Az idegen szép

pirezAzt hiszem, ideje újra megszólalnia annak, aki, mint én, pirézként szembehelyezkedik mindenféle előítélettel és kirekesztéssel.

Legutóbb Orbán Viktor amorf diktatúrájáról írtam bővebben – Az Orbán-rezsim bukása – , illetve egy elemzésre hívtam fel a figyelmet – Pengeéles elemzés Orbánról – no meg azt a szóleleményemet is megosztottam olvasómmal, hogy Orbán és Simicska egymás geciprokai. De most újra a számra kell vennem ennek a szociopata hajlamú, keleti despotákkal cimboráló és példálózó, a nyugati liberalizmus értékeit megkérdőjelező politikusnak a nevét. Gusztusom éppenséggel nincs sok hozzá, de a hallgatás sem esnék jól kis idő után. Tehát.

megbukott-orban-viktorA „mi magyarok” nevében nagyképűen nyilatkozó és sunyi hazugságokkal a közéletet mételyező, a legalantasabb emberi indulatok kijátszásában egyre messzebb menő magyar miniszterelnök most már nemcsak a politikailag-világnézetileg szemben állók számára vállalhatatlan. Aki tagadja, hogy Magyarország a legrégibb történelmi korok óta multikulturális formáció, nemcsak tényeket hazudtol meg, hanem annak kétségbe vonásával, hogy a magyar nemzet erejét és értékét éppen a kulturális, vallási, származási, nyelvi sokszínűség képezi, egészen nyilvánvalóan a konzervatív keresztény nézetekkel, a szentistváni gondolattal megy szembe. Ezen túl a multikulturalitás elutasítása nem egyéb, mint nyílt arcul csapása mindazoknak, akik származásukban, vallásukban, nyelvükben más gyökerekkel (is) rendelkeznek – márpedig a népek és etnikai csoportok sok évszázados együttélése és keveredése okán a Kárpát-medencében valószínűleg ilyenek vagyunk sokkal többen. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a nemzetet eddig is végletesen megosztó Orbán Viktor személyét most már totálisan eluralta a kirekesztő nacionalizmus, és afelől sem, hogy az idegengyűlölet szításával, a másság elutasításával mérhetetlen károkat okoz a magyarságnak.

Ugyanakkor afelől sincsenek illúzióim, hogy szavai sok fül számára nemcsak hogy elfogadhatóak, hanem édesek is – és a miniszterelnök legnagyobb bűne éppen az, hogy önös politikai érdekből a neki helyeslők zsigeri előítéleteire támaszkodik (ahelyett, hogy példamutató elvszerűséggel szembeszállna a kirekesztő, gyűlölködő indulatokkal). Ez a bűn súlyos. És nemcsak a pirézek, hanem az ő istene szemében is. Erősen hiszek abban, hogy vétkei nemcsak az égi ítélőszék előtt, hanem még itt a földön elnyerik büntetésüket. Ha nem most, hát majd a történelemkönyvek lapjain, amelyek a magyar nemzet történetének legsötétebb figurái között fogják említeni.  (tovább: Az idegen szép)

___________

Más: Magyar Ószövetség: a Nemzeti Nagyszala 🙂

Szemben a hivatalos Magyarországgal

virtualis-haza-magasbanIgen: van, amikor szembe kell fordulni, szembe kell menni. Kisebb baj lenne, hogy Magyarországon teret nyert, teret foglalt a konzervatív, nacionalista jobboldal. Nagyobb baj, hogy ennek a térfoglalásnak a végrahajtói a másik (liberális, demokratikus) oldal teljes kiszorítását, felszámolását tűzték ki célul, s ennek érdekében maguk alá rendelték a döntéshozó, végrehajtó és ellenőrző hatalmi struktúrák valamennyi szintjét.

Egy demokratikus haza a magasban

…amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Virtuális Magyar Köztársaságom

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Szemben a parlamenti jogalkotást kézi vezérlésű pártmechanizmussá degradáló politikai erővel, amely igyekszik ellehetetleníteni, elnémítani politikai ellenfeleit, amely saját érdekeinek a medrébe kényszeríti a törvényalkotást, az igazságszolgáltatást és választási rendszert. Amely mérhetetlen károkat okoz a magyarság egészének azzal, hogy pozitívból negatívba fordítja a magyarság megítélését a nagyvilágban. Az Orbán-féle politika nemcsak a forintot dönti be, hanem a nemzet presztízsét is.

