Közös oppozícióban

Liszka József

Liszka József

Liszka Jóska látogatása. Az MTA elnökségének határon túli testületi tagjaként érkezett egy beregszászi és ungvári tanácskozásra (civilben néprajzos, a Révkomáromban működő Fórum Intézet Etnológiai Intézetének az igazgatója.) Egy üveg borovicskát és táskányi könyvet hozott ajándékba, sajátjait leginkább, közte “A szlovákiai magyarok néprajza” c. tekintélyes (542 old.) öszefoglaló munkát. Nagyon jót beszélgettünk közös barátainkról-ismerőseinkről (pl. Hodossy Gyusziról) és azokról a “magyar” és “kisebbségi” ügyekről, amelyek valami hihetetlenül azonos módon vannak elbaltázva őnáluk és minálunk. Saját pozíciójában ő is olyan ember, aki ellenébe mozdult a nagy látszathazafias trendeknek. (Minket is ez a közös oppozíciónk hozott össze akkor, amikor egy kollégája bocsánatkérő levelet küldött szét dec. 5-e után; erre minketten hasonlóan reagáltunk.) Ittunk kicsi vodkát és sört a most már személyessé vált barátságra.

bdk + liszka
Liszka Józseffel; lám, most ilyen hájfejű vagyok
liszka jóskával

(És milyen érdekes: gyakran megesik, hetekig senki el nem vetődik felénk és mi sem mozdulunk ki, most meg hirtelen megnőtt a forgalmunk: holnapra Móricz Kálmán jelentkezett be, ugyanakkor Éva Beregszászba és Péterfalvára megy, szombatra meghívtak Ildikóék, a jövő héten pedig, mint írtam tegnap, a HVG-s kollegina érkezik.)

*

Délelőtt: pepecselés, internetes és honlapos izék bötykörészése. Böngészgetés, beleolvasás és beleírás pár fórumba.

Kis megdöbbenéssel, egyben némi kaján megelégedéssel tapasztaltam, hogy a Kultúrház nevű blogajánló blog, nem sokkal azután, hogy én etikai-morális-esztétikai- -értékszempontú fenntartások miatt kiszálltam, meg is szűnt: az alapító atyák sem látták értelmét a további együttműködésnek az MTV műsorával, amely láthatóan csak kalapja bokrétájának szánta blogajánlónkat: még véletlenül sem a bloggerek ajánlatai alapján hívták be a műsorba a szereplőket. A részvevőknek az ügyben folytatott hozzászólás-vitáját, ahogy látom, törölték a blogból; bizonyos részletek olvashatók nálam itt, illetve a záró fejleményekről HírHozó beszámolt itt (lásd a hozzászólásokat is). (elévült linkek törölve)

*

Este megpróbáltam rendbe tenni egy távolabbi ismerősöm (és korábbi szerzőm) honlapját. Belenyúlt a bloggép “gyári” kódsablonjába és úgy elbabrálta, hogy nem tudta visszacsinálni. Ráhúzott egy új sablont, akkor meg elvesztek a beállításai. Végül törölte az egészet, beregisztrált egy újat (a szövegei külön is el voltak mentve saját számítógépén), elkezdte betűzni korábbi bejegyzéseit, de persze mind mai dátummal kerültek fel az oldalra. Ekkor kérdezte meg levélben, nem tudnék-e segíteni. Tudtam. Most még pár napig ő fogja állítgatni, aztán ha szól, hogy készen van, én is bemutatom. Hacsak nem babrálja el újra.

*

A magyar parlamentben, hallom-olvasom, jó kis civakodás volt. De mi ez ehhez képest! Az is figyelemre méltó, ahogy Orbán próbálja a kártyát keverni a Gyurcsánnyal való találkozó feltételeit illetően. Nehéz másképpen értelmezni, mint hogy szeretne kitérni előle. Alighanem attól fél, úgy jár, mint amikor Medgyessy utcájába belement. Hiába, az Ex ahhoz van szokva, hogy vagy saját ünneplő közönsége előtt beszéljen, vagy illedelmes riporterek kérdezgessék. Nyílt vitában eddig egyedül Horn Gyulánál tudott jobb lenni, ami azért, az utóbbi férfiú szónoki képességeire tekintettel, nem igazán nagy dicsőség. Ha most ez a vita összejön, kiderül, helyesen tippeltek-e azok, akik azt jósolták, Gyurcsány lesz az az ember, aki majmot fog csinálni Orbánból. Hát kíváncsi vagyok.

