[…] Szomorú belegondolni, de alighanem igaz: a szocialista vezetőknek egyre ellenszenvesebbeknek kell lenniük ahhoz, hogy két év múlva nyerhessenek. Ki tudja, mi jobb: lemenni kutyába és Orbánt a saját eszközeivel legyőzni – vagy erkölcsi fensőbbséggel alulmaradni a választásokon?
Szokás szerint itthon csaknem pánikba estem a restanciámtól: megválaszolatlan levelek, elmaradt frissítések; a magunkkal hozott bizonyos hivatalos kimutatások feldolgozása (ma egész délelőtt!), friss folyóiratok, olvasnivalók, közben megjelent itthoni lapok… No meg az eseményeknek is illenék utánakapaszkodni… Hát akadt kuncognivaló! De olyasmi is, amin eléggé megdöbbentem.
Nagyon tetszett például, hogy bár az EU-parlament bizottsági meghallgatásán sokan úgy találták, Kovács László nem ért az energiaügyekhez, de nem baj, majd megtanulja. Miért is ne. Eléggé fiatal még hozzá, hogy kapjon egy esélyt; dehogy kell olyant oda tenni arra a posztra, aki szakember!
Zuschlagon meg kellően elszörnyülködtem. Alig hihető, hogy valaki magától legyen ekkora barom. Aztán egy kereskedelmi rádiót hallgatva először azt hittem, félre hord a fülem, de egy órával később megismételték a hírt: az áldozatokon élcelődő politikus tárlatvezetéseket vállalna a Holokauszt Múzeumban. Azt hiszem, ez vitán felül állóan Giunness-rekord – a cinizmus műfajában.
Gajdos beperelte rágalmazóit. A szombati (16-i) KISzó híre szerint „nagy nyilvánosság előtt érdeksérelmet okozó rágalmazás vétsége miatt szeptember 30-án beperelte a Fidesz vezető politikusait, Kövér Lászlót és Németh Zsoltot. Az ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalja.” Szerintem Gajdos jól tette, hogy „ha pör, akkor legyen pör”-re szánta magát, bár nem hiszem, hogy a fideszes vezetőknek komolyabb szankcióktól kellene tartaniuk. Ám jelzésértéke mindenképpen van a dolognak: az UMDSZ-elnök annyit máris bizonyított, hogy nem az arcába, hanem más szervébe szökött a vér, ahol ezek szerint van neki.
Mulatságos, hogy az alperesek a múlt héten még nem tudtak semmit. A kedvencem szokása szerint meglehetősen pökhendien nyilatkozott a Kárpátaljának (okt. 15-i szám): »Németh Zsolt október 11-én megkeresésünkre elmondta, nem tud semmilyen perről. A politikus egyébként úgy vélte, „valaki akkor indít pert, ha vele szemben megalapozatlan állítások hangzottak el, és úgy gondolja, hogy egy ilyen pert meg tudna nyerni”« A lap egyébként (eléggé ostobán) már-már élvezettel idézi fel a fideszesek vádjait, alighanem maga a cikk is csak azért született, hogy újra leírhassák a politikai zaftosságokat. Ugyanez a lapszám közli a hírt, miszerint a KMKSZ közelgő október 23-i rendezvényére Kövér Lászlót hívta meg vezérszónoknak. Fene a gusztusukat!
A frissében megválasztott Hiller István minden bizonnyal a valaha létezett legintellektuálisabb magyar szocialista pártelnök. Ám ez láthatóan nem akadályozza meg abban, hogy populista szövegeket szajkózzon. Első szlogenjét például minden lehetséges fórumon megismételte, eszerint nyitott, érthető és szerethető pártot akar. Az első két jelzővel nincs is bajom, de vele szemben én azt gondolom, hogy bármilyen párt szeretése nagymérvű érzelmi aberrációra utal. Nőt, gyereket, Mozart-zenét, sertéspörköltet galuskával és uborkasalátával lehet szeretni – no de pártot?
Gyurcsány is folyamatosan hozza a formáját. Még egy kis gőz a fejébe, és már azt fogja mondani, a só soha nem volt olyan sós, a cukor soha nem volt olyan édes, mint ez alatt a kormány alatt – és ezután még a mostaninál is sósabb és édesebb lesz. Bárhogy is: megnyilvánulásai minden alkalommal produkciószámba mennek, és gyanítható, hogy milliók vevők az ilyesmire.
Szomorú belegondolni, de alighanem igaz: a szocialista vezetőknek egyre ellenszenvesebbeknek kell lenniük ahhoz, hogy két év múlva nyerhessenek. Ki tudja, mi jobb: lemenni kutyába és Orbánt a saját eszközeivel legyőzni – vagy erkölcsi fensőbbséggel alulmaradni a választásokon?