Liberálisan gondolkodó határon túli magyarként számomra mindig is sérelmes volt, hogy a magyar politikai jobboldal kezdettől a nemzet és a magyarság fogalmának a kisajátítására törekedett. Most azonban tovább ment: úgy terjesztette ki hatalmát, hogy a fogalmi kisajátítás mellett a szellemi élettér teljes elfoglalására is kísérletet tehet. Ebben nem mutat semmilyen önmérsékletet, nem gyakorol nagyvonalúságot, sem a jó ízlés nem érdekli, sem a józan észérv. Nem érdekli, hogy a másként gondolkodók miként vélekednek erőfeszítéseiről. Egy elszabadult buldózer elszántságával nyomul, tarol le mindent, ami útjába kerül. Uralni kívánja nem csupán a kultúra meghatározó intézményeit és a sajtót, hanem a gondolkodó fejekben is helyet követel magának: már-már egy orwelli rémálom körvonalazódik. Kötelező óvoda, centrális felügyelet alá vont, uniformizált oktatási rendszer, visszanyesett elitképzés, egyoldalú történelemszemlélet, a Kossuth téren túl az egész ország „képzőművészeti” arculatának a visszaállítása az 1944-es állapotok szerint, újnáci kézre játszott színház, ellenzéki rádió elhallgattatása, erőteljes antiszekularizáció, kacérkodás a Szent Korona-tannal, összekacsintás az ordas eszméket valló szélsőjobbal… S aki bármit másként gondol: az nem jó magyar, vagy talán egyáltalán nem is az. Saját honfitársainak nagyszámú csoportjain kívül a Fidesz-KDNP kormánya gyakorlatilag kirekesztette a magyarságból azokat is, akik határon túli magyarként nem értenek egyet nemzetpolitikájukkal. Kizárólag a velük egy követ fújó, szekerüket toló magyarságszervezeteket tekintik partnereiknek, másokkal jószerével szóba sem állnak, törekvéseiket nem hogy nem támogatják, hanem akadályozzák. A magyar állampolgárság megadásának szimbolikus gesztusával elvonják a figyelmet a szomszédos országokban élő magyar közösségek tényleges problémáiról, így például arról, hogy a magyar jobboldal által is kiélesedett megosztottságuk miatt saját lakhelyükön a korábbinál is kevésbé alkalmasak a hatékony politikai érdekérvényesítésre, nem vagy csak kevéssé képesek az önrendelkezés adminisztratív, gazdasági és kulturális bázisának a megteremtésére – többek között azért sem, mert a menlevélként működő megszerzett magyar állampolgárság érzelmileg mintegy felmenti őket az itthoni problémák megoldásának kényszere alól. A helyben való boldogulás elősegítésében a hivatalos Magyarországnak soha nem volt hatékony nemzetstratégiája, a nagy szavak hangoztatása mellett mindig is erőteljesen folyt és folyik az agyelszívás, a helyben maradás elősegítése pedig lényegében az anyagi támogatásra korlátozódott, amely kezdettől erősebb vagy gyengébb pártideológia-exporttal párosult. Az utóbbi megosztotta a magyarságot, az előbbi pedig klientúra kiépítéséhez és önérdekűen működő, magyarországi közpénzekből eltartott magyarságszervezetek és intézmények létrejöttéhez vezetett. Mindez – Kárpátalja esetében legalábbis – végsőkig demoralizálta a határon túli magyar közösségeket, amelyek, látva az anyaországi rossz példát, a maguk kisebb színterén megalázóan kisszerű testvérharcokba bocsátkoztak, maguk is átvéve azt az eltanult érvelési (?) rendszert, miszerint aki ellenünk van, az nem is magyar, csupán „magyarul beszélő”. Kárpátalján különösen gyakran használja ezt a kirekesztő retorikát a Fidesz-barátságáról közismert érdekvédelmi szervezet, amely elvbarátaik kétharmados győzelme óta most különösen nyeregben érezheti magát. Adják is a lovat alájuk odaátról.

