Magánmagány

A magányosság is lehet teátrális, demosntratív. Az pedig már semmivel sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon – egyedül ennek van értelme, csak ez szabadíthatja fel a magány rejtett energiáit.

A közvetlenség megtermi a maga birtokait. Kiterjed, átbukik a peremen, elsodor torlaszt, gátat, védet. Mint amikor ökölbe szorított tenyeredet lassan szétterpeszted egy zsákocska mákban, s ujjaid behatolnak a részecskék közé, úgy terjed, árad szét a közvetítetlen magány.

Nincsenek eszközeink a reményre. Kezünkből kihullott a jámbor szerszám, fegyverre cseréltük, dühösen ropogóra, élesen szisszenőre, vagy ami a legrosszabb: némán gyilkolóra. A halál úgy ette be magát a bőrünkbe, mint szú a pácolatlan fahasábba. Nem teszünk ellene, hagyjuk, hogy lepetézzen. Kihordjuk a halál kukacait, s bár testünkben tenyésznek, büszkén hisszük, hogy magunkévá ragadtuk az életet.

Végérvényesen, menthetetlenül elromlott az, ami Édentől keletre számunkra rendeltetett. A harmónia megtelt unalommal, a bölcsességbe belefészkeltek a kíméletlen dogmák. Padlódeszkához szögezte a hitet az önámítás, az öröm ragadós karamellként bénítja az akaratot. Dobozokban sorakozik az izgalom, tessék-tessék, hány kilós kiszerelésben parancsolja.

Egyetlen menedékünk lehetne a szerelem, de nem tudjuk feltörni zárványait, minden próbálkozással egyre alkalmatlanabbaknak minősülünk bármiféle igaz érzésre.

Kezdjük el!

Ennek a Kárpátalja-blognak a régebbi bejegyzései eredetileg a NolBlog rendszerében születtek, ott 2004-től vezettem a ballantine.nolblog.hu domain alatt az Egy manzárdőr feljegyzései című webnaplót. (Később, 2006-ban két újabbat indítottam manzard.nolblog.hu és pillangosziv.nolblog.hu dmainok alatt.)

A szolgáltató bejelentette, hogy a NolBlog teljes rendszere megszűnik 2016. január 31-ével. Az összes ottani bejegyzésemet ide menekítettem át. Ami alább olvasható, az volt nyitó bejegyzésem a NolBlogon:

Nem vagyok hazardőr. Manzárdőr igen. Egy kis város kis folyója fölött őrizgetem padlásszobámat. Nevezhetném Toronynak vagy Identitásnak is.

Innen nézegetek a nagyvilágba, és ide köszön be a nagyvilág: rádión, tévén, interneten.

Magam is igyekszem kivetülni, például ennek az oldalnak a segítségével.

Hiszen: a weblog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány.

A Népszabadság Online (Nol) blogrendszerének a megszűnése miatt az Egy manzárdőr feljegyzései és a BDK PolBlog, valamint az ajánlóblogom posztjait ide, a Kárpátalja-blog alá hoztam át importálással. A NolBlogon a fenti volt ott az indító írásom 2004-ben. Manzárd – nolblog – személyes – blogolás