Testvérem a pirézségben, Szunyogh Szabolcs nagyon szépet, okosat és torkot szorítóan őszintét írt Beregszászról, Kárpátaljáról és arról a szörnyűségről, ami így vagy úgy, de mindig bekövetkezik:
…az igazi otthon, a szilárd életalap az Beregszász volt nekünk, szüleim, nagyszüleim oda vágytak vissza, az emlékeik szerinti békés, virágzó kis tündérkertbe. Hát ma nem az, hanem egy nyomorult, poros, sáros, tönkretett kisváros a magyar határtól hat kilométerre és hatezer fényévre.
…Ez a város a mostani valóságban nemhogy nem tündérkert, hanem olyan, hogy sírnia kell annak, aki oda belép, ha tudja, milyen volt (semmi különös, egy vidéki mezővároska) és látja, mivé lett. Indiai nyomor, piszok, sár, omló vakolatok, megtört emberek, dübörgő ZIL-ek hada, fröccsenő kosz és a modern kor jeleként egy-két neonfelirat: „koka-kóla” meg „játékterem”. Álltam a volt művelődési ház körbebetonozott, összeomlófélben levő épülete előtt (azt hiszem, eredetileg ez volt a legmagasabb épület Beregszászban) és kérdeztem, tessék mondani, hol volt itt a zsinagóga? Kérem szépen, felelték az arrajárók, Beregszászban nincs zsinagóga. (A hátam mögött.)
…tudom, hogy a határok ide-oda tologatása nem javít semmin. És tudom, hogy ha a magyar jobboldal eszement, felelőtlen szörny-politikusai felhasználják Beregszászt a karrierjük érdekében, aztán odadobják egy újabb tragédiának, az a legrosszabb forgatókönyv. Ez a mi jobboldalunk, úgy nézem, mindenre képes. Hogy van-e a magyar közvéleményben elég józanság megfékezni őket, nem tudom. Szorongok. Ennyi, ez ilyen egyszerű
Feltétlenül olvassátok el a teljes cikket:
- Szunyogh Szabolcs: Ennyi, ilyen egyszerű
Ajánlom még építés alatt álló új oldalamat:
- Kárpátalja magyarsága
Kedves testvér, szinte mindenben nemcsak a pirézségben! Köszönöm a dícséretet, sokszorosan jól esett, egyrészt csak úgy, másrészt pedig mert tőled jött, harmadrészt pedig azért, mert számos ismerősöm (inkább rokonom) nagyon ingerülten reagált erre a cikkre. A kiindulóötletet a Te egyik blogbejegyzésed adta egyébként a D. Gy. facebook-oldalán megosztott agyrémről, tulajdonképpen hivatkoznom is kellett volna rád, vagy utalni arra, hogy magányos harcosként szinte egyedül képviseled a józan észt és egyben a magyar érdekeket odaát. Ezt a szöveget most nem tudtam erre elkanyarítani, mert megtört volna a lendülete, de régóta tervezem, hogy egyszer valahogy szóba kellene hozni a magyar közvélemény előtt, hogy ki az, aki vigyáz itt a nemzetre, ha már ekkora nemzetiek lettünk. De persze ez nyilvánvalóan nem nemzet-dolog, egyáltalán úgy érzem, csak persze nem lehet, mert akkor innen is és onnan is lőnének ránk, hogy ki kellene mondani, ez a nemzet-eszme már nagyon régóta sokkal többet árt, mint használ. Nagyon különös volt egyébként a reakció erre a cikkre, a legtöbben azt mondták, éppen a bemutatott történet igazolja leginkább, hogy most, orosz támogatással a hátunk mögött, akcióba kellene lendülni. Úgy nézem, ez egyelőre csak duma, mégpedig azért, mert nemzeti-polgári-keresztény barátainknak a nemzet éppenúgy nem számít semmit, mint a polgári etosz vagy a keresztény univerzizmus. Úgyhogy ebben lehet bízni. Esetleg majd állítanak még egy emlékművet sassal és arkangyallal, plusz vereckei hágóval, mondjuk mindjárt Kozma Miklós vagy Baky vagy Endre emlékére is. Jellemtelenség, demagógia és az őspatkány. És mint látható, működik. Viszont örülök, hogy Te olvastad a cikked, a te elismerésed pont elég nekem, Üdv és ölel: Szabolcs
köszönöm soraid, jó Szabolcsom. a rám való hivatkozás miatt igazán nem kell szabadkoznod, ide az nem illett volna, lévén hogy leginkább a jelenségről szólasz. annak viszont örülök, hogy az általam kiszúrt és blogpellengérre állított veszélyes baromságok ingereltek erre a szép írásra. álljon akkor itt a DGy-megosztás linkje, amire utaltál: Dupka és az ő megosztásai