Amint a proUA.com és hotline.net.ua internetes lapokban olvastam, Minszkben aznap mintegy százan gyűltek össze az elnöki hivatalnál és petíciót akartak átadni a belarusz állami vezetésnek. A csernobili katasztrófa következményeinek felszámolását célzó hatékonyabb intézkedéseket követeltek. Orosz és ukrán zászlókat lobogtattak (néhány "ellenzéki tartalmú" transzparens is feltűnt), és azt skandálták, hogy "A ti szabadságotokért és a mi szabadságunkért", meg azt, hogy "Ma – Ukrajna; holnap – Belarusz". (A csernobili megmozdulásoknak már hagyománya is van a fehérorosz fővárosban: 1989 óta több alkalommal éles politikai tüntéssé nőtt a békés megemlékezés.)
Nos, bár még az USA részéről is aggodalmas nyilatkozat látott napvilágot, az incidens szerencsére nem fejlődött valódi diplomácia konfliktussá, az ukrán külügy ugyan sérelmezett, de nem követelt, és az Oroszországban és Ukrajnában zajló szimpátiatüntések sem váltak kezelhetetlenné. 9-én meg éppenséggel azt olvastam, hogy a Moszvában találkozó két elnök, Juscsenko és Lukasenko megvitatta az ügyet és az előbbi megbocsátott az utóbbinak, aki azt állította, nem tudott az ukrán állampolgárok letartóztatásáról.
Fejlemény tegnap: Ihor Huz, a Nemzeti Szövetség vezetője sajtókonferencián jelentette be, mindent megtesznek azért, hogy visszavonassák tagtársaik kiutasítását, és nemcsak a külügyminisztériumokig, hanem, ha kell, a hágai nemzetközi bíróságig is elviszik az ügyet. Ami pedig Lukasenko belarusz elnöknek azt a kijelentését illeti, hogy nem tudott az ukrán állampolgárok letartóztatásáról, azt nemes egyszerűséggel hazugságnak nevezte az demokrácia-párti ifjúsági mozgalom vezetője.