Pornográf orosz ABC

Mai lelet: elfojtott erotika a sztálini évek sűrűjéből – a Lenin- és Sztálin szobrok híres alkotója pornográfiába hajló ábécét festett.

Az elhíresült szlogen szerint a Szovjetunióban nem volt szex, mert az burzsoá csökevény. A pártfelügyelet alatt álló nyilvánosságból teljességgel kiszorított erotika (és pláne pornográfia) iránt ez felfokozta az érdeklődést, történetek járnak arról, hogy kacsingatós-pucérnős pénztárcákkal és vetközönős golyóstollakkal vagy a Playboy egy-egy számával minden államhivatalnokot meg lehetett vesztegetni a brezsnyevi időkben.

Ám az alábbi erotikus ábécé korábbi keletkezésű. Az akvarellek 1931-ben, a sztálini korszak sűrűjében készültek. A pikáns képek külön pikantériája, hogy alkotójuk az a számos állami díjjal és kitüntetéssel jutalmazott Szergej Merkurov (Серге́й Дмитриевич Меркуров,  1881—1952), aki a legmonumentálisabb Sztálin- és Lenin-szobrok alkotójaként vonult be a szovjet művészettörténetbe. Mentségére szóljon, hogy ifjú korában Párizsban is élt, ragadhatott rá ott valami.

Lásd az ábécé többi betűjét is:

Szovjet erotikus ABC 1931-ből

Más: Budapest – szecesszió – télikert építő

Hét titok, magyar művész Új-Zélandról

avagy az internet varázslata
Itt a NolBlogon is terjed a magyar blogvilágban újraindult MÉM-játék, egyre többeket ér el a láncreakció. Hét titkot kell bevallania a felkért bloggernek és további 7 delikvensnek kell továbbküldenie a felhívást. Nekem El Lobo passzolta a labdát, vallomást itt tettem:
A dolog érdekessége, hogy mivel főblogomon minden posztomat illusztrálom valamilyen képpel, ez esetben is keresgélni kezdtem valami olyasmit, ami a titkokkal kapcsolatos. Hirtelen nem jutott eszembe semmi konkrét kép, gondoltam tehát, hogy a mindenre jó Google segítségét hívom, keresek valami szép festményt. Be is ütöttem néhány kulcsszót a képkeresőbe, nézegettem a találatokat, párat lenyitottam, de aztán valamiért nem tetszett nagyobb méretben, mígnem találtam egy igencsak kedvemre valót. Lássuk csak, kinek a munkája.
Így bukkantam a magyar szülőktől Santiagoban (Chile) született, ma Új Zálandon élő Éva Borka honlapjára. A képet – egy darab a Titok-sorozatból – felhasználtam a posztomban, és mivel a honlapon megadta elérhetőségét, levelet írtam a művésznőnek (magyarul), utólagos szíves engedélyét kérve műve felhasználásához.
Ma kedves levélben válaszolt:
Dear Károly
 
I
can read reasonably well in Hungarian but can only write in English. You are
very welcome to use the painting in your blog and thank you for asking!
 
It
is good to „connect” with you, how small the world becomes through the „magic”
of the internet.
 
With
very best wishes
 
 Éva
Valóban varázslatos dolog az internet. Ezúton köszönöm meg Évának a kedvességét, és bemutatom két további festményét.
Éva Borka további munkái itt találhatók. (rossz link törölve)
Más ajánlat:

Bortnyik Sándor: Lámpagyújtó

A magyar avantgárd emblematikus darabja, Bortnyik Sándor Lámpagyújtó c. 1921-es alkotása a minap kelt el a Kieselbach Galéria árverésén 170 millió forintért. Szinte minden megtudható róla a Galéria honlapján. Aki pedig ennél is nagyobb méretben szeretné látni, kattinson ide.

bortnyik sandor: lampagyujto

Bornyik Sándor: Lámpagyújtó – 1921

Korábbi sajtóhír:

Az 1921-ben készült Lámpagyújtót százmillióért kínálja eladásra a Kieselbach Galéria. Ilyen magasról még soha nem indult egy huszadik századi magyar festmény árverése, így várhatóan a kép megönti majd Csontváry Szerelmesek találkozása című képének eddigi 230 millió forintos rekordját is.
Minden eddigi, huszadik századi magyar festő művénél magasabb, 100 millió forint a kikiáltási ára Bortnyik Sándor Lámpagyújtó című nagyméretű konstruktivista festményének, amely a Kieselbach Galéria október 17-i aukciójának fő darabja.