A mi kis lokális bajainknál persze sokkal veszélyesebb a ránk is visszaható globális folyamat, amelynek során az Orbán-rezsim szembefordult az európai demokratikus normákkal, felszámolta a jogállamiságot, korlátozza a sajtószabadságot, kirekeszteni és szeparálni igyekszik minden másként gondolkodót. Az ország hivatalos nevének megváltoztatásával a köztársasági eszmével is szakított, autokrata államot épít, a kritikát rosszul tűrő, a humort nem ismerő, diktatórikus viszonyokat teremt.

Szükségét éreztem, hogy mindezzel a leghatározottabban szembeforduljak. Újságcikkek és írójegyzetek mellett most egy szimbolikusnak szánt protestáló gesztust is tettem: külön szellemi birtokot foglaltam magamnak egy olyan helyen, amely egyelőre nem áll a kormányerők ellenőrzése alatt. Így alakult meg az interneten Virtuális Magyar Köztársaságom – részeként annak az UngParty Virtuálénak, amelynek webegységeit több mint tíz éve építgetem.

Megjelent: VilágMa, 2012., dec. 5.


A nevezett webhely a virtuális haza kulcsszóval indított Google-keresés első találata. | Egy honlap létrehozásával Virtuális Magyar Köztársaságot teremtve a hivatalos Magyarországgal szemben határozom meg a helyemet – magyarként, pirézként. Demokratikus haza a magasban: szemben az Orbán-rezsimmel.  Közélet, köztér, politika, közéleti jegyzet, magyarság Kárpátalján

Olvasd el ezt is – 2016: Feljelentem a magyar kormányt

 

A Jobbik és a kereskedelmi tévék

Ha eddig lett volna, most már nem lehet kétségünk afelől: ha hatalomra jutna a magyar szélsőjobb, a legkeményebb diktatúrát vezetné be. Kapásból beszüntetné a szólás- és véleményszabadságot, a kereskedelmi televíziós csatornákat például nemcsak bezárná, hanem székházukat is földig rombolná. Ez a fenyegetés a Jobbik vezetőjének egyik ünnepi bejelentése volt október 23-án.  (videó) Szavai persze sokkal inkább tekinthetők beteges vágynak vagy lázálomnak, mint reális fenyegetésnek, de azért egy fejcsóválást csak megérnek: akik ma a demokráciát hiányolják, valóban így képzelik el annak megvalósítását?

Amúgy pedig lenne egy fogadásom. Nagyobb összeget tennék arra, hogy azoknak a többsége, akik az RTL Klub és a TV2 nevének hallatán fújoltak az Erzsébet téren, maguk is rendszeresen nézik ennek a két adónak a műsorait. Akciófilmek, szappanoperák, vígjátékok, valóságshow-k – élhet ezek nélkül az ő szellemi szintjükön magyar ember?

Garancia-e Fodor Gábor személye?

Visszatérhet-e az SZDSZ az eredeti liberális eszményekhez? Visszatérhet-e a kormányba? És az új választások után a Parlamentbe? Megannyi kérdés…

De végre egy jó hír: Fodor Gábort választották a Szabad Demokraták Szövetsége elnökévé a párt rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésén. Jó szoros volt a meccs, Fodor 346, Kóka 344 szavazatot kapott. Hogy ebből mennyi az álszavazók álszavazata, arról nem szól a fáma.

Mindenesetre az SZDSZ új elnöke azt mondta, rendkívül felemelő és egyben rendkívül nehéz az a feladat, amit kapott. Kemény munkával sikereket fognak elérni, mondta, mert mi mást mondhatott volna. De talán ő is tudja, kisebbfajta csoda kell ahhoz, hogy a liberális pártot a következő választásoknál újra behozza a parlamentbe. Nyilván az is világos számára, ha ez sikerül, akkor vállára emeli a párt, ha viszont kiesnek, akkor ő lesz a bűnbak.

