Kőszeghy pedig levelet írt és küldött nekem, de (sajnos vagy szerencsére) nem tudtam elolvasni, mert agyontöredeztek a sorok és minden ékezetes betű helyett számkombinációk meg üres szóközök jelentek meg. Ha nagyon fontosnak találtam volna és lett volna türelmem hozzá, talán elkezdem megfejteni, de inkább arra kértem, küldje el újra. Egyelőre erre nem került sor. Annyit azért ránézésre is megállapíthattam, hogy újra kifogást emelt amiatt, miket írok én itt a naplómban az Igaz Szóról és őróla. Alighanem a Milován nevére-származására való nemtelen célozgatásából is megpróbálja kimagyarázni magát. Nem tudom, mit hozhatott fel mentségére, de annyi bizonyos, hogy maga Milován is pontosan úgy értette ezt a „leszerbezést”, ahogy én: a friss (a neten hibás dátummal megjelent) Kárpátaljában Levél vitézlő nemes, nemzetes Kőszeghy Elemér tekintetes úrnak! cím alatt eléggé szellemesen riposztol (bár ő is csúsztat…). (Írását betűztem a Fórumba a BéDéKá topikba, tegnapi dátummal – itt remélhetőleg hosszabb ideig megmarad, mint a Kárpátalja internetes archívumában, amely mindig csak az utolsó 5 számra terjed ki; ezért is nem linkeltem be ide.)
Bárhogy is, eléggé szomorú, hogy két magyar vezető egymás baszogatására használja a saját szócsövét.
Ugyanebben a lapszámban olvasható, hogy bejegyzésre került a KMKSZ-párt; most már jó lesz nekünk, főleg, ha az UMDSZ-es ellenpárt is működni kezd! Összefoglalót közölnek a KMKSZ választmányi üléséről is, ebben többek között ez áll:
„A Viktor Juscsenkóval kötött választási együttműködésben a KMKSZ általános politikai igényeket fogalmazott meg: Tisza melléki járás, önálló magyar tankerület, garantált képviselet a parlamentben a kisebbségek számára, az 1944-ben elhurcolt civil lakosság rehabilitálása hangzott el. „Ezek nagyobb léptékű ügyek, melyeket nem lehet néhány nap, hét alatt elintézni. A KMKSZ viszonyát az új hatalomhoz az határozza majd meg, hogy lesz-e előrehaladás ezekben a kérdésekben. Az országban hatalomátvétel zajlik, az időigényes folyamatokról most még nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni” mondta Kovács Miklós.” (Kiemelés tőlem)
Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy a most már sokadszor idézett híres megállapodás első 2 (általam kiemelt) pontjából semmi sem lesz, és nagy valószínűséggel a 3-ból sem. Ha mégis, nemcsak megemelem, hanem meg is eszem a kalapomat.
Frissítés 2016.: A kalapom még mindig ép, a Tisza-melléki magyar többségű járás pedig csócsálható gumicsont formájában állándósult, az egyik fél részéről mint választási beetetés, a másik fél részéről mint újra és újra benyelt csalétek.
Még egy apróság ugyanebből a Kárpátalja-számból. A kulturális hírek közt szerepel, hogy Beregszászban is bemutatják a Trianon c. filmet. A tudósításban kétszer is szerepel a rendező neve, mégpedig így: Koltay Lajos. Pedig szegény Sutyinak most van elég baja a Sorstalansággal, nem hiányzik még neki most ez a Trianon meg az ypszilon. Legközelebb talán majd a harmadik Koltai Csocsóját írják a rovására Beregszászban.
*
Zalatnay István telefonhívása Bp-ről. Évek óta nem beszéltünk. Egy bizonyos szervezési ügyben keresett (ebben eléggé le kellett őt magamról beszélnem), de más miatt nagyon örültem jelentkezésének. Csak most kérdezhettem meg, megkapta-e annak idején Az utolsó híd c. írásomat (ennek ő is egyik névtelen szereplője). Amikor friss volt az írás, postáztam neki, de a küldeményem valahogy eltévesztette a célt; másodszorra talán Éva vitte be a munkahelyére, de ő éppen akkor nem volt ott, és nem kaptam később sem visszajelzést. Most megerősítette: megkapta és köszöni, kedves emlékei közt tartja nyilván olaszországi utazásunkat. Nekem meg eszembe jutott, milyen érdekes, 1999-ben ennek az írásnak a közlését nem vállalták a Mo-i folyóiratok (egy kifejezetten ellenzéki sem), így jelent meg szinte egyidejűleg a Korunkban és a Hídban. Azóta persze 2002-es kötetemben is megjelent.
*
Vajda Jóskáék látogatása. Első alkalom, hogy megözvegyülése után új párjával jött el: Okszána csapi kollégája, igen kedves, szimpatikus, szép asszonyka. Magyarul ért valamennyit, de nem beszél. Nem is bántuk, legalább egy kicsit gyakorolhattuk az oroszt. (Milyen érdekes, 20-25 évvel ezelőtt kifejezetten feszélyezett minket, ha egy társaságban egyvalakinek a kedvéért oroszul kellett beszélni, most meg inkább örülünk neki…)
Jóska elhozta ajándékba demo CD-je egy példányát is, 12 megzenésített vers van rajta; a szövegek többségéhez közöm van: vagy írtam, vagy fordítottam őket. Meghallgattam; Jóska hangja egészen kitűnő, hangszeres tudása is imponáló (minden instrumentumot ő szólaltat meg). De a zenéje sajnos nem az én ízlésem.
*
Kolos megjött Veszprémből. Ott térdig áll a hó, nálunk meg elolvadt, és az időjósok fenyegetőzése ellenére nem volt a napokban hófúvás.