Az intenzív színharmóniájú, kiérlelt kompozíciójú mű most először látható Magyarországon. Bár a motívumok ismerősek, hiszen a húszas évek világszínvonalú munkáit a mester újramásolta a hatvanas években. (Ezzel mentette meg magát az éhenhalástól.) Az avantgárd után art deco képeket festett, ám ilyen erős, telített művek többé nem lelhetők fel munkásságában.

Egyébként pedig Bortnyiknak van egy másik Lámpagyújtó című festménye is, ugyancsak 1921-ből – illetve mégsem, mert csak az alapjául szolgált rézkarc ilyen korai -, ez utóbbi a Nemzeti Galéria tulajdona:

lampagyu

A kép sajátos történetéről ezt tudhatni:

Az „önhamisítás műtörténészi segítséggel” alapesetének legrangosabb hazai példája Bortnyik korai korszakának újraalkotása. A jobbra látható Lámpagyújtó évtizedeken át minden publikációban és kiállításon 1921-es műként szerepelt, holott Bornyik a 60-as évek folyamán festette egy valóban 1921-es rézkarc után.

lampagyujtogato-bortnyik-rezkarc-21-kep-65

Bortnyik Sándor: A lámpagyújtó. Rézkarc: 1921. Festmény: 1960-as évek

 

http://ungparty.blogspot.com/2016/02/a-pirezblog-tehertetele-sms-kampany.html

Dora Maar kalapács alatt

Pablo Picasso Dora Maar-ja kalapács alatt… A Deluxe.hu szerint rekord áron kelhet el Picasso festménye a Sothheby’s aukciósház február 5-én Londonban sorra kerülő árverésén. Dora Maar portréja – pontos eredeti címe: „Tête de femme (La Lectrice – Dora Maar)” – hat másik Picassoval kerül kalapács alá. A magazin emlékeztet rá, hogy a mester számos portrét készített talán legnagyobb szerelméről, és ezek egyike, a „Dora Maar au Chat” című (Dora Maar macskával; lásd a lenti képet) a második legmagasabb árat érte el, amit valaha fizettek Picasso-képért: 2006 májusában 95,2 millió dollárért (16,4 milliárd forintért) cserélt tulajdonost egy aukción. A mostani portrét a szakemberek ugyan jóval kevesebbre taksálják, „de a szárnyaló festményárakat nézve akár meglepetés is születhet. Ki tudja, talán egy tavaly magas nyereséget elért milliomosnak megéri ennél jóval nagyobb összeget is kifizetni a képért adózási és befektetési okokból” – írja a Deluxe.

 

Nemzeti ágyékkötő

Az alábbi bejegyzés egy ajánló. Főblogi posztomat ajánlottam benne, de a link már működött, töröltem akkor, amikor ezt a posztot áthoztam ide a NolBlogról. Az eredeti bejegyzés voltaképp a másik poszt első bekezdése. Így fest:
Röstellem, de nem ismertem Pinczehelyi Sándor munkásságát. Holott érdekel a kortárs magyar művészet, ez a jelentős életmű mégis valahogy kiesett a látókörömből. Most azonban utánaböngésztem, legalább részben pótoltam mulasztásomat abból az alkalomból, hogy invitálást kaptam  rövidesen nyíló kiállítására. A meghívót 1991-es munkája – Emlékműterv – díszíti, amely az első pillanatban meghökkentett. Mégpedig azért, mert olyan intenzíven és annyira sűrítve tartalmazza a magyar jobboldal ideológiai alapjait, hogy azonnal át is csap iróniába, önmaga gyilkos paródiájába. Antikommunizmus, kereszténység, magyarság – hát nem ezzel veri a mellét a rendszerváltás óta a jobboldal egésze?


Más: berendezési tárgyak a télikertben – tisztántartás.


Monet-képek rekord áron

Kult: képzőművészet, festészet, aukció. Monet-képek rekord áron – impresszionizmus | Ez a bejegyzés a NolBlog megszűnése miatt került ide, funkciója nem több, mint akkori főblogom aktuális bejegyzésének ajánlása a Népszabagság Online blogjának közönsége számára. A bejegyzés arról szól, hogy – kattintható link alul – az idegen nyelvű sajtóból átvett anyagok esetén kis problem adódik a képcímek terén. ||| Szűkszavúan, leginkább csupán az MTI-hírt közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja…). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára – és közben egy fordítási tévedést is felfedeztem.