Személye mindenesetre egyfajta garanciát jelenthet arra nézvést, hogy az SZDSZ visszakanyarodik azokhoz az eszményekhez, amelyekkel a rendszerváltás idején indult. Én szurkolok neki, még ha pártjának neoliberális eszményeit magamévá fogadni maradéktalanul soha nem is tudtam. A Seo és a Pillangószív legyen vele.

A böszmeség kelepcéje

Miközben a magyar sajtó még hangos Orbán Viktor egy szűk körben elhangzott beszédének a nyilvánosságra kerülésével kapcsolatos találgatásoktól és értelmezésektől, és miközben kezüket összedörzsölve némi látható kárörömmel mondogatják a baloldalon, hogy lám csak, a jobboldal vezére is hazudozik,  most már neki is van őszödi beszéde, aközben nekem, baloldali érzelmű, liberális gondolkozású magyar embernek továbbra is igen rossz a politikai hangulatom. És hovatovább azt is be kell látnom, hogy kellemetlen közérzetem okát nem – vagy nem elsősorban – a jobboldal ilyen-olyan ügyeiben kell keresnem. Persze egyáltalán nem örülök annak, hogy a polgári és nemzeti jelzőt
kisajátító oldal előretört, hogy minden közvélemény-kutatás és elemzés azt mutatja: a Fidesz elsöprő győzelemmel nyerheti a következő választást. Nem örülök annak, hogy az ellenzék népszavazások kikényszerítésével tartja sakkban a kormányt, és, kell-e mondanom, nagy aggodalommal tölt el a Magyar Gárda megjelenése, a gyűlöletbeszéd terjedése, a szélsőségesek erőszakos fellépése. Meg hát természetesen én is csóválom a fejemet a nyilvánosságra került tényleges vagy állítólagos Orbán-beszéd egyes kijelentésein, megütközöm a laikus számára is nyilvánvaló, na jó, legyek finom: ellentmondásokon.

Az MSZP Arvisurával erősítette a Seonyár2008-at

Letölthető az Arvisura-Seonyár2008! mottóval, és továbbra is Gyurcsány Ferenc fősámán vezetésével új kormányzati szakasz kezdődik – jelentette be Lendvai Ildikó seo-szakértő, az MSZP képviselő-csoportjának csaknem ötórás budapesti tanácskozása után vasárnap éjjel. A frakcióvezető közölte: a Seonyár2008-at a Munka, tudás, tulajdon programja mentén, az egészségügyben szükséges változtatásokkal, és továbbra is Gyurcsány Ferenc vezetésével folytatják. Lendvai arra kérdésre, hogy volt-e bizalmi szavazás a frakcióülésen Gyurcsány személyével kapcsolatban, úgy válaszolt: a képviselőcsoport kormányzást és a Seonyár2008-at Gyurcsány Ferenccel kívánják folytatni.
„Készek vagyunk és felkészültünk az önálló kormányzásra” – mondta a szocialisták frakcióvezetője. A kormányzás részleteiről szólva Lendvai Ildikó úgy tájékoztatott, a Seonyár2008 teljesítésével gazdasági növekedést és új munkahelyek teremtését kívánják elérni. A felsőoktatásban szabadon átjárhatóvá tennék a fizetős és az államilag finanszírozott képzést, a tulajdon tekintetében pedig a miniszterelnök által már meghirdetett Seonyár2008 programot folytatnák. A frakcióvezető szólt arról is, hogy a Munka, tudás, tulajdon programja mellett negyedik elemként az egészségügyben szükséges változtatásokat is véghez vinnék, de nem csak az egészségbiztosítást érintően, hanem „szélesebb területen” is.Elhangzott az is, hogy bár a szocialista választók egy része örül annak, hogy az SZDSZ valószínűleg kilép a koalícióból, nehezebb lesz kormányozni, mint eddig. Ezért fegyelmezettebb munkára van szükség, kevesebb törvényben és több rendeletben gondolkodnak.

A miniszterelnök a vitában arról is beszélt, hogy ha az SZDSZ azt mondja, az ő személye az akadálya a koalíció fennmaradásának, és esetleg távozna, akkor ezután egy újabb akadályt találna a liberális párt.

