Új kötettel jelentkezett a beregszászi magyar főiskola Hodinka Antal Intézete. Munkatársuk monográfiája egyfajta segédkönyv a kárpátaljai magyar nyelvhasználat tanulmányozásához, mely bemutatja a kétnyelvűség hatásait a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatára, a szituatív nyelvválasztás és a kódváltás funkcióit a közösség nyelvhasználatában. A beszédes cím is erre utal: Kárpátalján mind a magyarok, mind a velük állandó nyelvi érintkezésben állók egy kicsit másképp beszélik anyanyelvüket. Hatnak egymásra a nyelvek, hatnak egymásra a beszélők.
Márku Anita:
„Po zákárpátszki”
Kétnyelvűség, kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar közösségben
Monográfia
„Líra” Poligráfcentrum, Ungvár, 2013. – 244 old.
ISBN 978-617-596-119-3
A Kötet előszava:
Még a kilencvenes évek derekán történt. Budapestre utaztam a Tisza Expresszel. Tél volt, korán sötétedett, s nemcsak odakint, hanem a nemzetközi gyors fülkéjében is, ahol Szolnokot követően, miután alkalmi útitársaim leszálltak, egyedül maradtam. Olvasni nem lehetett, mert csak a folyosón pislogott némi fény, így az ablakhoz tapadva bámultam az elsuhanó kinti világot.
Hirtelen egy fiatal srác húzta ki a fülke tolóajtaját, és oroszul kérdezte: a következő állomás már Budapest? Reflexből, gondolkodás nélkül feleltem neki, természetesen azon a nyelven, melyen a kérdés elhangzott. Megköszönte a felvilágosítást, majd továbbment. Furcsálltam viszont, hogy úgy hallottam, minden fülkébe benyitott a vagonban.
Kis idő múlva öt marcona, kapucnis alak nyomult be a fülkébe, és oroszul közölték: adjam oda a pénzemet, és akkor nem esik bántódásom. Nyilvánvalóan túlerőben voltak, meg egyébként se vagyok harcias típus. Megpróbáltam időt nyerni, ezért elkezdtem rábeszélni őket, hogy hagyjanak engem békén, egyszerű diák vagyok, alig van nálam pár száz forint. Nem nagyon hatotta meg őket félszeg szövegem. Ekkor feltűnt, hogy a kalauz épp elhúz a fülke előtt. Azonnal felpattantam, és utána kiáltottam: ezek az oroszok ki akarnak rabolni! Közben a hozzám legközelebb ülő kapucnis elkapta a karom, és vissza akart rántani a fülkébe. Ám amikor meghallották, hogy magyarul szólok a vasutas után, egyikük elkiáltotta magát: ez tud magyarul, gyerünk innen! S amilyen gyorsan megszállták a fülkémet pár perccel korábban, olyan hirtelen tűntek el.
A kalauz visszafordult, és beült mellém. Elmondta, hogy a hasonló rablások egyre gyakoribbak ezen a járaton, de eddig csak oroszokat szemeltek ki, a magyarokat elkerülték, attól tartva, hogy feljelentést tesznek.
És akkor értettem meg, mi volt a szerepe a rablók előtt hozzám bekukkantó kérdezőnek: ha az oroszul feltett kérdésre oroszul érkezik válasz, potenciális áldozatra talált a csapat, ám aki értetlen tekintettel reagál, azt békén hagyják. Megosztottam ezt az elméletem a jegyvizsgálóval is, aki meglepve kérdezte: én oroszul feleltem nekik? Igenlő válaszom hallatán ismét kérdezett: s miért? Miért nem játszottam el, hogy nem értem a kérdést?
Elgondolkodtam: tényleg, miért? Aztán rájöttem: egész egyszerűen azért, mert abban a közegben, ahol én élek – Kárpátalján, kárpátaljai magyarként –, az a természetes, hogy egyszerre több nyelv használatos körülöttem, az emberek többsége nem csak egy nyelven képes megszólalni. S mindez: a két- vagy többnyelvűség, az egymás mellett élő kultúrák mindennapi érintkezése, szükségszerűen hatással van a világlátásunkra, az étkezési szokásainkra, s természetesen arra is, hogyan, miként használjuk anyanyelvünket, az általunk többé vagy kevésbé ismert más nyelveket.
