A mai postával megjött a Korunk júniusi száma. Szerkesztői teljes egészében a ‘háló, hálózat’ témakörét érintő írásokból állítottak össze. A magyar nyelvterület egyik legjobb folyóirata nem először foglalkozik a témával; a most közreadott anyagban már első belepörgetésre is sok izgalmas olvasnivalót találtam. Az egyik esszé használja a fogalmat: "homo interneticus". Magamra ismertem. Bár talán nem vagyok teljesen tipikus eset, mert csak a nyomtatott folyóirat fellapozása után néztem meg, hogy ez a szám fent van-e már a neten. Fent van >>a folytatást lásd mai bologom teljes szövegében………….
"Vajon mihez kezd egy vidéki bonviván, ha színházának nyári szabadtéri előadásai sorozatosan elmaradnak a véget nem érő medárdi esőzések miatt? Természetesen bankot rabol. Természetesen sikerül neki. És a pénzt nem kevésbé természetesen a forgószínpad alatt rejti el. Ahonnan aztán majd, túltéve minden természetességen, éppen akkor mossa ki az eső, amikor legkevésbé illene ilyet tennie."
Hú! Ez már akkora hülyeség, hogy rá lehet könyökölni. Szinte fáj, de ez a fájás inkább kellemes és kíváncsivá tesz: ugyan mivel lehet még megtetézni. Nos, a tetézés nem marad el: Kordu Leontin vérbő, sziporkázó regénykomédiát kanyarít a műkedvelő színjátszó csoport tétlenségre ítélt tagjainak történetéből. A párbeszédek hol Rejtőre, hol Tamási Áronra, hol Cervantesre emlékeztetnek, a történet pedig akár egy Koltai Róbert-film alapja is lehetne – és mégsem hasonlít egyikre sem, mert sajátos, mert >>a folytatást lásd mai bologom teljes szövegében
Egy praktikus főbajárat a blogomba és honlapomra: