A másodfajú Maxwell-démon

10 éves évfordulója van annak, hogy nem publikálok Kárpáti Igaz Szóban, miután 2003-2004-ben egy rövid időre írásaimmal újra megjelentem hasábjain (annak előtte 12 évig szintén nem…). Ebből az alkalomból ebben a blogban újraközlöm akkori írásaimat. Az alább következő rövid jegyzet Múzsák és mázsák c. önálló oldalamon jelent meg a lap Hóvége mellékletében.

Ám a történet nem zárul le ennyivel, a cikk alatt olvasható a folytatás. Szólok többek között saját bűnös mulasztásomról is.

maxwell-demonBalla D. Károly

Csupa kis Pumukli

James Clerk Maxwell (1831-1879) skót fizikus alkotta a hipotézist, miszerint ha gázt tartalmazó két tartály összekötő nyílásába olyan lényt tudnánk helyezni, amely az egyik irányba csak a lassúbb molekulákat, a másik irányba pedig csak a gyorsabbakat engedné át, akkor az egyik tartály felmelegedne, a másik lehűlne, akár gőzgépet is működtethetnénk általa. Tudományosabb megfogalmazásban: a termodinamika második főtételének ellentmondva munkavégzés nélkül csökkenthetnénk a rendszer entrópiáját, semmiből keletkező energiához jutnánk. Azaz megvalósulna a perpetuum mobile, az örökmozgó.

A fizikusok később jöttek rá arra, hogy a démon „működtetéséhez” információt kellene közölni vele, amely alapján a gyors és lassú („meleg és hideg”) molekulákat megkülönböztethetné, az információ megszerzése és közlése pedig éppen annyi munkavégzést kívánna, mint amennyit a hőmérséklet-különbségből nyerni lehetne.

Az információ és az energia tehát egymás ekvivalensei – tudjuk azóta.

Állítólag sci-fi szerzők alkották meg a másodfajú démont, amelynek az lenne a funkciója, hogy az információt felfogja és közölje az elsődleges démonnal.

Egy magyar szakember pedig, a debreceni egyetem oktatója, Buda Mariann néhány évvel ezelőtt írt tanulmányában az Internet lehetőségeit és veszélyeit elemezve állapította meg, hogy az információ közlését válogatásnak, szelekciónak kell megelőznie, így a fiatalokra zúduló adattengerből a tanárnak – mint harmadfajú démonnak – kell kiszűrnie az éppen szükséges ismereteket.

Az új fogalom és felvetés kétségkívül ráirányította a figyelmet a problémára (később szakemberek többször hivatkoztak rá), értelmezni azonban, szerintem legalábbis, inkább csak szimbolikusan lehetséges. A hírközlésben ugyanis előbb van a mindent felfogó antenna (vagy más jelfogó), és aztán a kívánt hullámhosszt kiszűrő rezgőkör (vagy más szelektor). Ha a másodfajú démon az információ vevője, befogója, akkor a szűrés nem „elé”, hanem „mögé” kell. Vagyis a szelektáló tanárdémont az elsőfajú és a másodfajú közé kell beiktatni. (A neve lehetne mondjuk másfeledfajú…)

Ha feljebb akarunk haladni az információláncon, akkor pedig a harmadfajú démon nem az, aki-ami szelektál, hanem az információ előállítója, rögzítője és elindítója. Vagyis például az új ismereteket alkotó tudós.

Amikor erről az elképzelésemről a festő-barátom értesült, azt vártam, hogy a művészeket is besorolja a magas démoni csoportba. Ehelyett azonban így reagált: „Tévedésben vagy, nagy fehér testvérem. Még hogy a tanár és tudós démoni szerepben! Ugyan! A média az igazi démon. És ezt mozgatja a fődémon: a pénz és a hatalom – vagyis az információ tényleges birtokosai. Az összes többi nem démon, hanem legfeljebb manó és kobold, csupa kis Pumukli.”

Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. január 31.

És akkor az utótörténet

tovább is van, mondom még

Meteor-robbantók követelése

Tűzgömb a Kárpát-medence felettA hitelességéről ismert független Ukrajna.Net hírportál közzétette az összművészek érdekeiért egyemberként kiálló Egyek csoport közleményét. Ebben a népes alkotócsoport hivatalosan magára vállalja a péntek esti meteor-robbantást.

„A magyarországi Balaton tó felett 2011. aug. 05-én este háromnegyed tíz után látványos tűzgömb-jelenség keretében robbantottuk fel az Egyek-meteort abból a célból, hogy felhívjuk a Kárpát-medence lakosságának a figyelmét egy méltatlanul nem világhírű ungvári költő, a Balaton-átúszó versenyben tragikusan elhunyt Balla D. Károly munkásságára. A tűzgömb felragyogtatásával a költő fényes elméjére kívántunk célozni. Egyben követeljük, hogy tiszteletére a magyar tenger a jövőben a BALLAton nevet viselje.”

A nap híre: Kopernikusz

Varsóban a nyilvánosság elé tárták Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) számítógépes arcrekonstrukcióját, amely 70 éves korában mutatja a heliocentrikus világkép atyját.  A rekoncrukció alapjául az a koponya szolgált, amely korábban a Lengyelország északi részén végzett ásatásokon során került elő és igazoltan a nagy tudós elméje lakott benne egykoron.

Le fog lassulni az internet?

Lelassult a laptop, az internet és a Föld forgása

Brit tudósok szerint ismeretlen okokból lelassult az internet, lelassult a laptop, de lelassult a Föld forgási sebessége is, aminek komoly következményei lehetnek a jövőre nézve. A lassuló sebesség több földrengést idézhet majd elő, hiszen a korábbi megfigyelések alapján a forgás gyorsasága és a kataklizma kialakulása között összefüggés tapasztalható az elmúlt száz év megfigyelései alapján.  A lelassult laptopot újra kell installálni. A világhálón találhatók ingyenesen letölthető operációs rendszerek, szövegszerkesztő programok, böngészők. A Google Chrome böngészővel elolvasható az a honlap is, amely erről szól: A mobiltelefonálás története, az első mobiltelefonok Magyarországon.

Az internet gyorsasága laptopunkon az operációs rendszertől is függ

lelassult laptop - szerviz budapest

Ha a laptop lelassul, az internetet látjuk lassúnak. Háttérben a Föld lassul.

Az internet gyorsaságát illetően három éven belül akár tíz évet is visszafejlődhetünk. Kísérteni fog a betelefonálós korszak szelleme: szétkapcsolások, kisméretű fájlok többperces letöltése, bosszúság. Ilyen és ehhez hasonló rémképekkel riogat az amerikai Nemertes Research kutatóintézetnek az a most kiadott tanulmánya, amelyet magyarul a National Geographic ismertet. Az összefoglaló szerzője írása végén kétségeket is megfogalmaz a kutatás eredményeit illetően. | Más:  Weboldal a tömeges sms küldés marketing módszeréről, 2016. Az eredeti cikk az internet lelassulásáról itt olvasható:

Számítástechnikai szolgáltatások Budapesten (WWW.Gradon.Hu). Ingyenesen letölthető az interneten található  operációs rendszerek a szervizben is elvégezhető laptop installáláshoz.