*

balla csönge érettségiÚjabb és újabb képek kerülnek elő Csönge érettségi bankettjéről. Ma egy 3 perces jópofa kis videóklippet is hozott. Ezt persze nem tűzöm be (habár beregszászi nagyanyja háromszor is megnézte, de a gyors vágások miatt még így sem tudta kellő alapossággal mustra alá venni “ezeket a fiatalokat”; Csönge pedig azt mondta, videón jobbnak látszik a buli, mint élőben volt; a hodály nagyságú teremben pedig – viccelődött – ritkábban tudott találkozni az osztálytársaival, mint a városban), de a képek közül néhány sikerültebb hadd következzen itt. Többet erre a témára nem térek vissza, ígérem.

lányok

asus

dell

MTA elnökség. határon túli testületi tagja, néprajzos szakember

Gyurcsány, a Durracell-nyuszi

…Ha arról beszélek, hogy Gyurcsány láthatólag felpörgött, mint a Duracell-nyuszi és alighanem Orbán fején fogja verni a tamtamot a televíziós vitában (ha az Ex hajlandó kiállni) – nos, ez most érdekes (ha ugyan), de bő hónap múlva már más ügyek fogják borzolni a kedélyeket. Hát igen. A gond csak az, hogy a családi dolgokról eléggé szűkszavúan szoktam beszámolni, és a hangsúly nem a magánemberként megélt magánéletünkön szokott lenni. Én sem igazán ekként mutogatom magam itt a blogomban, egyáltalán nem tartom szükségesnek, hogy szinte mindennapi reggeli fejfásaimról, a fimom ebédekről vagy életemnek a még ennél is személyesebb és intimebb velejáróiról beszámoljak, mint ahogy a külső környezetem közvetlen és hétköznapi történései is ritkán hoznak izgalomba annyira, hogy megírjam őket. A Mozgó szerkesztőinek ellenben nagyon tetszett, amit az utcánk szemét-helyzetéről és a vízmizériáról írtam, vagy arról, hogy ott is szépül-épül a város, ahol korábban leginkább kosszal és céklaszínű okádékkal lehetett találkozni. Az a véleményem, hogy nem szeretném, ha Orbán a tokaji asszóba bukna bele, mert nem erkölcsi bukását tartanám kívánatosnak, hanem az általa képviselt politika teljes kudarcát, nem érdekelte a folyóiratot, ám hogy a Körúton végre “sétálni” tudtam a tolókocsimmal, az igen. Hogy milyen fordulatot vett az UMDSZ és KMKSZ közötti viszony, az nem, de hogy a családunk egy nevickei étteremben ünnepli anyám 80. születésnapját, az nagyon is.

Tolnai, a semmis mindenes

Tolnai OttóA Korunk hálóval, hálózattal foglalkozó számáról azt írtam tegnap, hogy a témát illetően ezúttal inkább a tanulmányok érdekesek, a szépírók nem remekeltek. Azóta elolvastam Tolnai Ottó A glóbusz c. írását (is), amely persze kitűnő, de hiába van a tartalmi fősodorba helyezve, nyilvánvaló, hogy nem a folyóirat tematikus száma részére készült, hanem darabja, részlete egy nagyobb lélegzetű írásnak, amelyből az elmúlt években már több epizód is megjelent: ugyanazok a helyszínek, ugyanazok a szereplők: Palicsfürdő, Vértó és T. Olivér mint a szerző alteregója. Ahogy utóbbi esszéisztikus prózáiban, itt is többször előfordul a kedvenc szavává előlépett "semmis" jelző (azóta verscímében is láttam), amelyre először egyik legélvezetesebb opuszában, a Jégzsinórban figyeltem fel. (Ha beütjük a Google keresőbe a két szót: Tolnai, semmis – 189 találatot kapunk!). Már-már zavaró a kifejezés gyakori ismétlődése. Érdekes, éppen az életmű kiteljesedését, nagy egésszé válását kíséri ez a "semmis" és akkor válik egyre gyakoribbá, amikor a mű már "mindenes".

