Egy manzárd-őr portréja

bdk_filmVéletlenül tudtam meg, hogy a Duna II tegnap újra leadta. Többen látták, gratuláltak, így derült ki, hogy még közelebbi ismerőseim között is akad, aki nem is tudott a Medgyesi Gabriella rendezte és Sibalin György által oly szépen fényképezett filmről. Talán néhány fontos dolgot is mondok benne… Aki még mindig nem ismeri és esetleg érdekelné, »kattintson«. Ismertető: »tovább

Levél a Heti Hetesnek

Ezt a levelet épp egy hete írtam. Bár semmilyen módon nem válaszoltak rá, mégis bíztam abban, talán a vasárnapi adásban  reagálnak, legalább egy utalással. De nem.

Előzmény: a március 20-i Heti Hetesben szó esett arról, hogy a március 15-i központi állami ünnepségen egy Petőfi-vers csonkítva hangzott el. Ehhez tette hozzá Rónai Egon, hogy az egyik köztelevízióban egy Dsida-verset is megcsonkítottak, kivágták belőle a szabadságról szóló részt. Ezt a pontatlanságot szerettem volna levelemmel helyreigazítani:

Tisztelt Heti Hetes!

Legutóbbi műsorukban Rónai Egon pontatlanul utalt egy Dsida-vers megcsonkítására. Nem a szabadságról szóló rész hiányzott Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. nagy ívű magyarságverséből, hanem a költemény végső értelmét megadó bibliai szimbólumra, Jeruzsálemre való utalás. A költemény záradékát azonban nem egyszerűen lehagyták, hanem vershamisítás történt: az „Ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!” felkiáltással befejeződő záradék helyett a korábbi szakaszok visszatérő refrénjét ismételte meg újra az előadó. Aki egyébként egy diák-szavalóverseny díjazottjaként szerepelt a Duna TV ünnepi, március 15-i délelőtti műsorában.

A különös esetre történetesen én figyeltem fel és én írtam meg blogomban

http://ungparty.net/blog/2011/03/15/hamisitott_dsida/ -,

–  szomorú felfedezésem aztán bejárta az internetet, a Hírszerző rám hivatkozva külön cikkben foglalkozott az üggyel:

– http://hirszerzo.hu/belfold/20110317_dsida_unnep_cenzura -.

Később az interneten keresgélve több hasonló szavalatot is találtam (ezek egyike ugyancsak a Dunán hangzott el élőben)

http://www.youtube.com/watch?v=8Fk4b0NGz0c -,

így meggyőződhettem arról, hogy Dsida immár klasszikussá vált versét az utóbbi időben gyakran meghamisítva adják elő. Ennek oka egyfelől nyilvánvaló emberi ostobaság, másfelől pedig valami beteges félelem egy mai izraeli város nevétől. Holott amikor Dsida ezt a versét írta (1936-ban), Izrael állam még nem is létezett (12 évvel később alakult meg), és művében a magyarság sorstragédiáit átélő nehéz sorsú költő természetesen a bibliai városra, az örök szimbólumra utalt. Költeményének egésze egyébként a Zsoltárok könyve 137. darabjára támaszkodik,

– http://www.cab.u-szeged.hu/WWW/books/x/o/zsolt/chap137.html -,

ezért is lett a neve magyar zsoltár (psalmus hungaricus), s ezért szerepel benne a bibliát ismerő (vagy legalábbis művelt) emberek számára pontosan érthető hivatkozás. Aki valamilyen ostoba túlbuzgóságból ezt az utalást kiiktatta az egyik legnagyobb magyarságvers végéről, az nemcsak a költeményt fosztotta meg egyik sarkalatos tartalmi jegyétől, hanem egy bizonyos ideológiai szemléletről is kiállította a leleplező szegénységi bizonyítványt.

Tisztelettel

Balla D. Károly író,

Ungvár

 

Megjelölve

Ukrán magyarok az Inter TV-ben

Vélhetőleg jószándék vezette azt a félresiklottnak látszó projektumot, amelynek során az Inter TV ukrán televíziós csatorna 14 olyan videoklipet gyártott és sugárzott “Ukrajna születésnapja” alkalmából, amelyen – állításuk szerint legalábbis – az Ukrajnában élő nagyobb létszámú nemzeti kisebbségek képviselői adják elő az ukrán nemzeti himnuszt. Az éneket kis jelenet előzi meg, amely – állítólag – az adott nemzetiség jellegzetességeit lenne hivatott érzékeltetni. Nos, nem tudhatjuk, hogy a román, lengyel, örmény, grúz, roma, jiddis stb. nyelvű verziók hogyan sikerültek, de hogy a “magyar” eléggé botrányos, az bizonyos: inkább az ukrajnában élő magyarok kigúnyolásának hat – de nem bánik kellő tisztelettel magával a himnusszal sem, azt is inkább nevetségessé teszi – legalábbis mindazok számára, akik értenek magyarul. A kis klipnek a jelenet-részében magyar lányok énekelve ruhát mosnak a folyóban (!), egy irtózatos akcentussal beszélő asszony rajtakapja a leskelődő fiatalembert, aki viszont abból a pár szóból ítélve, amit mond, nem hogy törve nem, hanem sehogysem beszéli a magyart, érteni sem lehet, amit mond. Eközben a magyarság azonosítása az oly sablonos és sokszor kifogásolt “gulyás és paprikás” fogalmi szintjén történik. No és jön az ének, a súlyos kiejtésbeli (és vélhetőleg prozódiai) hibák miatt a szöveg alig-alig, inkább csak töredékesen érthető, inkább paródiának hat. A közben megjeleő felirat állítása szerint Ukrajna 156 ezer “ukrán magyar” (!) hazája. Hogy a rossz emlékű “szovjet magyarok”-ra rímelő hazug kifejezés milyen érzéseket kelt a magyarságban, azt most ne részletezzük, és az előadók népviseletéről se essék szó, sőt magáról a remekműről sem, tessék inkább eredetiben megtekinteni: tovább a videóhoz »

Megjelölve

A Jobbik és a kereskedelmi tévék

Ha eddig lett volna, most már nem lehet kétségünk afelől: ha hatalomra jutna a magyar szélsőjobb, a legkeményebb diktatúrát vezetné be. Kapásból beszüntetné a szólás- és véleményszabadságot, a kereskedelmi televíziós csatornákat például nemcsak bezárná, hanem székházukat is földig rombolná. Ez a fenyegetés a Jobbik vezetőjének egyik ünnepi bejelentése volt október 23-án.  (videó) Szavai persze sokkal inkább tekinthetők beteges vágynak vagy lázálomnak, mint reális fenyegetésnek, de azért egy fejcsóválást csak megérnek: akik ma a demokráciát hiányolják, valóban így képzelik el annak megvalósítását?

Amúgy pedig lenne egy fogadásom. Nagyobb összeget tennék arra, hogy azoknak a többsége, akik az RTL Klub és a TV2 nevének hallatán fújoltak az Erzsébet téren, maguk is rendszeresen nézik ennek a két adónak a műsorait. Akciófilmek, szappanoperák, vígjátékok, valóságshow-k – élhet ezek nélkül az ő szellemi szintjükön magyar ember?