Utazunk!

Tegnap ezt írtam naplómba:

Kicsit nyugtalan letten a közlekedési hírektől: kormányfői találkozó miatt fél Bp-et lezárják, gond lesz az átjutás Budára csütörtökön, néhány dolgunk elintézése pénteken a belvárosban, és mintha az M7-es bevezető szakaszát is lezárnák szombaton, amikor Veszprémbe akarunk utazni. Ilyen szerencsénk is csak nekünk lehet!

Tegnap esti körlevelemben felhívtam kedves partnereim figyelmét, hogy a honlapom legrégibb, 2001 óta működő találatszámlálója a 100.000-hez közeledik (akkor még 500 volt hátra). Korábbi tapasztalatokból tudom, hogy ilyen hírre felpörög a látogatottság: a böngészők kifejezetten szeretnék a kerek számot akkor látni, amikor éppen ők kattintanak a címemre. Ma estére, nagyjából 24 órával a körlevél példányainak postázása után, át is ugrott a szép kerek számon, az előbb megnéztem, már 100.050 volt. Vajon ki lehetett a százezredik? (Amikor ugyanezt játszottam, talán 10, majd 50 ezerrel, akkor egyszer Spenót, és egyszer Andrassew lett a „győztes”.)
Ugyanebben a levélben azt is bejelentettem, hogy negyedik életévét betöltve az UngParty januártól valószínűleg megszűnik ebben a formájában, és valami más lesz helyette. Még én sem tudom pontosan, hogy micsoda – különben is, hadd legyen meglepetés. (Ilyen galádul csigázom fel az érdeklődést…)

Egy egész napig elégedett voltam, hogy minden határidős munkámat lezártam elutazásunkig, illetve már csak annyit hagytam a hó végéig elvégzendőkből, amennyit hazaérkezésünk után könnyeden elvégezhetek. Versemet, esszémet, naplómat vissza is jelezték, a kiadóm pedig novemberig adott határidőt – addig még piszmoghatok a regényemen (részlet belőle az ehavi Forrásban). De egy digitalizációs munkát mégis elblicceltem, erre mai levél figyelmeztetett. Igazat szólva attól tartottam, hogy a megrendelő részéről a kifizetésekkel gondok lesznek (egy több éves egyeztetés után jutottunk idáig), ezért nem kapkodtam el a dolgot; erre az óvatosságomra ezúttal ráfáztam, mert ha elvégeztem volna a munkát, most Bp-en akár el is számolhattunk volna. Na mindegy, ami kés, az nem múl.

Holnap dél körül indulunk. Péntek, 14 óra: Artisjus-székház (Mészáros utca), földszinti tárgyaló: Déry-dij átadás. Újra itthon, gépközelben: vasárnap estétől. Talán lesz egy kis távnapló is…

Ezúttal igyekszem további csontjaimat el nem törni.

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.