meg Évát: „Szevasz. Hová utaztok?” Mivel a dühömet a túloldalon már levezettem, ezen csak kuncogni tudtam. Máskor még azt is kikérem magamnak, ha a keresztnevemen szólítanak.

De Éva is kitett magáért, ő meg a bunkó és szemtelen vámost döfte le.

Rég jöttünk át a határon, elszoktunk a megaláztatásoktól…

Ma sűrű és eredményes napunk volt/van/lesz, előbb ügyintézés hosszan és fárasztóan (oh, bürokrácia!) – de kibírtam. Aztán egy nagyon normális, közvetlen ünnepség keretében Éva harmadmagával átvette a Déry-dijat. (Erről, István fotóinak hála, otthonról hosszabb képes beszámoló). Este pedig Lőkös Ildivel találkozunk itt, Istvánéknál, akik még a vendégeik vendégeit is szívesen látják. Kolos is itt van már Pesten, holnap együtt utazunk Veszprémbe.

Tűrhetően bírom a gyűrődéseket.

Szerencsésen hazaérkeztünk. Végig zuhogott az eső. Itthon minden rendben.

Holnap talán bővebb beszámoló, és a korábbi szöveg rengeteg melléütését is kijavítom.

Tegnap ezt pötyögtem gépbe Istvánéknál, de ide betűzni nem sikerült, valami befuccsolhatott a szolgáltatónál, mert este nem volt internet – az üzemzavartól egészen itthon éreztem magam:

Szombat:

Tegnap hosszan, szinte éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Ildikó csak egyedül tudott eljönni (Lacival telefonon üdvözöltük egymást), de így sem tudtunk a témákból kifogyni. Kicsit késett, s amíg vártuk, Istvánéknak elmeséltük, hogyan alakult ki a két család barátsága, nagy nosztalgiával adtuk elő a néhány éve már új sztorkat sajnos nem produkáló,  legendás emlékű papa, Lőkös Zoli bácsi történeteit.

Ildi persze olyan, mint mindig, pörög-pezseg, ezer dologban benne van, kész csoda, hogy ráért. Épp most telefonált a háziaknak, hogy nagyon jól érezte magát.

Ma Kolossal Veszprémbe. Oda ő vezetett, sajnos zuhogott az eső, de nem annyira, mint visszafelé, amikor már persze Éva. Szinte állt a víz az autópályán.

Holnap padig már hazafelé, remélhetőleg jobb időben.

Azt találtam ki, hogy ezúttal ezt a népszabadságos blogomat használom majd távnaló gyanánt, és ha időm-módom-kedvem lesz hozzá, akkor "a távolból" ide tűzök be pár mondatot. Persze fizikailag éppen sokkal közelebb leszek ehhez a szájthoz, mint Ungváron. De ez így érdekes, ahogy az én otthoni naplómnak a HHRF New York-i szerverén futó oldalaiba beleékelődik a budapesti napilap blogoldala… Remélem, minden jól linkeltem össze és működni fog ezen újabb kisded játékom.

Legközelebb már Budapestről.

(Aki a NOL-oldalról indul, >>>itt láthatja a beágyazott verziót.)

Tegnap ezt írtam naplómba:

Kicsit nyugtalan letten a közlekedési hírektől: kormányfői találkozó miatt fél Bp-et lezárják, gond lesz az átjutás Budára csütörtökön, néhány dolgunk elintézése pénteken a belvárosban, és mintha az M7-es bevezető szakaszát is lezárnák szombaton, amikor Veszprémbe akarunk utazni. Ilyen szerencsénk is csak nekünk lehet!

Tegnap esti körlevelemben felhívtam kedves partnereim figyelmét, hogy a honlapom legrégibb, 2001 óta működő találatszámlálója a 100.000-hez közeledik (akkor még 500 volt hátra). Korábbi tapasztalatokból tudom, hogy ilyen hírre felpörög a látogatottság: a böngészők kifejezetten szeretnék a kerek számot akkor látni, amikor éppen ők kattintanak a címemre. Ma estére, nagyjából 24 órával a körlevél példányainak postázása után, át is ugrott a szép kerek számon, az előbb megnéztem, már 100.050 volt. Vajon ki lehetett a százezredik? (Amikor ugyanezt játszottam, talán 10, majd 50 ezerrel, akkor egyszer Spenót, és egyszer Andrassew lett a „győztes”.)
Ugyanebben a levélben azt is bejelentettem, hogy negyedik életévét betöltve az UngParty januártól valószínűleg megszűnik ebben a formájában, és valami más lesz helyette. Még én sem tudom pontosan, hogy micsoda – különben is, hadd legyen meglepetés. (Ilyen galádul csigázom fel az érdeklődést…)

