Ezt a levelet épp egy hete írtam. Bár semmilyen módon nem válaszoltak rá, mégis bíztam abban, talán a vasárnapi adásban reagálnak, legalább egy utalással. De nem.
Előzmény: a március 20-i Heti Hetesben szó esett arról, hogy a március 15-i központi állami ünnepségen egy Petőfi-vers csonkítva hangzott el. Ehhez tette hozzá Rónai Egon, hogy az egyik köztelevízióban egy Dsida-verset is megcsonkítottak, kivágták belőle a szabadságról szóló részt. Ezt a pontatlanságot szerettem volna levelemmel helyreigazítani:
Tisztelt Heti Hetes!
Legutóbbi műsorukban Rónai Egon pontatlanul utalt egy Dsida-vers megcsonkítására. Nem a szabadságról szóló rész hiányzott Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. nagy ívű magyarságverséből, hanem a költemény végső értelmét megadó bibliai szimbólumra, Jeruzsálemre való utalás. A költemény záradékát azonban nem egyszerűen lehagyták, hanem vershamisítás történt: az „Ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!” felkiáltással befejeződő záradék helyett a korábbi szakaszok visszatérő refrénjét ismételte meg újra az előadó. Aki egyébként egy diák-szavalóverseny díjazottjaként szerepelt a Duna TV ünnepi, március 15-i délelőtti műsorában.
A különös esetre történetesen én figyeltem fel és én írtam meg blogomban
– http://ungparty.net/blog/2011/03/15/hamisitott_dsida/ -,
– szomorú felfedezésem aztán bejárta az internetet, a Hírszerző rám hivatkozva külön cikkben foglalkozott az üggyel:
– http://hirszerzo.hu/belfold/20110317_dsida_unnep_cenzura -.
Később az interneten keresgélve több hasonló szavalatot is találtam (ezek egyike ugyancsak a Dunán hangzott el élőben)
– http://www.youtube.com/watch?v=8Fk4b0NGz0c -,
így meggyőződhettem arról, hogy Dsida immár klasszikussá vált versét az utóbbi időben gyakran meghamisítva adják elő. Ennek oka egyfelől nyilvánvaló emberi ostobaság, másfelől pedig valami beteges félelem egy mai izraeli város nevétől. Holott amikor Dsida ezt a versét írta (1936-ban), Izrael állam még nem is létezett (12 évvel később alakult meg), és művében a magyarság sorstragédiáit átélő nehéz sorsú költő természetesen a bibliai városra, az örök szimbólumra utalt. Költeményének egésze egyébként a Zsoltárok könyve 137. darabjára támaszkodik,
– http://www.cab.u-szeged.hu/WWW/books/x/o/zsolt/chap137.html -,
ezért is lett a neve magyar zsoltár (psalmus hungaricus), s ezért szerepel benne a bibliát ismerő (vagy legalábbis művelt) emberek számára pontosan érthető hivatkozás. Aki valamilyen ostoba túlbuzgóságból ezt az utalást kiiktatta az egyik legnagyobb magyarságvers végéről, az nemcsak a költeményt fosztotta meg egyik sarkalatos tartalmi jegyétől, hanem egy bizonyos ideológiai szemléletről is kiállította a leleplező szegénységi bizonyítványt.
Tisztelettel
Balla D. Károly író,
Ungvár