Tolnai, a semmis mindenes

Tolnai OttóA Korunk hálóval, hálózattal foglalkozó számáról azt írtam tegnap, hogy a témát illetően ezúttal inkább a tanulmányok érdekesek, a szépírók nem remekeltek. Azóta elolvastam Tolnai Ottó A glóbusz c. írását (is), amely persze kitűnő, de hiába van a tartalmi fősodorba helyezve, nyilvánvaló, hogy nem a folyóirat tematikus száma részére készült, hanem darabja, részlete egy nagyobb lélegzetű írásnak, amelyből az elmúlt években már több epizód is megjelent: ugyanazok a helyszínek, ugyanazok a szereplők: Palicsfürdő, Vértó és T. Olivér mint a szerző alteregója. Ahogy utóbbi esszéisztikus prózáiban, itt is többször előfordul a kedvenc szavává előlépett "semmis" jelző (azóta verscímében is láttam), amelyre először egyik legélvezetesebb opuszában, a Jégzsinórban figyeltem fel. (Ha beütjük a Google keresőbe a két szót: Tolnai, semmis – 189 találatot kapunk!). Már-már zavaró a kifejezés gyakori ismétlődése. Érdekes, éppen az életmű kiteljesedését, nagy egésszé válását kíséri ez a "semmis" és akkor válik egyre gyakoribbá, amikor a mű már "mindenes".
Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.