Tolószék-premier

Ez én lennékTegnap Papp Z. Attila elküldte a beregszászi előadásom közben készült fotókat. Sajnos az, amelyiken a kivetített honlapom látható, kevésbé sikerült jól, nehezen kivehető, de azért (kicsit feljavítva) mégis betűzöm az arányok érzékeltetésére (nekem ugyanis nagy élmény volt ekkorában látni). További érdekesség: a képek megörökítik tolószékem hivatalos idegen helyen (nem lakásban) történt debütálását is. — (elévült linkek utólag törölve – 2016)

Meg-meglódulni látszanak a hosszú hónapokra leülő ügyek is. A kiadói műhely, amelynek még a nyáron benyújtottam új esszéket tartalmazó „Félmúlt, féljelen, féljövő” című könyvem tervezetét (és eddig nem nyilatkozott), most, úgy fest, elkötelezi magát a kiadás mellett, de a szokásos módon ehhez igyekszik pályázati támogatást is elnyerni, így megsürgetett: január végéig nyújtsam be a komlett kéziratot. Ennek semmi akadálya, az anyag már 2003-ban készen volt, amikor is a Kriterionnál itthoni jóakaróm megfúrta. Persze most majd beleteszem a legújabbjaimat és kiveszek párat a régebbiek közül, így talán egységesebb, erősebb lesz a remélt kötet. Az az igazság, hogy ritkán árt meg egy efféle válogatásnak, ha egy-két évig elfekszik a szerzőnél… Milyen jól jártam volna, ha pl. első verseskötetemet is megfúrja valaki 79-ben…

Csernicskó István látogatása (Fábián „Zolika” kíséretében, akit utoljára kisgyerekként láttam). Lizanecnél járt a szomszédban, beugrott, hozott egy-egy példányt Anikóval közösen írt két legutóbbi könyvükből. Az újabbikban örömmel fedeztem fel Istvánnak azt az írását (pontosabban annak egy továbbfejlesztette változatát), amelyet eredetileg internetes konferenciánkra készített előadásként (lásd), erre utal is egy jegyzetben. (De megjelent benne az a közös tanulmányuk is, amelyet én válogattam bele az Irodalmi Jelenben közreadott összeállításba: lásd). Hiúságomat persze az is meglegyezte, hogy itt-ott felbukkan a nevem az irodalomjegyzékben. [Beregszászi Anikó és Csernicskó István: …itt mennyit ér a szó? – Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról.] Egy kicsit végre beszélgetni is tudtunk.

Tegnap Papp Z. Attila elküldte a beregszászi előadásom közben készült fotókat. Sajnos az, amelyiken a kivetített honlapom látható, kevésbé sikerült jól, nehezen kivehető, de azért (kicsit feljavítva) mégis betűzöm az arányok érzékeltetésére (nekem ugyanis nagy élmény volt ekkorában látni). További érdekesség: a képek megörökítik tolószékem hivatalos idegen helyen (nem lakásban) történt debütálását is.


Bárdi Nándorral


A hallgatók egy része, az első sorban Temető Krisztina


Kérem, a kárpátaljai magyar irodalommal az a helyzet, hogy…


Az UngParty Főbejárata – falnyi méretben

Megjelölve .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.