Mondhatta volna szebben, kis lovag

Tegnapelőtt este cirka háromnegyed óra hosszatt tévézve kb. ötször temettem el a pápát. Mindig éppen vitték a koporsót, vagy álltak/beszéltek fölötte, a tömeg pedig időnként "méltóságteljesen skandált" (így mondta valamelyik műsorvezető). Papi személyek egymásnak adták a stúdiók kilincsét, közben századszor is beadták ugyanazokat a vágóképeket: amikor megválasztása után a pápa megjelenik az erkélyen; amikor leborul megcsókolni a földet; amikor megsimogat egy fekete kisfiút, stb., stb., stb. Biztosan nagyon hülye vagyok, de azt pl. nem igazán értettem, miért imádkozik mindenki egyfolytában az elhunyt lelki üdvéért: csak nem gondolják, hogy ima híján kétséges lenne az üdvözülése? Vagy ha jobban és többen imádkoznak, akkor nagyobbat üdvözül?

Néha eléggé meglepő az újságírók címadása. A mai Kárpáti Igaz Szóban egy hír címe így fest: Napirenden a Tisza-melléki járás. Magából a cikkecskéből megtudható, hogy az ukrán miniszterelnök-helyettes tájékoztatása szerint törvényelőkészítő munkacsoportot hoztak létre, "melynek feladata a közigazgatási reform jogi alapjainak megalkotása. A Tisza-melléki járás létrehozásának kérdése a dokumentum törvényerőre emelkedése előtt nem időszerű". Ez pedig épp az ellenkezőjét jelenti annak, amit a cím sugall; magyarán: Nincs napirenden a Tisza-melléki járás.
Nem semmi a lap költészetnapi összeállítása sem. A versekről most ne essék szó (a netre nem is tették fel), de pl. b.m. könyvismertetése idézi egy verseskötet szerzői vallomását: "Ars poeticám József Attila, akit felülmúlhatatlannak tartok." Hinnye, nem is mondhatta volna szebben, kis lovag! Kezdő költőtől akár bocsánatos is lehetne (bár ez már a második opusza), de ezek szerint az ‘ars poetica’ pontos jelentésével a szerkesztő és a kiadó sem volt tisztában. Nincs ezen mit csodálkozni, hisz egy másik cikkecskében meg így hangzik egyetlen irodalomtörténészünk mondata: "Higgyük el József Attilának, költészet s ami mögötte van, a lélek nélkül kifordulna a világ gyémánttengelye… " Nos, ami a csikorgó mondat mögött van, az pedig annyi, hogy a költőnél a gyémánttengely elgörbülne*. Kifordulni amúgy sem a tengely szokott, hanem valami a tengelyéből. Jelen esetben például a nyelvérzék.
Legjobban azonban ez az ajánlott program tetszett: április 11-én "délután 15 órakor (közép-európai idő) a Bródi András művelődési központban Elmondom, eléneklem kedvenc versem címmel karaokét rendeznek Ivaskovics József irányításával." Megint én lehetek a hülye, de az "Elmondom" programpont karaoké kivitelezését köztudottan élénk fantáziámmal sem tudom elképzelni.