A Kárpáti Igaz Szó munkatársainak, úgy tűnik, gyenge pontja a klasszikus magyar irodalom. Kőszeghy Gondola a fenés lapszusa után most Nigriny Szabolcs nyúlt mellé. Cikkének ezt a címet adta: Parázs a hó alatt, és az első mondata így hangzik: „Nem véletlenül kölcsönöztem Jókai Mór egyik regényének a címét.” Nos, lehet, hogy nem véletlenül, ám nyilvánvalóan hibásan. A nagy magyar mesemondónak ugyanis nincsen ilyen regénye. Amit ő írt, annak Szabadság a hó alatt a címe és mint köztudott, Puskinról és az orosz dekabristákról szól, akik a szibériai száműzetésben úgymond a hó alatt is őrizték a szabadság eszményét. Nigriny cikke ellenben az ungvári terménypiac területének felosztása körüli csetepatékat idézi, amit még gyöngéd erőszaktétellel sem lehet Jókai regényével vagy annak címével összefüggésbe hozni. Az újságíró szerint ez a piactörténet „sok mindenről szól. A felújítás csak kézenfekvő ürügy, a felszín alatt sokkal keményebb dolgok, érdekek húzódnak meg. Jelesül: a területért, pontosabban a területekért folyó harc. Stílusosan szólva, izzik a föld a hó alatt.” Stílusosan? Hát ez bizony még Jókai nélkül is eléggé zavaros kép (voltaképp mi is húzódik meg? és mi is izzik: a parázs vagy a föld?), és alighanem még az „ég a talaj a lába alatt” képzete is belejátszik.
Egyébként sejtem, honnan szedte a szerző a nem létező Jókai-címet. A 70-es években Balla Lászlónak megjelent egy Parázs a hóban c. novelláskötete. Nigriny Szabolcsnak bizonyára ez csengett a fülében, és egyszerűen kontaminálta a két címet. Egyszerűbb, mint utána nézni. De legalább Gortvay Erzsikét felhívhatta volna. (vö. ezzel a jegyzettel)
(Olyasmi ez, mintha valakinek derengene a Halál Velencében meg A velencei kalmár és így kezdené cikkét: A KALMÁR VELENCÉBEN – nem véletlenül kölcsönöztem a címet Thomas Manntól… Különben játéknak sem rossz: Pantaleón és a varázsló. Az öreg halász és Margarita. Mario és a hölgyvendégek. Lehet folytatni…)
Egyébként pedig tévedni természetesen emberi dolog, és az újságíró is ember. Csak azt nem tudom, miért van a KISZónak magyar szakos, egyetemen is előadóként működött olvasószerkesztője. A bölcsész szerkesztőségvezetőkről nem is szólva.
*
Csönge tegnap Nyíregyházán nyelvvizsgázott; csak 3 hét múlva lesz eredmény, addig nem tudhatjuk, sikerül-e. Ma este érkezik haza. Kolos meg csütörtöktől itthon van, kihasználva az ünneppel megtoldott hétvége minivakációját. Tegnap szaunában múlatta az időt barátaival.
*
Itt még következett volna egy kis játék: politikai kontaminációkat gyártottam: Tarry Blacket a traktorokkal tüntető gazdák nem engedték be az egyetemi előadóterembe Kolozsváron, Bácsfi Diána műpéniszt adna Semjén Zsoltnak, stb. Éva szerint nem voltak eléggé szellemesek. Mint mindig, most is igaza volt.
*
Továbbra is jó hírek: József Attila-díjat kapott Nagy Zoltán Mihály. Gratuláló SMS-t küldtem neki; visszaírt, hogy meglepte a gesztusom, de köszöni.
A Könyvkeresőben pedig megtaláltam a Szembesülést. Szirtes Gábor már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy kijött a nyomdából, de nem tudtam, hogy már forgalomba is került. Eddig nem is tüsténkedtem a dologgal itt a honlapom, akartam, hogy előbb a Peresztrojkácska ügye kifussa magát, de most már elkészítem a regény bemutató oldalát is, nem várok vele a Könyvfesztiválig, ahol is a hivatalos premierje lesz.
Nem írtam még itt arról sem, hogy most már végképp lezárulni látszik a Tejmozi „története”: a Romániai Magyar Szóban tegnap megjelent a novella befejező része, és a Holmitól is megjött a korrektúra, így rövidesen ott is napvilágot lát a szöveg redukált változata.