Márku Anita könyve erről a közegről szól: arról, hogyan használják anyanyelvüket a kárpátaljai magyarok, miként befolyásolja ez a kulturálisan és nyelvileg egyaránt sokszínű környezet azonosságtudatukat, a mindennap hallott nyelvekhez fűződő viszonyukat, nyelvi közléseik szerkezetét, jellegét. Szóval: ez a kötet rólunk íródott. A kárpátaljaiak magukra ismerhetnek benne, az irántunk érdeklődők pedig sok mindent megtudhatnak belőle rólunk. Érdemes elolvasni.
Csernicskó István
Beregszász, 2013. július 10.
Részletek a BEVEZETÉS-ből:
A hétköznapi kommunikáció során egy kárpátaljai magyar gyakran találja magát szembe egy más nyelvűvel, s sokszor kerül olyan szituációba, amikor az anyanyelvén (L1) nem tudja megértetni magát. Ilyenkor előfordul, hogy a hatékony kommunikáció érdekében egy másik nyelvet/nyelvváltozatot (L2) kell használnia, nyelvet/kódot kell váltania. Mindez abból következik, hogy Kárpátalját mindig is a nyelvi- és etnikai sokszínűség jellemezte.
Több nemzetiség, kultúra és így több nyelv él egymás mellett, egymásra hatva. A kontaktushatás több szinten is megjelenik: egyrészt az egyes nyelvváltozatokban, szókincsben megjelennek másodnyelvi hatások, interferenciajelenségek (kölcsönzések, kódváltások), másrészt a nyelveknek a különböző nyelvhasználati színtereken betöltött szerepében figyelhető meg munkamegosztás. Nemcsak a formális színtereken határozzák meg közösségi normák, hogy mikor melyik nyelv/nyelvváltozat használata a helyénvaló, hanem a személyek közötti vagy informális színtereken is meghatározott norma szerint választanak a beszélők nyelvi repertoárjukból nyelvet, nyelv- és stílusváltozatot.
A kétnyelvűség hatása több síkon jelentkezhet: a kommunikatív kompetenciában (kommunikatív kompetencia: a nyelvhasználat helyénvalóságának, a kommunikációs stratégiáknak az ismerete, a nyelvi elemek társas jelentéseit is magában foglaló szabályrendszer) és a nyelvi rendszerben.
Jelen munka tárgya a kétnyelvűségből eredő kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák vizsgálata a kárpátaljai magyar közösségben.
Kutatásom során tehát a nyelvi kontaktus közösségi jelenségeit (a nyelvválasztást, a kódváltást és a lexikai kölcsönzéseket) kívánom vizsgálni interdiszciplináris: szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai aspektusból az említett két síkon (a kommunikatív kompetenciában és a nyelvi rendszerben). A kódváltást a beszédprodukció, a spontán beszéd megfigyelésével, a kölcsönzést és szituatív nyelvválasztás pedig kérdőíves módszer segítségével vizsgálom.