Egy egész napig elégedett voltam, hogy minden határidős munkámat lezártam elutazásunkig, illetve már csak annyit hagytam a hó végéig elvégzendőkből, amennyit hazaérkezésünk után könnyeden elvégezhetek. Versemet, esszémet, naplómat vissza is jelezték, a kiadóm pedig novemberig adott határidőt – addig még piszmoghatok a regényemen (részlet belőle az ehavi Forrásban). De egy digitalizációs munkát mégis elblicceltem, erre mai levél figyelmeztetett. Igazat szólva attól tartottam, hogy a megrendelő részéről a kifizetésekkel gondok lesznek (egy több éves egyeztetés után jutottunk idáig), ezért nem kapkodtam el a dolgot; erre az óvatosságomra ezúttal ráfáztam, mert ha elvégeztem volna a munkát, most Bp-en akár el is számolhattunk volna. Na mindegy, ami kés, az nem múl.

Holnap dél körül indulunk. Péntek, 14 óra: Artisjus-székház (Mészáros utca), földszinti tárgyaló: Déry-dij átadás. Újra itthon, gépközelben: vasárnap estétől. Talán lesz egy kis távnapló is…

Ezúttal igyekszem további csontjaimat el nem törni.

Honlapom kedvenc szerzője újra remekelt:

Kőrös László jegyzete: Műsor, táblás ház előtt

[…] A szocialistáknak olyan vezérük van, aki szemlátomást nem szívbajos, erre mutat, hogy milyen szépen kinyírta nem eléggé ütőképes elődjét, pedig az annak idején szövetségesnek vette maga mellé, tulajdon MSZP-je ellenében. Gyurcsány most ennek a pártnak a derékhadát is folyamatos kesztyűbedudálási kurzusban részesíti, a FIDESznek adott hatalmas orrokról nem is beszélve. Orbánból majmot fog csinálni, nagyobbat, mint amekkorát a jobboldali profanum vulgus elvárásai csináltak volt.

Mi meg majd esetleg oda jutunk, hogy kivész belőlünk az egészséges plebejus utálkozás, és még azért a rengeteg pénzéért is tisztelni fogjuk, mint az amerikaiak a maguk gazdagjait. Velem is előfordult már, hogy lenyűgözött valakinek a vagyona, kínos emlék.

Gyurcsány persze könnyebb eset: rossz komédiás, bizonyos szint fölötti közönség nem veszi be a műsorát. Különösen a szociális demagógiája megható, a szocdem szövegei tizenkét év felett csakis >>>a teljes jegyzethez

[…] Juscsenko, mint elnökjelölt, háromszor is, három külön felbélyegzett borítékban küldte el nevemre ugyanazt az egy levelet. Ebben – nevemen szólítva – mint vállalkozóhoz, mint a Galéria-Ecriture magánvállalat tulajdonosához intéz hozzám igen megható szavakat, hangsúlyozva, mennyire tisztel, amiért ezekben a nehéz időkben vállalkozói tevékenységet folytatok. Röhögött is a vakbelem rendesen. Ugyanis >>>a teljes mai naplószöveghez

Most azért írok, mert rám van szólva, h írjak!:) Nem is értem, h miért eszi a fejecskémet apu, amikor igazán sűrűn gyártom neki a naplóimat…

A nyár eddig elég fantörpikus, leszámítva nagyapa eltűnését…:(

Az évzárót a praktikának elnevezett két hétig tartó napi több órás körmölés követte, ahol elvileg el kellett volna sajátítanunk az elsősegélynyújtás csínját-bínját. De persze ukránul/oroszul írtunk, úgyhogy a társaság nagy részének fogalma sem volt róla, hogy kéztörés esetén kell-e kávét itatni a sérülttel, vagy gázmérgezett embernek van-e szüksége meleg fürdőre. Nah, mind1, legalább megtanultam gyorsan írni ukránul:P

A praktika után általában lógtunk a városban, kosaraztunk vagy görkoriztunk.

