Peresztrojkácska

Balla D. Károly: PeresztrojkácskaPeresztrojkácska – CyberBooks. Pálnagy László kiadóvezető értesített arról, hogy az OSZK megkapta első e-bookom köteles példányait, nyilvántartásba vette őket; napokon belül indul a kereskedelmi forgalmazás is. (Ennek részleteiről majd tájékoztatni szeretném a potenciális érdeklődőket; egy külön oldalt készítek majd e célból, ott az egyéb tudnivalók, tartalomjegyzék, fülszöveg stb. is olvashatók lesznek.) Elkészült a nem is kevés dedikált tiszteletpéldány, elkezdtem ezek szétküldését. Ha beszámítom a társszerzőkkel írt 2 könyvemet, továbbá az 1 műfordított és 1 virtuális könyvemet, akkor a Peresztrojkácska éppen a huszadik könyvem. Gratulálok! Köszönöm, igazán kedves vagyok.

Pilinszky-projektum. Több mint kéthavi hallgatás után jelentkezett annak a folyóiratnak/kiadónak/alapítványnak a vezetője, ahová eredetileg a tervezetemet, mint pályázatot, benyújtottam. December legelején arról értesítettek, hogy az egyes verseket nem közölnék a lapban, de könyv alakban kiadnák. Akkor feltettem egy csomó lényegi kérdést – erre most, február második felében kaptam halovány, konkrétumok nélküli válaszokat. Lényege: ha készen lesz a kézirat, küldjem, megpályáztatják, anélkül nem megy, de ha sikerül is, bizony, "jó pénzre az alkotó sajnos nem számíthat". Azaz: alkotói ambícióimat, dicsvágyamat megint racionális anyagi érdekeim fölé kellene helyeznem. Hát bizony erre is nemet mondtam, azzal, hogy szétnézek, akadna-e olyan partner, amely magában a munkafolyamatban és az egyes szonettek folyamatos megjelentetésében lenne ösztönző módon segítségemre.

Új esszé-kötet. Bár némileg közvetett úton, de maga a kiadó erősített meg abban a döntésemben, hogy nem írtam alá a kötetem megjelentetésére vonatkozó szerződést. A kiadó hátteréül szolgáló Társaság az idén is megrendezi háromévente esedékes nagy konferenciáját, de a korábbitól eltérő módon elég jelentős anyagi hozzájárulást kér minden résztvevőtől, holott korábban a kárpátmedenceiek számára nemcsak a szállás, étkezés, résztvétel volt ingyenes, hanem még útiköltség-térítésre is számíthattak(tunk). Most azt ajánlják a vezetők körlevelükben, hogy az utazni szándékozók vegyék igénybe magyarigazolványukat… A Társaság anyagi helyzetét ecsetelve pedig többek között közlik a tagsággal, hogy kénytelenek voltak a könyvkiadási terveikre szánt 2 millió forintot is az augusztusi rendezvényre átcsoportosítani. Aha. Akkor ezt én most úgy tekintem, mint a választ arra az egyébként válasz nálkül hagyott levelemre, amelyben megírtam, hogy nem írom alá a szerződést. Vajon mi következett volna, ha aláírom?

Vissza a CyberBookshoz. Amikor Pálnagy Lászlónak pár pontban összefoglaltam, hogy állnak kiadói dolgaim – 1. A Peresztrojkácska gyors átfutással és zökkenőmentesen megjelent, 2. sok-sok-sok évi vajúdás, két "elvetett" kiadó és 5 sikertelen pályázati forduló után tavaszra végre megjelenik a Szembesülés, 3) a tavalyelőtti Kriterion-fiaskó után a MNyKNT-nál is befuccsoltam új esszéim kötetével, 4. Pilinszky-projektumom függőben maradt -, akkor az alábbi kiegészítéseket írta "nevemben" az 1. ponthoz:

1/a. Igaz, a kissé leterhelt (újdonsült) Pálnagy (online)barátom heves e-mail kitörései után, a napokban végre bekerül az e-boltba is a megjelent e-book, s ha nem is sokat, de esetlegesen hozhat némi, de mindenképpen minimális bevételt.

1/b. Ennek a Pálnagynak van egy rögeszméje, miszerint ha besikeredik véglegesen a digitális nyomdagépe, amire egyre nagyobb esélyt lát, akkor nála már (folyamatosan) nyomtatottan is meg lehet jelenni az e-book mellett. Mivel a digitális nyomtatás lehetővé teszi az akár 1 példány előállítását is – szinte ugyanazon a költségen, mint a nagyobb példányszám -, ami igaz, hogy könyv esetén, csak a ragasztott kötészettel gazdaságos, viszont ez meg is felel ebben az esetben, így reálisnak látszik a kivitelezés eme verziója. Bár az is igaz, hogy csakis online forgalmazás mellett oldható meg, hiszen pont a "nem kinyomtatott többezres raktárkészlet"-re alapoz, a nagypéldányszám előfinanszírozásának kiváltását célozza a projekt (ami kiváltja a többmilliós befektetést is) egy-egy kiadott mű kapcsán, s ezáltal csakis a tényleges megrendelések ütemében történik az utánnyomás. Ez jól kiegészíti a hagyományos könyvpiacot, ami tudnillik, hogy döcög, s vajúdik (na meg a többi ide illő, s nem illő jelző). Ezért is fogja bíztatni szerzőit majdan, ne fogják vissza magukat; írjanak. Miért?! Mert ez az eljárás forradalmasíthatja (még ha csak palotaforradalmasíthatja is) a kortárs könyvkiadást. Mondjuk azt is tudniillik, hogy ezek csak filléres bevételt jelenthetnek…

1/c. Pálnagy álmodozó. Viszont nyitott szemmel jár. Tudja, hogy holtidők lesznek az online kersekedelemben, s a digitális nyomdagép ilyenkor dolgozóstul vesztegelhet, s azt is tudja, hogy még ez az egész egy apró gyermekcipőben jár, vagy inkább; tipeg, de pont emiatt; a holtidőben a kis digitális nyomda mesekönyveket nyom a hagyományos könyvpiacra, s azt hagyományos terjesztéssel, hagyományos könyvesboltban, hagyományos polcról, hagyományos mozdulattal, a hagyományosan csinos pénztáros kiasasszonynál, hagyományosan koros nagymamák, hagyományosan alcsony nyugdíjból, hagyományosan aranyos unokáiknak, hagyományos szeretettel fizetik ki. Az ebből befolyó hagyományos forintok egy része a hagyományos adókra, s egyéb hagyományos terhekre költődik. A maradék pénz pedig áthidalja a holtidőt…

////Valahogy így születik a digitális fazék digitálisan ugráló fedeléből – a digitális gőzgép ötlete.////

1/d. Pálnagy nem akar felébredni. S ez reményt ad egy-két kortárs kéziratnak, akik már érzik evolúciójuk eljövetelét. Várnak. Először e-book, majdan digitális nyomtatású könyv létüket várják. Mert tudják, hogy eljön a pillanat … amikor majd becsusszannak a nagyképű, s fölényes – s talán még poros is -, valaha hagyományos nyomtatásban kiadott példányok közé a könyvespolcon. S ott majd büszkén lapulnak, s féllépésnyi távolságból, de akár kézbe véve sem lesz senki, aki már lenézné őket…mint még e-könyv korukban. Mert már ők is követik a papírformát…

*

Úgy tűnik, hosszabb távú terveiben az Európai Unió nem tartja elképzelhetetlennek Ukrajna csatlakozását. Erről nekem Woody Allen mondása jut eszembe: „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik engem tagjának elfogadna.”

>>teljes naplóm

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.