 

Kérdések Simonyihoz – élesben

Charles SimonyiTe mit kérdeznél Simonyitól | Amit poénnak szántam – komolyra fordult. Arról értesülve, hogy az űrturista Magyarországra látogat, eljátszottam, mintha a szakmai találkozót követő sajtótájékoztatón blogomnak is lehetősége lenne egy kérdést feltenni, és – magam járva elöl példával – megkértem olvasóimat, szálljanak be ötleteikkel: mit kérdeznének Simonyitól. Ezután – inkább csak brahiból – írtam a Magyar Asztronautikai Társaság honlapján megnevezett, a találkozó sajtóügyeiben illetékes Bacsárdi Lászlónak, felhívva szíves figyelmét akciómra. Kisvártatva a következő választ kaptam: >> sajnos a NolBlog megszűntével a folytatás elveszett, így ez a link már nem mutat sehová (és a történet folytatására sem emlékszem – bdk, 2016)
T o v á b b » – sajnos a hivatkozott poszt már nem érhető el, a linket töröltem. Más projekt:
Mobiltelefonra üzenetek csoportos kézbesítése marketing kampány keretében. Gateway online üzenetküldő rendszer: tömeges sms-kampány  – ingyen marketing?

Az első Föld-típusú exobolygó

Frissítés. Az alábbi cikket 2007-ben írtam, azóta lehetővé vált a távoli égitestek közvetlen megfigyelése is. A közvetlen felvételek készítse rendkívül nehéz és hatalmas kihívást jelentő feladat, hiszen ezek a planéták igen távoliak, ehhez képest méretük csekély és  nagyon közel keringenek a csillagukhoz, hozzá képest nagyon halványak, ezért belevesznek a központi égitest sugárözönébe, egy normál felvételen semmi nem látszik belőlük, még a legjobb időjárási és légköri viszonyok között sem.

A különböző eljárásokkal megszületett újabb felfedezések arra mutatnak, hogy a csillagok jó része körül keringnek bolygók. A 2012-es év elején megjelent kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy csak a Tejútrendszert számítva 160 milliárd exobolygó kering 100 milliárd csillag körül, a Napunkhoz hasonló csillagok kb. 50 %-ához tartozik bolygórendszer, valamint a magányos, Naprendszerünk bolygóihoz hasonló és nagyobb tömegű olyan égitestek számát pedig, amelyek egy csillaghoz, vagy csillagrendszerhez nem tartoznak, billiókra becsülik. Mindezek, és a Tejútrendszer bolygói óriási számának felfedezése élénkítik az azon való elmélkedést, hogy a Föld biológiai folyamataihoz hasonló élet más csillagok körül keringő bolygókon, más galaxisokban is létezhet.

Az újabb felfedezések másik jellegzetessége, hogy a talált bolygók között egyre több a Földünk nagyságához hasonló vagy még kisebb bolygó. Ezek közül egy maroknyi Földünkhöz hasonló tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezeket a gáz-óriásoknál sokkal kisebb méretű, aránylag kis, Földünkének csak annak néhányszorosával nagyobb tömegű exobolygókat, melyek száma statisztikai számítások alapján jóval meghaladja a bolygó óriások számát, Szuper-Földnek nevezték el. Azokat a Földünkhöz hasonló tömegű égitesteket azonban, amelyek fehér törpék körül keringenek, vagy a térben szabadon lebegnek, általában nem nevezzük bolygóknak.

Cikkem tartalmának megfelelően már 2007-ben felfedeztek a Naprendszerünkhöz lényegesen közelebb, mintegy 20,5 fényévre egy a Gliese 581 vöröstörpe lakható övében keringő bolygót, majd 2011-ben tőlünk 36 fényévre a HD85512 b bolygót, valamint ugyancsak 2011-ben 600 fényévre a Kepler-22 b bolygót, 2012-ben pedig, az év elején 22 fényévre a GJ 667C c bolygót, amelyek mindegyikét lakhatónak nyilvánították. Új mérőeszközök és új módszerek alkalmazásával számos hasonló felfedezésre várunk a közeljövőben.

