Megújulhat-e az MSZP?

Több mint két hónapja írtam le, hogy az amúgy is megtépázott szirmú MSZP a vesztébe rohan.
Azóta megvoltak az EU-választások, de úgy tűnt, a szocialista párt
vezetőit ez a sokk sem ébresztette rá arra, hogy most már
elkerülhetetlen a pártzubbony újragombolása. Hogy ennek mégis meg kell
történnie, arról aktuálisan Szanyi Tibor országgyűlési képviselő, a
párt belső embere és régi motorosa beszélt mai interjújában
a közelgő kongresszusra utalva: "aki az őszödi beszéd és Gyurcsány
Ferenc lemondása között a pártelnökség tagja volt", az ne is jelöltesse
magát, le kell számolni a gyurcsányi "liberálanarchizmus" örökségével.
Ugyanitt Szanyi a Bajnai-kormány működését a "politikai szürrealizmus"
körébe sorolja… 

5000 oldalas nyomtatott Wikipédia

Megjelent könyv alakban a Wikipédia

könyv - nyomtatott wikipédia

Wiki-könyv

Néhány nappal ezelőtt a forráskritikára nem sokat adó magyar internetet-portálokat is megjárta a hír, miszerint bizonyos Rob Matthews elkészítette a Wikipédia legkeresettebb cikkeinek 5000 oldalas nyomtatott változatát. A szerzőt az első közlések egyikében tévesen a Wikipédia atyjának nevezték, ezt aztán, ahogy lenni szokott, más webhelyek is fentartás nélkül átvették. Az alapos  tévedés onnan eredhet, hogy a Wiki tényleges atyja, az ölében laptoppal fotózkodó Jimmy Wales évekkel ezelőtt valóban – leginkább figyelmet felkeltő ügyes marketing-fogásként – bejelentette tervét, miszerint nyomtatott formában is kiadná a netes enciklopédiát (illetve hát annak egy töredékét; a terv megvalósulásáról nem tudok; minthogy igazából semmi értelme nem lenne), valamint arról is olvashattunk, hogy egy német kiadó rövidesen valóban kiadja a német wiki 50000 legfontosabb, kiemelt szócikkét könyv alakban (erről korábban, más forrásra hivatkozva, írtam is, némileg felmelegítve a nyomtatott könyv vs. digitális tartalom vitát). Bárhogy is, ez egy nagyszabású könyvkiadói projekt. Nem így az, amiről a friss hírek szóltak!

Ez egy szamizdat-Wiki

Ám itt valami egészen másról van szó! Rob Matthews ugyanis nem könyvkiadó, és terve sincs azzá válni. A fiatal designer (amennyire utána tudtam nézni: a Brightoni Egyetem végzőse!) látványprojektként és csak egyetlen szamizdat példányban, mintegy műtárgyként nyomtatta ki asztali printeren, majd kötötte kemény fedélbe a wiki harmadfélezer legolvasottabb (más hírek szerint a szerkesztők által kiemelt) cikkét. Az ötlet figyelemfelkeltő és elgondolkodtató, de értelemszerűen semmilyen közvetlen köze nincsen a wiki atyjának vagy másoknak a tényleges kiadói terveihez. Inkább csak arra szolgál, hogy bemutassa: a több millió szócikket tartalmazó angol Wikipédia kb. ezredrésze egy ekkora könyvet tesz ki. Gutenberg-galaxis kontra Neumann-univerzum kérdésében elég látványos produktum.

Más kérdés, hogy a Brightoni Egyetem valamelyik termének parkettjét időnként felcsiszolhatnák műtárgy-fotózás előtt.

Csizmadia Ervin filozófus szerint elméleti szempontból a szamizdatot a nyomtatás kultúrájának részeként kell kezelni. Az érvrendszert képező tényezők között szerepelt az egyes rezsimek elnyomóképessége és kiadói, illetve a sajtó korlátozását jelenő nyomtatott publikációk, folyóiratok, újságok, könyvek és művészeti kiadványok. Ha ellenzék, szamizdat témakörben keres könyvet, segít a Google tartalomkereső, amelynek segítségével több ezer megvásárolható és előjegyezhető könyvet talál az interneten.

