Alla naplója: Saslik

Nem is tudom, hogy keveredett el ennyire a füzetem, hónapokkal ezelőtt tűnt el, már azt gondoltam, elő sem kerül, és teljesen lemondtam arról, hogy tovább jegyezzem, mi is történik velem, velünk, mert nem akaródzott új naplót felavatni, hiszen világosan emlékeztem rá, alig írtam valamicskét a hónapokkal ezelőtt kezdett füzetbe, olyan sok lap maradt benne üresen, életem fölösleges napjai, amelyeket képtelenség évekbe, hónapokba, hetekbe szedni, mert nem tehet rendet bennük sem Gergely-, sem Julián-naptár, mert a kettő között kimutatható időkülönbség álnokul a bőröm alá bújt, a hasamra nőtt zsírok szarkofágja tett megközelíthetetlenné, de te kitartóan kísérleteztél feltárásommal, szikrázó szemmel jártál körbe-körbe, emlékszem a napra, amikor még feltűnés nélkül szimatoltál, aztán később már nem is titkoltad vágyadat, vadul szagoltál belém, mint a kannibálok, drágaságom, lihegted, miközben próbálgattad rajtam a hétfogást, mígnem a hetedik napon sóhajod megbontotta narancsbőrömet, amelyet sokáig páncélnak hittél, és hittem én is, honnan sejtethettük volna, milyen könnyen szakítja fel burkomat a leheleted, verejtéked fűszereiben pácolt molekuláim milyen hamar duzzadnak savakkal, borssal, a babér erőszakával átitatott húscafatokká a nagy melegben, amelyek rontásától csak a füst szabadíthatott meg, ezért raktál esténként nagy tüzet a körtefa alatt, majd vártad, hagyjon végre alább a lobogás, csendesedjek el a roppanások körülötted, égjenek le a fahasábok tövig, fonnyadjanak a lángok fészekaljnyi parazsat növesztve, s akkor izzanak fel megint, amikor néha megkapargatod, olyankor kinyílnak, megcsap a belőlük szabaduló hőség, a szád forrósága, amint fölém hajolsz és csitítasz, lassan, ne siessük el, égetten nem szereted, ezért ülsz hosszú órákon át türelmesen a füstben, nem forgatod túl gyakran a nyársat, jut időd bőven felfűzni a következő adagot, s az arcod ezalatt olyan idegen, mintha nem velem, hanem boszorkányok porcikáival gyöngyöznél, féltékenyen követem mozdulataidat, pedig húsomból kerültek ki ezek az ijesztő darabok, amelyek izmosát gusztussal illeszted zsíros részeimhez, híres arányérzékeddel teremted újra elrontott testemet, ilyenkor elkárhozom, mert istennek hiszlek, aki a pokolból hozatja magának az alapanyagot, a friss mellet, csípőt és combot, falánk istennek, aki mohón zabál fel, nehogy elvegyenek tőle az emberek.

Fordította Berniczky Éva

Megjelölve .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.