3 furcsa megkeresés, evolúció vagy revolúció

emberré válásmegkérdeztem, hogy szerinte hogyan alakult ki az emberi értelem, el tudja-e fogadni, hogy ez hosszú evolúciós folyamat eredménye, vagy inkább arra hajlik, valamilyen hirtelen változás, a dolgok természetes menetétől eltérő esemény, különleges konstelláció váltotta ki, netán külső beavatkozás hozta létre. Vagyis hogy evolúció vagy revolúció. Illetve: szükségszerű volt-e, hogy a földi szerves élet fejlődésének egy bizonyos pontján megjelenjen az ember, az emberi faj fejlődése során pedig megjelenjen az emberi értelem.

Evolúció vagy revolúció

1. M. P. a Heti Választól: „Karcsi, nyilatkoznod kellene most azonnal a beregszászi Rákóczi Főiskola sorsáról. – Milyen mögöttes szándék lehet az iskola adminisztratív megtámadása ügyében? – ez a kérdés”. No, itt a baj a Karcsival kezdődik, köztudottan nem rajongok ezért a megszólításért, bár azért hallgatok rá, és ritkán kérem, hogy mással illessenek. A második aggályom a ’kellene’. Miért kellene? Ki szerint? Mi okból, mi célból? A harmadik zavaró tényező a ’most azonnal’. A ’kellene’-vel együtt ez már-már parancsoló hangnem. M. P.-vel, bár váltottunk pár levelet, nem vagyok olyan viszonyban vele, hogy az ilyen radikális felszólítást udvarias gesztusnak vehetném. De ezt válaszomban nem tettem szóvá, inkább csak érzékeltettem. Azt azonban megírtam, hogy az ügyben a legeslegkisebb mértékben sem tartom magam illetékesnek, ezen felül a jogi kérdésekben sincsen jártasságom (bár más nyilatkozók számára ez nem jelent akadályt…). Én is a helyi sajtóból értesülök a fejleményekről; annak egyik fele így, másik fele amúgy értelmezi a dolgot. Most ugyan összmagyar elefántszenzáció növekszik a kis helyiérdekű bolhából, az egyik fél láthatóan politika tőkét próbál kovácsolni (hú, milyen jó ide ez a szó) az ügyből, és ez nyilvánvalóan sikerülni is fog neki, a másik pedig megpróbálja kifogni a szelet a vitorlájukból – de miért kellene nekem erről bármit is nyilatkoznom „most azonnal”?

2. A másik: egy őstörténész látogatása. Amikor elmondta, mivel foglalkozik, kicsit megijedtem: na most jön a sumerológia, talán még az arvisura is. De jó értelemben csalódtunk: néhány kellemes órát elbeszélgettünk. Úgy tűnt., M. L. valóban tudományos értékű kutatásokat végez, akkor is, ha következtetései erősen ellentmondanak a hivatalos akadémiai álláspontoknak. Hogy a magyarság finnugor eredete egzakt genetikai vizsgálatok alapján nagyjából megdőlt, azt én is tudom, el is hiszem, de állítása szerint a magyar nyelv finnugor eredetének az elmélete is tarthatatlan.

Érdeklődésének és kutatásának a középpontjában egyébként a motívumok állnak, értve ezen mitológiai, vallási, rituáilis, népmesei, díszítőművészeti, gasztronómiai, építészeti stb. motívumokat egyaránt. Többször járt Afrikában, fantasztikus fényképeket készített barlangrajzokról. Megjárta Ujguriát, Dzsungáriát, és ki tudja mi mindent még. Próbáltam érzékenyen figyelni arra, mikor bukkan elő valami lila ködre épített hipotézis, de ilyesmivel nem jött elő; bár lehet, hogy én vagyok túlságosan járatlan a témában.

Ami nem igazán derült ki, az jövetelének a célja, illetve az, hogy miért éppen minket keresett fel. Kapcsolatokat keres, sok-sok embert (ezerkétszázat – de miért pont ennyit?) szeretne bevonni a munkájába, és ebben, mint mondta, egyaránt szüksége van a tudományos kutatókra és a téma iránt érdeklődő laikusokra. Az igazság nem a könyvekben rejtőzik, állította, a közvetlen emberi kapcsolatok sokkal gyümölcsözőbbek lehetnek. Ez a felfogás kicsit elbizonytalanított. Valahogy nehezen tudom elhinni, hogy az őstörténet kutatásában ez eredményes módszer lehet. (Bár találkoztam már korábban is olyan nézettel, amely szerint sok-sok-sok ember kevés tudása összességében értékesebb a kevesek nagy tudásánál. Ha jól emlékszem, ezt a Wikipédia c. kollektív internetes enciklopédia szerkesztője fejtette ki, mikor a módszerüknek ellene vetettem: tudományos lexikont mégsem írhatnak laikusok, ez avatott tudósok dolga; ilyen alapon az Akadémiát is fel lehetne oszlatni – nos, erre válaszolva írta nekem, hogy nem is tudom, ez a feloszlatás milyen sokak egyetértésével történne. Én valahogy a tudományt mégsem tartom demokratikus intézménynek – mint ahogy a művészetet sem. De hát miért ne tévedhetnék ebben.)