A nem-szakmai sajtó pontatlanul traktálta a korai felfedezéseket, erről szólt írásom:

Az első Föld-típusú exobolygó

exobolygók "megfigyelése"Napok óta várom, hogy az első sajtóhírek után tudományos szintű beszámolók is megjelenjenek a szenzációs felfedezésről. Sajnos azonban még a National Geographic cikke sem elégített ki egy bizonyos szempontból. A hirek.csillagaszat.hu honlapján olvasható összefoglalóban aztán végre megtaláltam azt, amit kerestem.

A híradások többsége ugyanis – szerintem – megtévesztő. A cikkekben szereplő „felfedezték”, „megtalálták”, „bukkantak rá” kifejezések ugyan helytállóak, de a lányeget mégis elfedik. Ha azt olvassuk, hogy „a kutatócsapat a European Southern Observatory Chilében működő, 3,6 méteres űrteleszkópjának segítségével fedezte fel a bolygót„, vagy azt, hogy a csillagászok „a chilei Európai Déli Obszervatórium (…) távcsövét használva bukkant a planétára” – akkor bizony arra gondolunk, hogy a derék tudósok belenéztek a távcsőbe és egyszercsak megpillantották a bolgyót.

Ezt a téves képzetünket tovább erősíthetik az illusztrációk, amelyekhez gyakorta „elfelejtik” odaírni, hogy nem valódi fotók, hanem komputergrafikák, szimulációk vagy a művészi fantázia szülöttei. Holott, ha utánamegyünk az eredeti képnek, világossá válik, hogy csupán
„Artist’s impression”-ról van szó.

az első föld típusú exobolygó  

A szomorú igazság ugyanis az, hogy exobolygokat az óriási távolságok és az objektum viszonylag kis mérete miatt, még soha nem sikerült saját fénye alapján vizuális úton megfigyelni, azaz meglátni. Erről a csillagászat.hu egy múlt havi cikkében így ír:

Habár már több mint 200 bolygót ismerünk más csillagok körül, mindeddig
egyetlen egyről sem sikerült közvetlenül sugárzást rögzíteni. Akár
csillaguk mozgásának, akár fényességének változásai vezetnek el egy
számunkra láthatatlan exobolygó felfedezéséhez, ismereteink minden
esetben közvetettek, így a bolygók felszíni körülményeit, légkörét csak
modellszámításokból ismerhetjük.

(Ez a cikk arról számol be, hogy a Spitzer infravörös tartományban működő űrteleszkóp először tette lehetővé két távoli planéta légköri összetételének megvizsgálását spektroszkópiai módszerrel. Amikor a planéta elhalad napja előtt, a csillag fényességében bekövetkező csökkenést detektálni lehet – tehát még ez a „vizuális” módszer is csak közvetett: a csillag, és nem a bolygó fényét vizsgáljuk).

Az exobolygók létezéséről számos egyéb közvetett módon szerezhetünk tudomást, ezekből az adatokból számíthatók ki a fontosabb paraméterek, és innen lehet következtetni a bolygó felszínén uralkodó körülményekre. A mostani felfedezés lényege, hogy először találtak olyan bolygót, amely a kiszámított – és nem megfigyelt! – paraméterek szerint szilárd felszínnel rendelkezik (míg a korábbiak sűrű gázgömbök), és hőmérséklete, valamint felszíni gravitációja akár azt is lehetővé teszi, hogy víz legyen a felszínén. DE EZ CSUPÁN FELTÉTELEZÉS, hiszen még azt sem tudni, egyáltalán van-e atmoszférája a Gliese 581c nevű objektumnak.

És hogy miként fedezték fel? Úgy, mint a legtöbb exobolygót! A központi csillag színképeltolódásaiból. A színképeltolódás a radiálsebesség változására utal, mértékéből kiszámítható, milyen tömegű a háborgást okozó objektum, a változás periódusa megadja a keringési időt, ezekből kiszámítható a bolygónak a csillagtól való távolsága, ebből pedig – ismerve a csillag sugárzásának az intenzitását – a láthatatlan kísérő felszínén uralkodó hőmérséklet.