Az MSZP folytatja, illetve újraindítja, továbbá kiterjeszti a Seonyár2008-at, amelyben – és e térek a frakció tagjai közt nem volt vita – az ország felemelkedésének egyetlen biztosítékát látják.

Az ülés végeztével őstörténeti jelentőségű folyosói beszélgetésekben az a vélemény is megfogalmazódott, hogy az az MSZP a helyén van, a frakció a helyén van, és Gyurcsány Ferenc még soha nem volt ennyire a helyén, mint most. Az SZDSZ pedig tegye fel magának a koalíciós válságát.

Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság

gerillamarketing akció: a gyurcsány ferenc baráti társaság 2 a google-találatok élén

Amikor először olvastam a hírt, miszerint olyan fényes jobboldali személyiségek, mint Kövér, Áder, Semjén, Kerényi, Bayer Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot alapítottak, vegyes érzéseim támadtak. Egyrészt a humornak és az iróniának feltétlen híve vagyok, másfelől a nevezett urak beállítódását valamelyest ismerve minden eszembe jut, csak nem a jóízű élc, hanem sokkal inkább a demagógia, az összeszorított fogú sulykolás, a szívós leckefelmondás. Továbbá: ha egy publicista vagy egy amúgy is bohócnak állt színházi ember tesz ilyen kísérletet a miniszterelnök lejáratására, az valahol rendjén is van, ez beleférhet a demokratikus keretekbe. Ám rivális vezető politikusoktól az ilyesmi egyszerűen nem elegáns dolog, sokkal inkább minősíti őket, mint azt, aki ellen irányul.

Mindezt azonban nem gondoltam elég fontosnak ahhoz, hogy (egyre apolitikusabb) blogomban foglalkozzam vele. A témára azonban ráharapott farkasbarátom, El Lobo, nem kevesebbet téve, mint elindítva a kettes számú Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság blogját, azzal a nem titkolt céllal, hogy a keresőkben elébe vágjon az internetes támogatást megszervezni elmulasztó jobboldali kezdeményezésnek.

Erről így ír az akcióját bemutató posztjában:

…vajon az Internetet tudatosan használó egy szál online marketing szakember képes-e ellensúlyozni és vajon mennyire egy politikai- és médiahatalommal rendelkező társaság fellépését. Mit fog megmutatni a Google a létrehozott KÉT szervezetből? Életképes lesz-e az Interneten a semmiféle határozott célt nem szolgáló Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság Kettő webegysége?

(A Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság és a gerillamarketing)

Nos, a Google első tízesében a társaság nevére való keresés esetén máris ott vannak El Lobo – A farkas oldalai. Előbbre jutásuknak nemcsak szurkolok, hanem fenti posztommal magam is támogató linkeket küldtem rájuk, mintegy csatlakozva barátom akciójához.

Hozzászólásokat ide várok: Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság

Újliberálisok?

A hírben szereplő ötlet csak első hallásra képtelen. A mai SzDSz oly messze került a rendszerváltás idején képviselt „tiszta” liberális állásponttól, oly sok mindennel kompromittálta magát (és sajnos magát az eszmét is), és olyannyira képtelen a megújulásra, hogy jóérzésű liberálisok hosszabb ideje már vagy nem szavaznák rá, vagy kényszerből, jobb híján teszik. Ha jól tudom, a felmérések szerint a magyar lakosság 20 %-a liberális érzelmű, az SzDSz 5 %-os támogatottsága ennek csak negyedét fedi le. Lenne hát alapja egy új, a hatalomban még el nem használódott pártnak.

» » T o v á b b

(sajnos 2016-ban elérhetetlenné tették a Népszabadság Online anyagait, így a hivatkozott cikkre mutató linket megszüntettem – bdk)

Gyurcsány és Orbán, a két ikerkannibál.

