A szocializmus éveiben alig lehetett hozzáférni irodalmunk egyik legjelentősebb magyarság-verséhez, Dsida Jenő magyar zsoltárához, a Psalmus Hungaricushoz. Az efféle művek az internacionalizmus és a vallásellenesség közepette sem nemzeti jellegük, sem biblikus hivatkozásuk miatt nem lehettek elfogadottak. Aztán fordult a kocka, a rendszer összeroppanásával a Psalmus az egyik legismertebb, legnépszerűbb, leggyakrabban szavalt és idézett vers lett. Számos új tanulmány, elemzés is született, ezek általában megemlítették, hogy Dsida e művében a Zsoltárok Könyvének 137. darabjára utal („vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél”), a vers refrénje is ebből építkezik, a záradéka pedig Jeruzsálemet is megidézi. A magyarsághoz való hűségnek ez a biblikus hangvételű megvallása, gondolnánk, maximálisan egybecseng azzal a nemzeti-keresztény érzülettel, amely a rendszerváltás után nyert teret Magyarországon, s amely a legutóbbi kormányváltás óta most újra hivatalos állami kurzusnak számít. Ám úgy tűnik, az ez irányba elkötelezettek némelyike inkább csak szavaiban keresztény, a Bibliát már kevésbé ismeri – és nagy nemzeti érzése némi antiszemitizmussal párosul. Mert ugyan mi más oka lehetne annak, hogy Dsida verséből kiutálják Jeruzsálemet?
Duna TV, március 15-i reggeli ünnepi műsor. Egy diák-szavalóverseny díjnyertese Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. nagyívű költeményét mondja. Nem csüggök minden szaván, igazából nem kedvelem ezeket az egy kaptafára járó, okosan, kiszámítottan átélős, betanított szavalatokat, a végén mégis felkaptam a fejem. És hol a záradék??? Tény, hogy kimaradt, és persze gyanakodni kezdek: hátha azért, mert irodalmunk jelentős magyarság-verse Jeruzsálemmel végződik. Eszerint lehagyták az utolsó részt? Biztos, ami biztos, utánanézek a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ott persze a teljes vers szerepel azzal a véggel, amire emlékeztem. Megvárom, amíg a Duna TV honlapjára felkerül a műsor. »tovább