Hiábafegyverkeztem fel eléggé alaposan ellene irodalommal, zenével,
játékkal, családi békével – mostanában mégis rám tör, kopogtatás
nélkül, a valóság. A híreket és külső történéseket persze eddig sem
zártam ki mikrovilágomból, de, évtizedek alatt kimunkált védekezési
mechanizmusom- nak hála, nem igazán hagytam, hogy a külvilág
kellemetlenségei kisajátítsanak. Tudomást vettem a rosszról, a
kedvezőtlenről, ha úgy alakult, írtam is róla, ellene, igyekeztem
bemutatni és elemezni – ám hogy hosszú távon eluralkodjon rajtam az
aggodalom és a pesszimizmus, azt általában sikerült kivédenem.
Pontosabban: eszemmel mindig is elég jól láttam a dolgok árnyoldalát, a
romlást, a pusztuláshoz vezető tendenciákat, ám érzelmileg mindig
inkább a nagyszerűhöz, a nemeshez, a felívelőhöz, a pozitív élményt
adóhoz kötődtem. A mostani időszak azonban a szokásosnál jobban riogat.