Aztán tizenvalahanyadikán eljött hozzánk 1 irces ismerősöm:) Még korábban megbeszéltük Vlasztáékkal, hogy nyáron meglátogatjuk a kárpátaljai várakat (Nevicke, Huszt, Munkács), később pedig módosult a dolog, és Atis ittlétére tettük át a vármegnézéseket. Közben Juli sajnos elutazott táborba, Vlaszta pedig csak Husztra jott el. Nem semmi volt az az utazás:) Busszal mentünk és kb 3 óra volt az út. Vlasztának pedig időre vissza kellett jönnie, ez azt jelentette, hogy 1 óránk volt Huszton. Ez az 1 óra így telt: ki a buszból, pisiszünet, felrohanás a h1re, vár +tekintése, lerohanás a h1ről, j1vétel, be a buszba. Keményen belevetettük magunkat Husztba:) De úgy összességében yo volt az egész, a 3 óra utat szépen elhülyéskedtük.

Munkácsra csak 2en mentünk, anyu kitett minket a várnál, utána pedig a központban bóklásztunk, megnéztünk egy-két templomot is, az 1iknél elkapott minket vmi templomi manus és letámadásszerűen megismerkedett velünk. Addig minden rendben volt vele, hogy hívő meg hogy nézi a foci ebét, de amikor a David Beckham magánéletéről (feleség, megcsal, szerető…) kezdett társalogni velünk (társalogni=ő beszélt:), azt nem igazán éreztem okénak… De 1ébként aranyos volt a pasi, meg mindig rámjön a nevetés, ha eszembe jut:)

Atis elmenetele után másnap tánctáborba utaztunk Diával. Az volt ebben a legyobb, h mi 2en nem akartunk menni ebbe a táborba és a többiek, akik rábeszéltek minket, végülis nem jöttek el… De ennek ellenére élveztük, mert idén sokkal több volt benne az élet és még táncórákra is jártunk:) Ez pedig nagy szám, mert tavaly ellógtuk az összes órát, nem igazán szeretjük a néptáncot…:P A táborba pedig a társaság miatt mentünk.

Innen pár nappal hamarabb hazajöttem, mert a következő táborommal egybeesett. Itthon azzal köszöntöttek, h eltűnt nagyapa… Elég szörnyű ez… Főleg, ha az ember belegondol, hogy mi lehet vele… Áh:(

A tábor előtt Budapestre utaztam, vonattal, egyedül (imádoook vonatozni:)) Mari nénihez és István bácsihoz. A vonaton megismerkedtem néhány tiszatúráról érkezett sráccal, akiknek yo vízszaguk volt és nagyon yo fejeknek látszottak:) Istvan bácsi másnap elvitt a Mészáros utcába, a Duna TV székhelyéhez, ahol be lettem regisztrálva, kaptam dunás pólót, tollat, csuklópántot (annyi minden volt a kezemen, h nem tudta a csaj hova rakni), ebédet:)

VéViiii:)

Most azért írok, mert rám van szólva, h írjak!:) Nem is értem, h miért eszi a fejecskémet apu, amikor igazán sűrűn gyártom neki a naplóimat…

A nyár eddig elég fantörpikus, leszámítva nagyapa eltűnését…:(

Az évzárót a praktikának elnevezett két hétig tartó napi több órás körmölés követte, ahol elvileg el kellett volna sajátítanunk az elsősegélynyújtás csínját-bínját. De persze ukránul/oroszul írtunk, úgyhogy a társaság nagy részének fogalma sem volt róla, hogy kéztörés esetén kell-e kávét itatni a sérülttel, vagy gázmérgezett embernek van-e szüksége meleg fürdőre. Nah, mind1, legalább megtanultam gyorsan írni ukránul:P

A praktika után általában lógtunk a városban, kosaraztunk vagy görkoriztunk.

Aztán tizenvalahanyadikán eljött hozzánk 1 irces ismerősöm:) Még korábban megbeszéltük Vlasztáékkal, hogy nyáron meglátogatjuk a kárpátaljai várakat (Nevicke, Huszt, Munkács), később pedig módosult a dolog, és Atis ittlétére tettük át a vármegnézéseket. Közben Juli sajnos elutazott táborba, Vlaszta pedig csak Husztra jott el. Nem semmi volt az az utazás:) Busszal mentünk és kb 3 óra volt az út. Vlasztának pedig időre vissza kellett jönnie, ez azt jelentette, hogy 1 óránk volt Huszton. Ez az 1 óra így telt: ki a buszból, pisiszünet, felrohanás a h1re, vár +tekintése, lerohanás a h1ről, j1vétel, be a buszba. Keményen belevetettük magunkat Husztba:) De úgy összességében yo volt az egész, a 3 óra utat szépen elhülyéskedtük.