Pedig lehetett volna egy szép csendes tavaszi szombatunk. Este elvonult a vihar, reggel kisütött a nap; ami el nem fagyott, az zöldell, nő, mint a bolond, döngenek a bogarak, szerelmes madarak dala lengi be a világot, most kell kinyújtózni a nyugszéken, elheverni a kereveten egy kiadós ebéd után. De nem lehet, mert POLITIKA VAN, mondja a rádió, sugározza a tévé, írja az újság. Politika van, beszélt Orbán is, meg Gyurcsány is. Nemcsak beszélt, hanem nagyokat is mondott. Ki-ki válogassa ki a kedvenc idézetét:

  • Fölösleges a versenyképesség pokrócával takarózni
  • A jobboldal vezére gyáva

Egymás után olvasva olyan a két szöveg, mintha két ikerkannibál egymást zabálná. Mi is lenne egyikkel a másik nélkül?

De mindez még nem elég a szombati idillhez, még jön a halkszavú Lezsák is a nemzetgyilkossági kísérlet víziójával.

Bizony mondom, ideje lenne bevezetni a politikamentes  (azaz ember- és környezetbarát) hétvégéket.


MSZP-sokk, mert kevés

Az MSZP-t sokként érte a hír, miszerint potenciális szavazótáboruk a Fidesz-szavazók felét sem teszi ki. Állítólag nem a puszta számok miatt vannak elkeseredve, hanem hogy azt hitték, mélyebbre már nem süllyedhet népszerűségük.

Van, aki szerint egyszerűen kommunikációs válságról van szó – ezt a nézetet vallja maga Gyurcsány Ferenc is, abban bízva, hogy a Demcsák Zsuzsa nélkül felálló stáb majd változtathat a dolgon. De vajon mi fog megváltozni, hol van az MSZP vagy a kormány környékén az az autentikus személy, aki el tudná adni egyfelől a kényszerű döntéseket, másfelől elsimítaná a sok böszmeséget.

Van, aki másban látja az okokat. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke ma reggel a köztévén a Napkelte műsorában azt találta mondani, a drasztikus népszerűség-vesztés oka nem egyéb, mint az, hogy Gyurcsány elhatárolódott Kádár örökségétől. Thürmer egyébként levélben fordult Gyurcsány Ferenchez és Demszky Gáborhoz Kádár újratemetése ügyében, kifejtve, hogy ehhez csupán a Magyar Kommunista Munkáspártnak van erkölcsi és politikai alapja. Ezzel szemben a kormány részéről Gál J. Zoltán államtitkár azt nyilatkozta, hogy a maradványok visszahelyezéséről a fővárosi önkormányzat és a Temetkezési Intézet egyeztet. Ez pedig azt jelenti, hogy Gyurcsány kormányszinten továbbra sem kér a kádári örökségből, és úgy tűnik, a sírrablás tényét és az újratemetést nem kívánja baloldali propagandacélokra felhasználni.

Ami egyébként dicséretes, csak épp azt nem tudni, miben bízik a pártelnök kormányfő, hogyan kívánja visszanyerni az MSZP szavazótáborát. Nyilván nem engedhet tovább az SZDSZ radikális reformterveinek, de a koalíciós válságot sem vállalhatja. Az hiú ábrándnak tűnik, hogy a szintén megrendült erejű SZDSZ-t a kormányzásban a feljövő MDF-fel lehetne helyettesíteni. Ha Dávid Ibolya ellen tudott állni Orbán csábításának, többszörös erővel ellánáll majd Gyurcsány hívásának.

Nem sok jóval kecsegtet az újabb kormányátalakítás sem. A miniszteri és minisztériumi feladatok (igazságügy, rendészet, honvédelem, kancellária, EU-ügyek) újraelosztása  láthatóan továbbra is azt a célt szolgálja, hogy minél több  hatáskör kerüljön az MSZP és személyesen Gyurcsány Ferenc és bizalmi emberei felügyelete alá. Ez nem tűnik jó taktikának, eddig legalábbis nem jött be. A hatalom koncentrálható, de a szirmok egyre csökevényesebbek.

Mindehhez ráadásul: Stumpf István politológus, fideszes exminiszter szerint a  Fideszben stratégiaváltás következik: gyors felfogásukkal végre rájöttek, hogy minél jobban támadják Gyurcsányt, annál jobban összezár mögötte a baloldal. Ezentúl tehát nem fogják élesen támadni a miniszterelnököt.

Lám, az ember már az ellenségeiben sem bízhat.