(…)
Tartalom
Térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke 7
Előszó 9
I. Bevezetés 11
Köszönetnyílvánítás 14
II. A kárpátaljai magyarság két- és többnyelvűsége. Elméleti keret 16
2.1. A kárpátaljai magyarság demográfiai helyzete 16
2.2. A kétnyelvűség interdiszciplináris megközelítése 17
2.3. Anyanyelv, első nyelv, domináns nyelv 18
2.4. Kétnyelvűség 19
2.5. Verbális repertoár, nyelvválasztás, kódválasztás 21
2.5.1. Nyelvválasztási kutatások a hazai és nemzetközi szakirodalomban 22
2.5.2. Nyelvválasztási kutatások az ukrán és orosz szakirodalomban 24
2.6. Nyelvi és kommunikatív kompetencia 27
2.7. Interferenciajelenségek, szókölcsönzés 29
2.8. A kódváltás jelensége, okai, funkciói 31
2.8.1. Kódváltás/nyelvek közötti vált(ogat)ás kontra nyelvváltás, nyelvcsere 37
2.8.2. A kódváltás nyelvészeti, pszicholingvisztikai szempontú megközelítése 38
2.8.3. A kódváltás kommunikációs, pragmatikai okai 47
2.8.4. A kódváltáskutatás a nemzetközi szakirodalomban 49
2.8.5. A kódváltáskutatás a hazai/magyar vonatkozású és az ukrán/orosz szakirodalomban 53
2.8.6. Terminológiai nehézségek 56
III. A „po zákárpátszki” nyomában: eszközök, módszerek, hipotézisek 57
3.1. Nyelvhasználati kérdőív 57
3.1.1. A minta kialakításának szempontjai: 58
3.1.2. Az adatközlők szociológiai jellemzői a Rétegzett 2009 alapján 61
3.2. A Fiatalok 2006 vizsgálat 64
3.3. Kódváltás-korpuszok a kárpátaljai beszélőközösségben 66
3.3.1. Élőnyelvi hanganyagok: spontán beszélgetések, félig-strukturált interjúk 66
3.3.2. Írott nyelvi korpusz 67
3.3.3. „Írott-beszélt” nyelvi korpusz. 68
3.4. Hipotézisek 72
IV. A kárpátaljai magyarok nyelvválasztási stratégiái, a nyelvválasztást meghatározó tényezők 74
4.1. A beszélgetés résztvevői (nyelvtudásuk, nyelvi attitűdjeik, a nyelvek presztízse) 75
4.1.1. Nyelvtudás, a nyelvismeret foka 75
4.1.2. A nyelvekhez való viszony, a nyelvek presztízse 81
4.2. Az interakciós szituáció (helyszín, nyelvhasználati színterek, harmadik fél vagy egynyelvűek jelenléte, státusz, az intimitás foka) 91
4.2.1. A helyszín, a nyelvi színtér 91
4.2.2. Az interakciós partner, egynyelvűek jelenléte 98
4.2.3. A státusz, az intimitás foka 101
4.3. A beszélgetés tartalma (téma) 105
4.4. A nyelvválasztás funkciója (a mi és ők reprezentációi, szolidaritás és kizárás) 107
4.4.1. Szolidaritás és kizárás 109
V. A kódváltás a kárpátaljai magyar közösségben 111
5.1. Pszicholingvisztikai aspektus: bázistartó/beszúró kódváltás és bázisváltó/alternációs kódváltás 111
5.2. Kódváltás a különböző nyelvi szinteken 113
5.2.1. Szublexikális szint 114
5.2.2. Lexikai szint 118
5.2.3. Szófajiság 125
5.2.4. Kódváltások a mondat szintjén 126
5.2.5. A diskurzus szintjén bekövetkező váltások 129
5.2.6. Jelöltség: diskurzusjelölők, megakadásjelenségek 131
5.2.7. Interferencia és elkülönült rendszer 133
5.3. A kódváltás kommunikációs, pragmatikai okai a kárpátaljai magyarok körében 136
5.3.1. Szituatív kódváltások 137
5.3.2. Kontextuális kódváltások 140
5.3.3. A metaforikus kódváltás 146
5.3.4. Sajátos kontaktuselemek: tulajdonnevek Kárpátalján 157
5.4. A kódváltás megítélése 166
VI. Szókölcsönzés a kárpátaljai magyar közösségben 170
6.1. A szókölcsönzés típusai szerint 170
6.2. Kölcsönzés szófaj szerint 171
6.3. A szókölcsönzés indítékairól 175
6.4. A szókölcsönzéshez való viszony 178
VII. Kétnyelvűséggel, kódváltással kapcsolatos nyelvi mítoszok 185
7.1. A kódváltáshoz kapcsolódó nyelvi mítoszok 186
Összefoglalás 188
Tudományos eredmények, tézisek 197
Наукові результати, тези 200
Theses 205
Felhasznált irodalom 209
Melléklet 232
1. A nyelvhasználati kérdőív egy kitöltött példánya, Rétegzett 2009 232
2. A közvetlen kölcsönszavak listája (Rétegzett 2009) 240
*
A kötet alapját a veszprémi Pannon Egyetemen 2011. december 1-jén summa cum laude minősítéssel megvédett doktori értekezés képezi: „Po zákárpátszki” Kétnyelvűség, kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák (nyelvválasztás, kódváltás) szocio- és pszicholingvisztikai aspektusai a kárpátaljai magyar közösségben.