Hogy a felfedezés alapja nem vizuális megfigyelés, hanem ez a közvetett módszer volt, erről a lapok mélyen hallgatnak, egyedül a hirek.csillahaszat.hu összefoglalójában olvashatni az egyértelmű közlést:

A csillagászcsoport az exobolygókutatás eddigi legeredményesebb
eljárását, a központi csillag radiálissebesség-változásának mérésén
alapuló módszert használta a 3,6 méteres távcsőre szerelt HARPS (High
Accuracy Radial Velocity for Planetary Searcher) spektrográffal. Ez a
műszer 1 m/s (3,6 km/h) pontosságú sebességmérésre képes, a Gliese 581c
esetében 2-3 m/s nagyságú változásokat mértek vele, ami mindössze egy
siető ember sebességének felel meg! Ilyen kicsiny változások
kimutatására a legtöbb ma használatos színképelemző eszköz a jelhez
adódó zaj miatt nem alkalmas. A HARPS képességeit jól érzékelteti, hogy
az eddig ismert 13 darab, 20 földtömegnél kisebb exobolygó közül 11-et
ezzel fedeztek fel. A módszerrel meghatározhatók az egyébként
láthatatlan kísérő pályájának főbb paraméterei (leginkább a keringési
ideje és a csillagtól való távolsága), illetve alsó határ adható a
tömegére is.

Tekintsük tehát a felfedezést annak, ami, és nem annak, amivé az újságírók és olvasók fantáziája tupírozza.

______________
Ide írtam: BéDéKá Blog

Más: Szakértői Seo-tanácsadás Skype-on

csillagászat, űrkutatás, tudomány, bolygó, exobolygó, csillag, galaxis

Mobiltelefonra üzenetek csoportos továbbítása marketing kampány keretében. Gateway online üzenetküldő rendszer felhőszerver háttérrel: webes sms áratömeges küldés – sms-kampány ingyen?

A Plútó trónfosztása

Első olvasásra meglepett Hírbehozó Adjátok vissza a Plútót! című posztja. Egy pillanatra komolyan vettem bejelentését, hogy a hír, miszerint a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) a napokban Prágában megrendezett XXVI. közgyűlésén a Plútót megfosztotta bolygó-státusától – számára „mérhetetlen keserűséget okozott”. Hm. A vérszomjas földi csillagászok nem kegyelmeztek a „legkisebb”, „legszerethetőbb”, „legtávolabbi” szegény kisegér-Plútónak.

Vajon valóban fontosabb lenne HH-nak egy évszázadosnak semmiképpen nem mondható (a Plútót 1930-ban fedezték fel) „kulturális igazodási pont”-hoz való ragaszkodás, mint a tudományosan teljességgel indokolt döntés? Ilyen alapon akár a valóban évezredes geocentrikus világképhez is lehetne ragaszkodni, hiszen mi nagy hagyományai vannak annak a nézetnek, hogy a Föld az univerzum középpontja.

A helyzet azonban az, hogy a Plútó egyszerűen nem felel meg a bolygó ismérveinek, annak idején is tévesen sorolták közéjük, az akkori baki azonban menthető: sem a Plútóról nem voltak még eléggé pontos adatok, sem azt nem lehetett előre látni, hogy a csillagászat fejlődésével később még tucatnyi hasoló objektumot sikerül azonosítani, jó alkalmat adva a sajtónak arra, hogy időről időre felröppentsék a 10. bolygó felfedezéséről szóló hírt.