Hozzánk egyébként az őstörténészt a KMKSZ (elmondása szerint nem túl barátságos) titkárai küldték. Hogy miért, azt voltaképp akkor kezdtem sejteni, amikor elmondta, hogy az ő munkáját sem állami támogatás, sem alapítványi pénzek nem segítik, mindenki önkéntesen vesz részt benne. No, akkor valóban nem a KMKSZ embere.

Egy hosszú űrlap rubrikáit végigjárva kérdezgette tőlünk, hogy ki foglalkozik ismeretségi körünkben bizonyos témákkal, rovásírástól népi imádságokig, ősi gyümölcstermesztéstől és népzenétől szövés-fonásig. Egy-egy témában ugyan tudtunk adni pár nevet, de az egyes személyeknek az ősiség iránti érdeklődésében voltak kétségeink: M. L.-t a sok ezer éves múlt érdekli, és ilyen messzeségbe bizony kevesek tekintenek.

Beszélgetésünk végén én kérdezgettem, érdekelt pár dologról a véleménye. Rákérdeztem az áltudományokra és az arvisurára; teljesen normális, szimpatikus választ adott, amiben az is benne volt, hogy ő nemcsak azt tudja, mivel kíván, hanem azt is, mivel nem akar foglalkozni. Az utóbbiak nála ebbe a kategóriába tartoznak. Végül, mivel többször is szó esett „az ősember intelligenciájáról”, megkérdeztem, hogy szerinte hogyan alakult ki az emberi értelem, el tudja-e fogadni, hogy ez hosszú evolúciós folyamat eredménye, vagy inkább arra hajlik, valamilyen hirtelen változás, a dolgok természetes menetétől eltérő esemény, különleges konstelláció váltotta ki, netán külső beavatkozás hozta létre. Vagyis hogy evolúció vagy revolúció. Illetve: szükségszerű volt-e, hogy a földi szerves élet fejlődésének egy bizonyos pontján megjelenjen az ember, az emberi faj fejlődése során pedig megjelenjen az emberi értelem.

Erre is érdekes választ adott, ezt itt most nem foglalom össze (maradjon valami gondolkodni-találgatni valója olvasóimnak is).

Elmenőben megadta címét, illetve a honlapjukét is. Utóbbit megnézve, mint beszélgetésünk során többször is, újra elbizonytalanodtam: vajon az-e valóban ez az egész, aminek szeretném hinni, avagy mégis valami egészen más…

3. A harmadik furcsa megkeresés: P. A. író Budapestről. Szombat esti levelében tudatja, hogy fia és annak barátja „ma úgy döntöttek, hogy holnap nekivágnak Kárpát-Ukrajnának.” Vasárnap este hétkor érkeznek Ungvárra, esetleg megkeresnének. Nem tudnék-e „némi gyakorlati tanáccsal és netán segítséggel szolgálni a szálláskeresésben”. Hm. Vasárnap este hétkor elkezdeni szállást keresni?

Dupla HM: P.A.-val személyesen soha nem találkoztam, én talán küldtem pár hírlevelet címére, de neki ez az első személyes kapcsolatfelvétele velem. Picit furcsának találtam, de hát az ember próbál segíteni egy kollégának.

Keresgéltem az interneten, megtaláltam egyes ungvári és környékbeli szálláshelyek jegyzékét (címekkel, telefonszámokkal), megadtam továbbá egy beregszászi kis turista-cég elérhetőségét, meg néhány ötletet összedobtunk Évával a szürti vendégháztól a főiskolai kollégiumig, hogy hová lehetne még fordulni. Megírtam azt is, hogy az itteni magyarságszervezetek és intézmények rendszeresen fogadnak vendégeket, vannak saját lehetőségeik és ismerik az igénybe vehető külsőket, de nekem egyikkel sincs olyan kapcsolatom, hogy ilyen rövid idő alatt, ráadásul hétvégén, hatékonyan közre tudnék működni a dologban, amellyel így is legalább egy órát foglalkoztam. Tegnap este nem túl későn el is küldtem ezt a részletes választ. Ám erre már semmilyen reagálás nem érkezett, még annyi sem, hogy kösz. Na, ez a tripla HM.

Megjelölve .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.