Egy cikkre hivatkozva a minap megosztottam a Facebookon Kövér László nem túl szimpatikus kijelentését:
„Ebbe a körbe azok a kollaboráns politikai erők is beletartoznak, akik magyarnak adják ki magukat, de valójában nem a magyarokat képviselik az adott állam politikai döntéshozatalában, hanem fordítva, a többségi politikai elit érdekeit próbálják érvényesíteni a saját maguk által vezetett közösségeken belül.”
Néhányan – hozzám hasonlóan gondolkodók – hozzászóltak. Persze szinte mindig akad valaki, aki ilyenkor védelmére kell az érvényes kurzusnak, s elkezdené bizonygatni, mit, hogy, miért. Ezúttal ezt találtam válaszolni:
Kedves … [név], ez a színtér bizonyosan nem alkalmas arra, hogy téged meggyőzzünk arról, a Kövér-féle kijelentés és az Orbán-féle nemzetpolitika megosztó és konfliktus-generáló jellege közvetlen károkat okoz a határon túli közösségeknek. Mi ezt (kevesen vagy sokan) így gondoljiuk, de nem vitás, hogy ti, akik másként gondoljátok, többen vagytok. Szerintünk súlyos hiba a határon túliak azon szervezeteit, csoportjait és tagjait „lekollaboránsozni”, akik nem feltétlen hívei az orbáni-semjéni-kövéri-némethzsolti elképzeléseknek, s másként is el tudják képzelni a kisebbségek érdekvédelmét, mint azt most a mai magyarországi nemzetpolitika sugallja, hangoztatja, cselekszi, elvárja. Ez megosztó és kirekesztő magatartás, s ráadásul nem a másfajta elképzelések hatékonyságának, eredményességének a vizsgálatából indul ki, hanem abból, hogy aki nem úgy látja a boldogulás útját, mint „nagy vezérünk”, az eleve román-ukrán-szlovák-bérenc. Ez tovább ront a kisebbségek helyzetén, elmélyíti a megosztottságot, belső és külső konfliktusokat szül. Nekem ez a véleményem, s úgy látom, ez a hozzám hasonlóan gondolkodó keveseknek (?) is. Nem fogunk a magunk igazáról meggyőzni téged, mert nyilván magad is meg vagy győződve a magad igazáról. Ez a kétféle felfogás jelen pillanatban kibékíthetetlennek látszik, és nem gondolom, hogy itt és most egy közöttünk kialakuló vita közelebb hozhatja az álláspontokat, inkább az ellentétek kiéleződéséhez, a vita elmérgesedéséhez, az indulatok felcsapásához vezethet. Az elmúlt hetek hasonló fészbukos helyzetei engem arra a következtetésre juttattak, hogy a legjobban mindenki akkor jár, ha marad a maga portáján. Én lemondok arról, hogy Fidesz-, ne adj’ isten Jobbik-szimpatizáns ismerőseim véleménynyilvánításait az ő bejegyzéseik alatt „lereagáljam”, cserébe azt ajánlom, ők se kössenek bele abba, amit én a velem hasonló gondolkodásúakkal itt megosztok. Szomorú, hogy erre a következtetésre kellett jutnom, jobb volna, ha lenne a nézetek között átjárhatóság. De úgy tapasztalom, hogy nincs; a viták negatív eredményekkel járnak. Okosabbnak gondolom hát elkerülésüket.