Erről egyébként tavaly augusztusban ezt írtam:

Már megint felfedezték a 10. bolygót. Azóta, hogy gyerekként érdekelni kezdett a csillagászat, 2-3 évenként találkozom a bejelentéssel. Megjelenik a legtöbb hírlapban, tudományos ismeretterjesztő folyóiratokban, bemondja a rádió a kis színes hírek között, a tv még lead valami értelmezhetetlen teleszkóp-felvételt, amin nem látszik semmi – aztán évekig csend. A „cáfolat”, hogy a felfedezett objektum nem tekinthető bolygónak, így a 10. szerepét sem töltheti be, az már nem kap ekkora nyilvánosságot; a dolog szépen elfelejtődik és pár év múlva megint fel lehetett fedezni valamit, ami szalagcímben igen jól fest – különösen uborkaszezon idején.
Mindez nemcsak a sajtó szenzációéhségéről tanúskodik, a dolog mögött valóságos tudományos probléma rejlik. Mégpedig az, hogy annak idején, 1930-ban a Plútót is tévesen sorolták a nagybolygók közé, voltaképpen nem az (a legszembetűnőbb különbség a kis méret és a nyújtott, üstökös-szerű pálya; a Plútóé például keresztezi a Neptunuszét, tehát napközelben beljebb kerül a 8. bolygónál), hanem csupán egyik objektuma a Naprendszerünk peremét képező ún. Kuiper-övnek, amelyről tudni, hogy több millió kisebb-nagyobb objektumot tartalmaz, és ezek közül mintegy ezret (!) már azonosítottak is. Ebből az ezerből vagy 20 igen hasonló a Plutóhoz, pontosabban a Plútó ezekhez sokkal inkább hasonlít, mint a valódi nagybolygókhoz. Na most amikor felfedeznek egy-egy a Plútó-szerű plometet (a szakma külön nevet adott nekik), akkor azon az alapon, hogy a Plútó a közfelfogás szerint a 9. nagybolygó, ezek bármelyikét a 10.-nek lehet tekinteni. Valójában azonban így már összesen lassan 30 bolygóról lehetne szó. Ki kellene tehát végre jelenteni, hogy a Naprendszer körül jelenlegi tudásunk szerint 8 nagybolygó kering, a Neptunusz pályáján túl azonban további objektumok sokasága lelhető fel, ezek közül a legrégebben ismert a Plútó.

Lám, ebben a nagyon fontos ügyben már tavaly ilyenkor is milyen radikális álláspontot képviseltem, én már akkor letaszítottam volna a Plútót tévedésből bitorolt trónjáról. Most nem történt semmi más, csupán az, hogy a bolygó lehetséges definíciói közül a Csillagászati Unió – igen helyesen – nem azt fogadta el, amelynek értelmében 20 fölé emelkedett volna, hanem azt, amely szerint 8-ra csökkent a tényléges bolygók száma. A közgyűlésen elfogadott meghatározások egyébként így hangzanak (csak hozzáértőknek):

(1) Bolygó [1] az az égitest, amely (a) a Nap körül kering, (b) elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak és (c) tisztára söpörte a pályáját övező térséget.

(2) Törpebolygó az az égitest, amely (a) a Nap körül kering, (b) elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak [2], (c) nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget és (d) nem hold.

(3) Az összes többi Nap körül keringő objektumot [3], kivéve a holdakat, a Naprendszer kis égitestjei közé soroljuk.

[forrás és cikk, fotók, linkek: hírek.csillagászat.hu]

Ennek értelmében Naprendszerünk nyolc bolygót számlál, a Plútó pedig – tucatnyi társával együtt – törpebolygó. Ez így van rendjén, így kerek a világ, a delfin nem hal, a denevér nem madár, a Északi jeges nem tenger, hanem óceán, a Kaszpi pedig nem tenger, hanem tó.

Ez fájna annyira a Hírbehozónak? Másodszor is elolvastam a cikkét, és megértettem: alighanem csak ironizál a Plútó trónfosztása feletti világfájdalmon. Remélhetőleg sem őrajta, sem a Prágában, Kepler városában tanácskozó csillagászokon nem áll bosszút az alvilág római istene.

