A kecskeméti Forrás folyóirat szokása szerint most is dupla nyári számmal jelentkezett. A vaskos folyóiratból néha csak a tartalomjegyzék és egy-két vers elolvasására futja, most azonban egy hosszabb tanulmány keltette fel a figyelmemet, így el is olvastam Bíró-Balogh Tamás Egyszerű, rövid, frappáns. „Csonka Magyarország nem ország”: egy revíziós propagandagépezet működése című, roppant tanulságos írását.Megtudtam, hogy az irredenta szlogenek egyáltalán nem a nép ajkán születtek, hanem a 20-as évek propagandagépezete termelte ki és terjesztette őket oly erőteljességgel, hogy egy egész nemzedék identitásának a befolyásolására lettek alkalmasak. Így érthetőbbé vált számomra, honnan ez a még ma is tapasztalható ostoba ragaszkodás ezekhez a tartalmatlanná vált szólamokhoz. (Azt viszont továbbra is nehezen értem, hogy a mai fiatalok körében hogyan találhatott táptalajra ilyen szöveg, ilyen üzenet.)
Szívesen ajánlanám a tanulmányt minden nemnemsoházó, trianonozó, csonkamagyarországozó fiatal figyelmébe, de azt hiszem, teljesen fölösleges: aki egyszer már bekattant ebben a témában, azt nem nagyon lehet visszakapcsolni.