Bolonyik

Kedves levél Komáromból, Liszka Józseftől. Az OSZK-ban nézett utána egy bibliográfiai adatnak, így került a kezébe a Palócföld egy régebbi száma, és meglepetéssel tapasztalta, hogy két szonettem szerepel benne. A meglepetést nem annyira személyem, hanem a műfaj okozta: „nem is gondoltam volna, hogy még ma is verselnek szonett-formában”. Mint írja, megfogták a verseim, nem is annyira a tartalmuk, mint a zenéjük. Egy közös sorukra azért emlékezett, ez alapján beazonosíthattam (mert bizony egyáltalán nem emlékeztem erre a publikációra), kiderült, hogy a Tíz nyári és őszi szonett c. ciklusomból jelent meg kettő a palócföldi folyóiratban. Jóskának elküldtem a teljes ciklust, és itt az alkalom, hogy személyes digitális irattáramba is feltegyem: >>> Tíz nyári és őszi szonett.

Egy érdekes momentum tegnap megjelent lapjainkban. A Kárpáti Igaz Szó MTI-hírként közli a KMKSZ-elnökség hétfői ülésének a határozatait (eleve röhej, hogy ilyen kerülő úton, Budapesten keresztül jut hozzá az ungvári szerkesztőség az Ungváron megtartott ülés határozataihoz), az érdekesség az, hogy annak csupán az első két pontját ismertetik. Pedig létezik egy harmadik pont is, mint erre a tegnap éppen Apuval villáminterjút készítő és pár percre nálunk fent is időző Horváth Sanyi felhívta a figyelmemet: a Kárpátalja c. lap febr. 4-i (de tegnap már megjelent) száma közli is. Ebben a KMKSZ, mint a KISzó egyik lapalapítója, felszólítja az alapító-társakat (megyei közigazgatás és tanács), hogy mentsék fel Kőszeghyt főszerkesztői tisztségéből. (Az MTI honlapján egyébként nem tudtam megtalálni az anyagot, pedig hosszan keresgéltem a legkülönbözőbb keresőszavakkal – érdekelt volna, hogy ez a harmadik pont vajon a hírlánc melyik pontjánál veszett el). Az eset mindenesetre több mint érdekes, már csak azért is, mert a KMKSZ az elmúlt években nemigen hivatkozott arra, hogy alapítója lenne a KISzónak, ellenben folyamatosan szidta, mint a bokrot (nem mindig érdemtelenül, de mindig rosszindulattal). Közben meg a nevük tizenvalahány éve ott van az impresszumban… (A másik két határozati pont közül az elsőben a Kisszelmenc-Nagyszelmenc közti határátkelő megnyitását szorgalmazzák, a másodikban az ellen a minisztériumi törvény ellen tiltakoznak, amelyik megtiltja, hogy a nemzeti iskolák bélyegzőin az orosz és ukrán nyelvű szövegen kívül más is szerepeljen.)

Felfigyeltem a Kárpátalja egy további, nmi aláírású cikkére is. Az eléggé szellemes írás azt taglalja, hogy annak idején a Magyar Értelmező Kéziszótár összeállításakor egymás alá került a bolondul és a bolsevik szó, és egy cenzor kötelezte a szerkesztőket, hogy szüntessék meg ezt a rossz asszociációknak utat engedő egymásutániságot. Állítólag így került a két szó közé a bolonyik növénynév, amely szónak a létezése a cikk szerzője szerint legalábbis kétséges. Hát… Csak a legkisebb fáradságot igénylő utánanézéssel (Google) megállapíthattam, hogy a bolonyik szó éppenséggel a Pallas nagy lexikonban is szerepel (bár igaz, nem címszóként), és abba talán mégsem bolsevik cenzorok miatt került bele. Szerepel továbbá más szakszövegekben is, így máris megtudtam, hogy létezik mérges bolonyik (Sium latifolium) és sarlós bolonyik (sium falcaria) – kalapácsos azonban nincsen. Ám azt is tudjuk, hogy aki kalapácsnak képzeli magát, az mindent szögnek néz, különös cenzori munkakörben.


Kapcsolódó téma: Cenzúra a Kádár-korszakban (szamizdat-történet)

Megjelölve .Könyvjelzőkhöz permalink.

One Response to Bolonyik

  1. Pingback:Mi a Bolonyik? | b d k n e t

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.