Este Ildikóéknál

Tegnap délelőtt P. látogatása. Úgy kéthavonta mindig talál valami aktuális okot arra, hogy felkeressen. Konkrét mondandóval vagy kérdéssel, netán ajánlattal jön, de aztán a beszélgetés mindig arra fut ki, hogy hosszan elmeséli, milyen gondjai, problémái voltak-vannak, milyen bürokratikus nehézségekkel kell megküzdenie vezetői munkája során. Most egy befejezetlen építkezés évtizedes kálváriájának újabb stációit írta le; bevallom, elég hamar elvesztettem a szálat: ki mikor mit és mennyit ígért és mit nem tartott be.

Este Ildikóéknál. Igen kellemes órákat töltöttünk együtt. Ahogy Andrassew Iván írná a naplójában, nagyokat és finomakat ettünk-ittunk, és jót beszélgettünk. Érdekes, hogy Bécivel például sok mindenben eléggé különbözőek a vonzódásaink, de ez soha nem okozott számunkra problémát, és az aktuális politikai események lényegét illetően ugyanazokat az ellentmondásokat, problémákat, szemfényvesztéseket látjuk, s ha a súlyúkat, okukat, érzelmi hátterüket másképpen is ítéljük meg, a végkövetkeztetéseink eléggé hasonlóak. Talán mert a dolgok lényegét kutató igazságérzetünk erősebb, mint bármiféle előítéletünk vagy elkötelezettségünk. A hitványság, álság, nívótlanság egyformán negatívum a szemünkben, bármelyik magyarországi, ukrajnai vagy kárpátaljai érdekcsoporthoz kötődjön is, az érték és a teljesítmény pedig egyformán elismerést, tiszteletet követel tőlünk, pártoktól, szövetségektől és személyektől függetlenül. Eljövetelünk előtt irodalmi "alakításaimról" meséltem, sok olyan titkot is kifecsegve, amelyekről azt mondtam: ezek a dolgok akkor is élvezetesek, ha a titkok felfedezetlenek maradnak, de igazán akkor teljesül be a játék, ha valaki megfejti az általam elrejtett utalásokat és bár nehézségek árán, de "leleplezi" azt, aminek a lelepleződését én magam készítettem elő. Valahogy úgy, ha nem is annyire bonyolult algoritmus alapján, ahogy az Élted volt regénye hőse fejti meg a maga enigmáját. Az ilyen lelepleződéseknek aztán van egy nagyon érdekes hozadéka: sokan elkezdenek ott is rejtvényt keresni és titkot szimatolni, ahol pedig nincsen semmi elrejtve. Arról nem beszéltem, de most az is eszembe jut, vajon a Szembesülésnek lesz-e olyan olvasója vagy kritikusa, aki veszi a fáradságot ahhoz, hogy ne csupán a legnyilvánvalóbb megfeleléseket fedje fel, hanem az utalások és hivatkozások teljes szövevényét feltárja. És vajon nem lenne-e a magam számára is izgalmas munka egyszer úgy végigmenni a szövegen, hogy egy újabb sorozat jegyzetben minden megfejtést megadjak, minden utalást és célzást kibontsak? Ahogy magával a regénnyel, 15 év alatt talán ezzel is végeznék.

teljes napló

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.