Címrendezés

Reménytelenül hosszú rendcsinálásba kezdtem: ezúttal az e-mail-címeim között. 2794 név és cím szerepel a listámon. Ebből 300-400 az, ami „él”, amelyekre időnként küldök vagy amelyekről kapok üzenetet. A további több mint kétezerről magam sem tudom, hogyan került hozzám az elmúlt 6 esztendő során (igen, 1999 ősze óta levelezek elektronikusan). Egy időben mániákusan gyűjtöttem a címeket, lementettem minden körlevél jegyzékét – és bevallom, sokszor magam is kéretlen körlevelekkel zaklattam a listán szereplőket (leginkább honlapom frissítéseire vagy címem megváltozására hívtam fel figyelmüket). Most elhatároztam, hogy mindenkinek, aki a listámon szerepel, de nem tartozik az aktív kapcsolataimat képező párszázas kontingensbe, személyre szóló levelet írok, udvariasan rákérdezve, hogy megtarthatom-e címét a jegyzékemben. Ezzel egyben a megszűnt vagy megváltozott címeket is igyekszem kiszűrni. Talán ha az első 50-nek vagyok utána…

*

Figyelem, hogyan alakul naplóm olvasottsága azóta, hogy megújítottam és naponta jelentkezem változatosnak szánt új tartalommal. Ha napi látogatóim száma stabilan 50 fölé emelkedik, akkor indítok egy új, „olvasói” rovatot: azt tervezem, hogy lehetőséget adok mindenkinek: tegye fel nekem (rázós) kérdéseit, és én itt nyilvánosan megpróbálok nagyon őszintén válaszolni rá.

*

Tegnap írtam az Éjszakai állatkert c. antológiáról, illetve arról, hogy Éva is szerepel benne. Nem kis meglepetésemre a mai KISzó is megemlíti a gyűjtemény megjelenését és azt, hogy benne „helyet kapott az ungvári Berniczky Éva egyik műve is”. Úgy tűnik, azzal, hogy Barát Mihály nem jött át az új laphoz, hanem Erdélyivel maradt, a zöld Igazszónál szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy kizárólag olyan a könyvről írnak, amelyet a szerző személyesen ad a rovatvezető kezébe.

*

Kolos tegnap elvitte a kocsinkat a szervizbe, ahol is visszahegesztették a leszakadt kipufogót. Arra azonban nem vállaltak semmi garanciát, hogy a hegesztéstől pár centire nem fog-e újra elrepedni, eltörni. Szegény fémcsövek 16 éve dacolnak a rajtuk keresztül haladó gázok kémhatásával, nyilván az lesz a vége, hogy az egészet ki kell cserélni. Nem panaszkodhatunk a kocsinkra: amikor megvettük 11 évesen, akkor egy nagyobb összeget még rá kellett költeni, de azóta jól szolgál. Most azonban, félő, sorra fognak jelentkezni az elhasználódással járó hibák. Igazság szerint inkább eladni kellene, nem pedig újrakárpitoztatni az utasteret (tavaly) és gyűrűt cserélni (az idén).

Gondoltam, meglepem Bellát és hamaros érkezése örömére lefordítottam ezt a versét:

Modorom

Azt mondják hogy rossz a modorom
nem igazodom a normákhoz
nő létemre szivarozom mint George Sand
nő létemre whiskyt iszom mint Janis Joplin
nő létemre verset írok mint Sylvia Plath
és kimondom amit Arabella Dolýk gondol

Azt mondják hogy rossz a modorom
nem tisztelem a tradíciókat és a nemi szerepeket
pedig éppenhogy a tradíciókat és nemi szerepeket
tisztelem a leginkább
nő létemre ezért szívom George Sand szivarát
ezért iszom whiskyt Janis Joplin emlékére
és Sylvia Plath majmaként ezért írok verset

Ám abban az egyben igazuk van
hogy amikor kimondom amit Arabella Dolýk gondol
akkor rossz a modorom nem tisztelem a tradíciókat
és végképp eltévesztem a nemi szerepemet
néha még el is sírom magamat

Ilyenkor még azoknak is tetszem
akik nem hallottak Sandról Joplinról Plathról
csak a könnyező Dolýkot ismerik
akinek a szeméről lemossa a festéket az ecetes könny

*

Levélváltás Cs.A.-val. Hosszú hallgatás után jelentkezett (lakásfelújítás!) azzal, hogy tetszik neki ez az új naplóformátum, és a folytatásos „regény” is. Akkor még csak az első rész volt fent, így joggal gondolhatta, hogy fikciós szépirodalommal van dolga, holott Az álommás valami önéletírás-féle akarna lenni. Az első két részt kitevő szöveget még valamikor tavasszal írtam, és most a naplóm megújításakor jött az ötlet, hogy újra nekifekszem, és ha másért nem is, a Manzárdbéli közlés folytonossága kedvéért talán haladni is fogok vele, és nem hagyok fel vele az első megakadásnál.

Cs.A. kedvesen Szolnokra is meginvitált, arra az esetre, ha egyszer éppen arrafelé robbanna le a kocsink vagy kitörne a III. világháború és menekülnünk kellene.

Megjelölve .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.