Amarcord

Tegnap este az m2-n az Amarcord. Én most láttam először, de mintha kicsit már ismertem volna, úgy is, mint Bikácsy Gergely kedvencét. Ritka kedves film. Nem is tudom, van-e Fellininek más olyan alkotása, amely alapvetően vígjáték, mégis tele van megható lírai jelenetekkel, finom szimbolikával, filozófiával. A tavaszünnep, a diákok néma tánca, a hóesés, a farkát nyitó páva, a ködben elvesző nagyapa (ha az ember nem tudja, hol van, olyan, mintha nem is lenne sehol), a fára mászó félnótás nagybácsi, a tenger, az éjszakában megjelenő luxushajó… De persze akadnak vaskos "életszerűségek" is bőven, és éppen ezeket kötik össze roppant finom szálak az önlényegük légpárnáján lebegő lírai képekkel, ebből a kettősségből épül fel Fellini összetett és tékozlóan gazdag világa, amely "könnyű" bölcsességétől válik egyben súlyossá is. A kisváros figurái pedig egyszerre nevetségesek és végtelenül szeretetre méltóak. Engem leginkább az a művészi teljesítmény képesztett el, amely révén az ordenáré szexualitás bájos pajkossággá szelídül, és nem a fülledt bujaság, hanem a civil világba betörő politika, a fasizmus látszik felháborító erkölcstelenségnek.

Homo internetikus

A mai postával megjött a Korunk júniusi száma. Szerkesztői teljes egészében a ‘háló, hálózat’ témakörét érintő írásokból állítottak össze. A magyar nyelvterület egyik legjobb folyóirata nem először foglalkozik a témával; a most közreadott anyagban már első belepörgetésre is sok izgalmas olvasnivalót találtam. Az egyik esszé használja a fogalmat: "homo interneticus". Magamra ismertem. Bár talán nem vagyok teljesen tipikus eset, mert csak a nyomtatott folyóirat fellapozása után néztem meg, hogy ez a szám fent van-e már a neten. Fent van >>a folytatást lásd mai bologom teljes szövegében
………….
"Vajon mihez kezd egy vidéki bonviván, ha színházának nyári szabadtéri előadásai sorozatosan elmaradnak a véget nem érő medárdi esőzések miatt? Természetesen bankot rabol. Természetesen sikerül neki. És a pénzt nem kevésbé természetesen a forgószínpad alatt rejti el. Ahonnan aztán majd, túltéve minden természetességen, éppen akkor mossa ki az eső, amikor legkevésbé illene ilyet tennie."

Hú! Ez már akkora hülyeség, hogy rá lehet könyökölni. Szinte fáj, de ez a fájás inkább kellemes és kíváncsivá tesz: ugyan mivel lehet még megtetézni. Nos, a tetézés nem marad el: Kordu Leontin vérbő, sziporkázó regénykomédiát kanyarít a műkedvelő színjátszó csoport tétlenségre ítélt tagjainak történetéből. A párbeszédek hol Rejtőre, hol Tamási Áronra, hol Cervantesre emlékeztetnek, a történet pedig akár egy Koltai Róbert-film alapja is lehetne – és mégsem hasonlít egyikre sem, mert sajátos, mert >>a folytatást lásd mai bologom teljes szövegében

Egy praktikus főbajárat a blogomba és honlapomra:

Kőszeghy levele

Anyagtorlódás miatt csak szerdán jelent meg kb. 2 hete írt cikkem a Népszabadságban: UFÓ Kárpátalján. Két kiváltott reakcióról máris beszámolhatok. Lion Nathan a fórumban előbb megdicsért, nyilván az általam sorolt UMDSZ-, Gajdos- és Kőszeghy-negatívumok okán, aztán másnap “észbe kapott” és már rendesen meg is dorgált, amiért a KMKSZ-re nézve sem nyilatkoztam túl kedvezően (lásd a #159 és #160 számú bejegyzést ebben a topikban): “…a KMKSZ-baszkurálás csak olyan vörös faroknak tűnik számomra, hiszen mégsem állja, hogy az UMDSZ-ről lerántod a leplet, és Kovácséknak nem osztasz ugyanannyit” – írja, mintha nem tudná, hogy a KMKSZ tevékenységét bő nagyságrenddel károsabbnak és visszatetszőbbnek tartom az UMDSZ-énél, “Kovácsék” tehát számomra nem vörös farok, hanem vörös posztó, bár ha a ‘farok’ szó szemantikájára gondolok, akkor lehet, hogy mégis ez a jobb kifejezés.

A másik reagálás “természetesen” Kőszeghytől érkezett. Mivel hozzájárult ahhoz, hogy közzétegyem, azt hiszem, az a leghelyesebb, ha változtatás és kommentár nélkül közlöm >>lásd a teljes naplószövegben!