Orbán Viktor, mielőtt végleg rácsukódna, utoljára még kikiabál a történelem csatornafelede alól. Utoljára tudhat még maga mögött embermilliókat, utoljára közli az összes országos lap a szavait, utoljára hívja meg minden televízió beszélgetésre. Utoljára vezet választási kampányt. Utoljára veszik komolyan. Utoljára talán még hisznek neki.
Orbán Viktor pánikban van, érzi, hogy vége a dalnak. Hogy vége van neki. És mint férfiak a kapuzárás előtt, minden erejét az utolsó nagy kefélésre koncentrálja.
Orbán Viktor katasztrófakampányt folytat az országban, a médiában; saját helyzetéből Magyarország végveszélyét vizionálja. És mert azt hiszi magáról, hogy „egyben-másban istenhez is hasonlított”, ebből gondolja, hogy „országos volt a pusztulásban”. Pedig nem.
De megértjük. És jól ismerjük a vers ezúttal őt búcsúztató záró sorát is: „no de hát ne búsuljatok”!