Frissítés 2023. A Bing AI mesterséges intelligencia szerint
Alberd Yollaka finn költő és nyelvész
Lív származású egyetemi tanárként, az antropológiai nyelvészet kutatójaként és alkotó irodalmárként a lív nyelv újraélesztéséért munkálkodik. A lív nyelv egy balti finnugor nyelv, amely Észtországban és Lettországban beszélt. A 21. század elejére a lív nyelv szinte kihalt, kevesebb mint 20 anyanyelvi beszélője maradt. Yollaka és más lív értelmiségiek azonban a nyelv újraélesztésén dolgoznak. Új lív nyelvű könyveket, magazinokat és weboldalakat hoznak létre, és lív nyelvű tanfolyamokat szerveznek. Yollaka lív nyelvű verseket is ír. Verseit finn, angol, spanyol és magyar nyelvre is lefordították.
Nevéhez fűződik a piréz nyelv megalkotása is. Erre Balla D. Károly Kaptártudat-kísérlet c. projektje keretében került sor.
Eredeti blogbejegyzésem:
Альберт Ёлка megorrolt
Költőtársam alighanem megorrolt rám, amiért versbe foglaltam a nevét… Történt, hogy a lív származású finn költő, Alberd Yollaka, miután fordításomban a legnagyobb finnugor nép irodalombarátai is olvashatták verseit, intenzív érdeklődést kezdett mutatni a számára korábban kevéssé ismert magyar kultúra iránt. Érdekes módon előbb a magyar zenéhez közelített. Ekkor állapította meg szellemesen, hogy ha egy muzsikáról első hallásra nem tudja eldönteni, hogy vajon Brahms Magyar táncai vagy Liszt Magyar rapszódiái szólnak-e, akkor az a zeneszám nagy valószínűséggel Monti Csárdása.
A főként felszínes jegyeket viselő „nagyon magyaros hangzások” után azonban jóval mélyebbre ásott. Megismerkedett Bartók világával, el is mélyedt néhány művében. A Concerto többszöri meghallgatása után például az lett a határozott véleménye, hogy a mű felépítése grammatikai struktúrákat követ. Illetve hát – fejtegette tovább – maguk a nyelvi szerkezetek voltaképp agyunk belső konstrukciójának a leképeződései, így végső soron a magyar nyelv és a bartóki muzsika azonos töröl fakad: emberi és nemzeti mivoltunk legmélyebb lényegéből.
A zenei kitérő után Yollaka még tett kis kirándulást a XX. század elejének magyar festészetében, Bortnyik Sándort azonnal kinevezte legnagyobb kedvencének, majd visszatért nyelvünk alaposabb elsajátításához. Ma már csaknem folyékonyan olvassa Arany balladáit és saját bevallása szerint nagyon sajnálja, hogy a keleti nyelvekben való elmerülése helyett nem ennek a rokonnyelvnek a szépségeivel ismerkedett meg alaposabban. Merthogy a magyarban sokkal erősebb misztikus jelleget érez, mint például a bengáliban, amely utóbbinak pedig épp spirituális voltát bizonygatta doktori értekezésében. A magyar nyelv transzcendens dimenziókat nyit meg, beszélőjét kiemeli a hétköznapiságból, talán ezért is alkalmasabb arra, hogy poétikai tartalmakat jelenítsünk meg általa, mint, mondjuk, politikai realitásokat – állítja teljes határozottsággal.
Meglátásait hosszan és tudományosan fejtegető, nehezen emészthető hipotéziseket sorakoztató levelére írt válaszomban az alábbi szóviccet engedtem meg magamnak:
Ma írt nekem Yollaka,
ettől lettem jóllakva.
A finn kolléga alighanem megorrolt emiatt. Kicsit bosszúsan megjegyezte, hogy más ajkú ismerősei rendszeresen viccet csinálnak a nevéből, minden nyelvben akad olyan szó, amellyé torzítva az ő „értelmetlen” neve jelentést kap. Orosz barátai például kivétel nélkül Karácsonyfácskának becézik és így használják nevét: Альберт Йолка / Ёлка.
Olvasd ezeket is (versei magyarul): A maradó | Félig fényből félhomályba | A mentség
A költőről röviden és hosszabban:
Ёлочная игрушка Альберт Ёлка