Munkácsra csak 2en mentünk, anyu kitett minket a várnál, utána pedig a központban bóklásztunk, megnéztünk egy-két templomot is, az 1iknél elkapott minket vmi templomi manus és letámadásszerűen megismerkedett velünk. Addig minden rendben volt vele, hogy hívő meg hogy nézi a foci ebét, de amikor a David Beckham magánéletéről (feleség, megcsal, szerető…) kezdett társalogni velünk (társalogni=ő beszélt:), azt nem igazán éreztem okénak… De 1ébként aranyos volt a pasi, meg mindig rámjön a nevetés, ha eszembe jut:)

Atis elmenetele után másnap tánctáborba utaztunk Diával. Az volt ebben a legyobb, h mi 2en nem akartunk menni ebbe a táborba és a többiek, akik rábeszéltek minket, végülis nem jöttek el… De ennek ellenére élveztük, mert idén sokkal több volt benne az élet és még táncórákra is jártunk:) Ez pedig nagy szám, mert tavaly ellógtuk az összes órát, nem igazán szeretjük a néptáncot…:P A táborba pedig a társaság miatt mentünk.

Innen pár nappal hamarabb hazajöttem, mert a következő táborommal egybeesett. Itthon azzal köszöntöttek, h eltűnt nagyapa… Elég szörnyű ez… Főleg, ha az ember belegondol, hogy mi lehet vele… Áh:(

A tábor előtt Budapestre utaztam, vonattal, egyedül (imádoook vonatozni:)) Mari nénihez és István bácsihoz. A vonaton megismerkedtem néhány tiszatúráról érkezett sráccal, akiknek yo vízszaguk volt és nagyon yo fejeknek látszottak:) Istvan bácsi másnap elvitt a Mészáros utcába, a Duna TV székhelyéhez, ahol be lettem regisztrálva, kaptam dunás pólót, tollat, csuklópántot (annyi minden volt a kezemen, h nem tudta a csaj hova rakni), ebédet:)

Ezután elindultak a buszok Szurdokpüspökibe, ami 1 nagyon édes, 1000 éves mátrai falvacska. A tábor remek volt, zajlottak mindenféle előadások (pár uncsi is persze), h1etmásztunk (viiii, és még izomlázam sem volt, pedig yokora 1 h1 volt:)), Egerben voltunk kirándulni (vettem boszorkányos fülbevalót), strandolni (megdobáltak jégkása „hógolyóval”), filmet néztünk, megnyertük a focimeccset, volt bennem 1 kullancs (sztem aranyos volt:)), láttam sok-sok denevért (imádom őket:)), és hallottam a szunyogokat is, de mivel a haverjaim, engem nem bántottak:P 13-an voltunk 1 szobában, csupa aranyos lányok:) Szal telleg yo kis tabor volt és rosszul esett belőle elmenni…

De mivel utána is yo helyre kerültem, nem lett olyan cörnyű a helyzet:) István bácsiéknál alakult ki a ballagyerek-gyűjtőhely, Kolos is hozzájuk jött a Balatonról. Úgy nagyjából mind2en átaludtunk 1 háromnegyed napot:) Kivételesen ezután enni is hajlandó voltam rendes adagokat:) Pedig a táborban is ok volt a kaja:) 1folytában sztárfotózott minket István bácsi, Kolossal lógtunk 1et a városban, aztán én István bácsival is. Elmentünk a Nemzetiben, sztem nagyon érdekes volt:) Épp renoválták a lépcsőt, pedig István bácsi le akart petőfizni engem:) És jártunk könyvesboltban nemvenni könyvet:) Volt még 1 netes talim is, és a Moszkva téren hülyéskedtem 1et a cigányokkal:) Aztán pedig ki lettünk szállítva a Keletibe, megkönnyebültek Mari néniék, hogy 2 Ballával kevesebb:)

Holnap pedig utazom a tengerre Odessza mellé Vlasztával és szüleivel, biztos nagyon remek lesz, és valószínűleg kötelezőn kell majd róla naplót írnom…

További kellemes nyarat mindenkibe!:)