Internet Kárpátalján

Google első hely

Tegnap az első weboldal kereső, a Google különösen jó hangulatában volt :)), mert a szokásos ötezervalahány találat helyett hatezer kétszázat mutatott nevemre, és a közvetlenül lenyitható 280 külön link helyett 350-et adott meg. Bármilyen hiú is vagyok, ritkán van türelmem arra, hogy végigzongorázzam a több tucatnyi oldalon sorakozó tízes listákat (a 100-on túli organikus találatok amúgy is általában érdektelen dolgok: nevem előfordulása valamilyen felsorolásban, tartalomjegyzékben, említésem különböző fórumokban…), most is inkább csak „a végét” néztem meg, hiszen 300-nál több link eddig soha nem szerepelt a közvetlen listán. No, így találtam rá egy jószerével elfelejtett előadásomra. Fogalmam sem volt arról, hogy ez végül is felkerült a internetre. Elolvastam. Eléggé tanulságos volt: pontosan rögzíti, milyennek láttam 2001 szeptemberében a kárpátaljai honlapokat, és azt is felmérhettem, mi változott 3 és fél év alatt (nem túl sok…). Az előadásomat visszaidézve eszembe jutott, hogy a szövegemet prezentációval kísértem: az „idegen” honlapokat lementett képek formájában jelenítette meg a projektor, aztán a saját oldalaimra áttérve on-line kapcsolatban mutattam be az Ungpartyt és zegzugait. Érdekes lenne most ezt a demonstrációs anyagot is előkeresni; egyelőre csak a szöveggel szolgálhatok: Internetes kultúra Kárpátalján – Miskolc, telematikai konferencia, 2001. szeptember 27.

A tévéseket tegnap elég júl megúsztam, jószerével csak a tavasszal megjelenő regényemből kellett felolvasnom rövidke részletet. Megtudtam, összesen 4 perces lesz a „portré”, a regényszöveg kb. 20-30 másodperces lehet… 2 percnyit olvastam fel; vágják meg, ahol tudják. Ami meglepett: az anyagot a Határátkelő műsora keretében fogják sugározni, és hogy én legyek az alany, azt több ajánlatból Debreceni Mihály választotta ki…

Kovács Géza persze előjött a József Attila-díjammal, hogy vágókép gyanánt lekameráznák, de újra elhárítottam. Jó, akkor bemondhatja a felvezetőben, hogy a díjaimat olyannyira nem tartom számon, hogy azt sem tudom, hol vannak? Hát persze. Még mindig jobb, mint előkeresni.

Nem nagyon fog mostanában a munka. Elpiszmogom, elszöszmötölöm a napjaimat, bütykörészem a honlapot, hol az archív részt, hol az új oldalakt, át-átszabok ezt-azt, mindig találok javítani valót, aztán arra is rájövök időnként, mit terveztem meg rosszul, miért nehézkes és nem keresőbarát a rendszeren belüli könyvtárszerkezet, elkezdem hát újrarendezni az anyagot, ehhez persze az összes linket is át kell írni – fél és egész napjaim mennek el ilyen hiábavalóságokkal. Sem nagyobb, sem kisebb munkákba nincs kedvem belekezdeni mostanában. Pedig felkérések is vannak, és olyan pályázatok is indultak, amelyek felkeltették a figyelmemet. És mégsem… Tapasztalatom szerint ilyenkor jobb nem erőltetni a dolgot, megvárni, amíg bizseregni kezd a tenyerem, és minden elhatározás nélkül, magától alakul ki az íráskényszerem. Úgynevezett alkotói válságban én még soha nem voltam (lehet, ezért is nem vagyok elég jó író: egy kis depi fontos kelléke a művészet dolgaiba való beavatottságnak), ha nem ment a vers, írtam novellát, ha az sem, akkor publicisztikát – az idén viszont ezeken a naplójegyzeteken kívül alig is írtam más egyebet. Ez nem jó jel, év elején inkább a nagy lendület volt eddig jellemző rám. tovább is van, mondom még