Ágyban a békéért

Negyven
éve annak, hogy John Lennon és Yoko Ono politikai performanszt
kerekített nászútjából. Előbb az amszterdami Hilton hotelben, majd a
montreáli Queen Elisabeth szállodában hirdették a békét nászi ágyba
bújva bed-in for peace akciójuk jegyében. Az utóbbi
helyszínen készült fotón jól látható Lennon saját kezű, filctollal írt
francia nyelvű plakátja – L'Amour Et La Paix – amely most mesés áron (a
becsült érték 49-65 ezer $) kerül kalapács alá a Christie's aukciósház árverésén Londonban július 1-jén. A legedás muzsikus egyébként ekkor és itt alkotta meg Give Peace a Chance című számát, amelynek sajátkezüleg írott szöve tavaly 421 ezer fontért (közel 700 ezer $) kelt el.

A Rosszabbik

Minden nemzetnek megvan a joga az önveszejtésre.
Ha a magyarság a Jobbik révén kívánja magát szalonképtelenné tenni
Európában, ebben nehéz lenne megakadályozni. S ha újra el akarja űzni
legjobb elméit az országból – csak emelje politikai tényezővé a
szélsőjobbot.


Az
okok nyilván összetettek, többrétűek, egyszerre aktuálpolitikaiak és
történelmi távlatúak. Aktuálisan alighanem azonos felelősség terheli a
gyönge kormányzás mögött álló, a társadalom szétzilálódását megengedő
politikai erőket és a szélsőségektől elhatárolódni vonakodó, azt inkább
nyíltan vagy burkoltan biztató, a kormány revolverezésére felhasználó
ellenzéket. Történelmileg pedig – minden szomorú tapasztalat ellenére –
a magyarság egy nem jelentéktelen részében él az igény a radikális
jobboldali nemzeti ideológia, a rasszizmus és antiszemitizmus iránt.
Ezt az igényt ugyan elaltathatja a friss történelmi trauma, fékezheti a
keményebb vagy lágyabb diktatúra, elaltathatja a viszonylagos jólét –
de egyfelől látens módon folyamatosan jelen van a társadalomban,
másfelől az első adandó alkalommal felszínre tör, teret követel
magának. Ez roppant sajnálatos, hiszen az nyilvánvaló, hogy az amúgy is
súlyos problémák megoldásához a szélsőjobbos alternatíva nem hozza
közelebb az országot, ellenben hozzájárul a társadalmi feszültségek
további növekedéséhez, a nemzeti-etnikai-vallási kisebbségek nem
alaptalan félelméhez, nemcsak a liberális érzelműek, hanem a jóízlésű
józan gondolkodásúak rossz társadalmi közérzetéhez is.

Az EU-választások eredménye
nem önmagában riasztó. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a Jobbik
mandátumokhoz juttatásával Magyarország a rosszabbik arcát mutatja
Európának, ezen túlmutatóan azonban a számok azt jelzik, hogy ha a
Jobbik egy közelgő parlamenti választásokon is aktivizálni tudja a maga
négyszázhuszonvalahányezer szavazóját (vélhetőleg ennél többet is),
akkor egy 70 % résztvételi arány mellett is bőven elérik az 5 %-os
parlamenti küszöböt (mint ezt az mtv1 esti műsorában Török Gábor
politológus sebtiben kiszámolta). Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy
Magyarországon parlamenti legitimációt kap a nyílt cigányozás és a
zsidózás.

A baloldal roppant gyenge
szereplését látva abban aligha bízhatunk, hogy ez a politikai oldal
gátat szabhat a szélsőjobb térnyerésének. Így az emberben az a képtelen
kívánság fogalmazódik meg: bárcsak a Fidesznek sikerülne
ellehetetlenítenie a Jobbikot. Mert a Jobbikhoz képest a Fidesz a
jobbik rossz.