Azúj évben megnőtt a látogatott- ságom. Érvényes ez a blogomra is, de
méginkább arra, hogy házunkban is nagyobb lett a forgalom, majd minden
napra esett egy-két látogató. Volt háziorvosunk kezdte a sort, öt éve
még havonta tiszteletét tette nálunk, leginkább abból a célból, hogy az
erdélyi magyarok, a legújabb Hrabal-könyv és a háború előtti Ungvár
tárgykörében értekezzen velünk, netán megírassa velem Debrecenbe a
soros ösztöndíjkérelmét számos melléklettel együtt. Mellékesen
megmérte az öregeink vérnyomását (amelyet ők maguk naponta legalább
tucatnyi alkalommal amúgy is megmértek), tőlem megkérdezte, hogy
szedem-e az általa 25 évvel ezelőtt felírt gyógyszereket. Aztán, mint a
kárpátaljai orvosok közül oly sokan, áttelepült Magyarországra, három
év szünet után most jött el újra hozzánk, leginkább a kárpátaljai
festőiskola nagyjai iránt érdeklődött, de kíváncsi volt arra is, hogy
44-ben mit csináltak Ungváron a nyilasok.