Jópofa dolog. Az eredeti elképzelés szerint 1-2 ténylegesen beregszászi szépíró lett volna a miskolci rendezvény vendége, akikkel a szervező folyóirat szerkesztője beszélgetett volna. Nehéz volt olyat találni, aki beregszászi is és vállalja is a szereplést (no meg a vendéglátók koncepciójába szintúgy beleillik). De úgy látszott, sikerül, egy író elfogadta a meghívást, aztán lemondta, majd újra elfogadta. Hogy legyen csapat, hívtak mellé egy nem beregszászi, de kárpátaljai kritikust, szerkesztőt, ám a miskolci moderátor vélhetően valamiért nem akart többé moderátor lenni, ezt a szerepet átruházta a kárpátaljai szerkesztőre, de hogy a három fő meglegyen, hívtak egy Budapesten élő volt beregszászi költőt, aki utóbb szintén lemondta. Majd lemondta a beregszászi eredeti meghívott is… A kaszting folytatódott, képbe kerültek további kárpátaljáról elszármazottak, így egy online hírportál ugyancsak Budapesten élő főszerkesztője és egy televíziós szerkesztő is; hetente más-más nevek kerültek a programba, úgyhogy még az is lehet, piréz fejemmel kihagytam vagy összekevertem a szerepcserék követhetetlen sorrendjében ezt-azt. Végül a három fős csapat mégsem jött össze, de még az sem, hogy legyen köztük legalább egy beregszászi vagy legalább egy szépíró. Ám annak feltétlenül örülhetünk, hogy a két nem beregszászi szerkesztő a beszámoló szerint jó kiadósan elbeszélgetett a Beregszászt vendégül látó irodalmi esten.