Két aukció májusban

Főblogomból átvéve= festészet, árverés, képzőművészet, kult – Gond
nélkül el tudnék pár milliót költeni azon a két aukción, amelyekre
szinte egymás után kerül sor májusban. Az elsőt a Kieselbach Galéria
rendezi, 260  műtárgy kerül kalapács alá, közte káprázatos remekművek,
nívójuknak megfelelő árakon. Tihanyi, Márffy, Kmetty, Berény… De
vannak 19. századiak és kortársak is szép számmal. A másik árverést a
Virág Judit Galéria tartja, ugyancsak szenzációs kínálattal, közte egy
„lappangó”, kiállításon hosszabb ideje nem szereplő Gulácsyval.
Hosszú felsorolás is következhetne a nekem leginkább tetsző vagy a
legkülönlegesebbnek gondolt képekből, helyette inkább néhány repró – ha
a múlt héten ötösöm lett volna a lottón, ezekre szívesen licitálnék.

A Kieselbach Galériá kínálatából:


Tihanyi Lajos: Trencséni utca


Ország Lili: Fent és lent (emlék)


Perlrott Csaba Vilmos: Kecskemét


Berény Róbert: Kereveten fekvő nő


Aba Novák Vilmos: Olasz kikötő


Kokas Ignác: Téli világ


Bálint Endre: Mélykék világ


Molnár C. Pál: Szőke modell

STB., STB.

A Virág Judit Galéria képeiből:


Gulácsy Lajos: Tájkép kolostorral


Gulácsy Lajos: A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek


Perlrott Csaba Vilmos: A kecskeméti művésztelep parkjában


Pertlott Csaba Vilmos: Idill


Aba Novák Vilmos: Augusztusi hangulat


Váli Dezső: Régi zsidó temető Közép-Európában


Molnár C. Pál: Álomtáj


Fehér László: Kislány a rakparton


Korniss Dezső: Mese


Kondor Béla: Erzsi

STB., STB.

A sajtóban persze kicsit felturbósított címekkel adnak hírt a két árverésről

  • Elárverezik Munkácsy haját
  • Magyar aukción árverezik a Klimt-képet

A képek forrása:

Virtuális hídfoglalás – tiltakozásul

Tiltakozásul az ellen, hogy az Erzsébet-híd pesti hídfőjét politikai célokra bárki kisajátítsa, virtuális hídfőt foglalok és csatlakozásra hívok mindenkit, akinek elege van...

A világnak egyetlen másik pontján sem érzem azt, mint az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, szemben a Gellért-hegy szikrázó köveivel, a Várral, a teljes magyar történelmet megnyitó panorámával, alant az Európát összekötő, szellemiségét és népeit szimbolizáló Dunával.

Most mégis ellene fordulok ennek a helyszínnek.

Halk tiltakozásul az ellen, hogy identitásomnak ezt az emblematikus pontját március 15-én bárki-bármi politikai célokra felhasználja és kisajátítsa, arra szántam magam, hogy virtuális hídfőt foglalok magamnak és barátaimnak. Jelképezze pedig ezt a képzetes helyet egy icipici hidacska, az, amelyen Csontváry békés társasága átvonul.

Kérek mindenkit, aki március 15-én nem kíván az Erzsébet-hídhoz vonulni, aki nem akar tereken, utcákon politikusi közhelyeket hallgatni, aki inkább egy Petőfi-sort mormol el magában dühödt skandálás helyett, mindenkit, aki fenyegető zászlólengetések és ökölrázások közepette inkább odabent hordja a kokárdát, semmint malomkő-méretben mellére tűzve, kerek mindenkit, akinek elege van az tartson velem.

Hívom minden civil társamat a halk tiltakozás virtuális hídfőjére!


Csatlakozás itt:

>>Virtuális hídfő – halk tiltakozásul<<

Más: Csontváry, Baalbek, Pécs | Szöveg, performansz, Pécs

Minimum semmi

Kifejezetten nekem való két tárlatról számol be az ArtPotal mai hírében, hiszen nekem (is) mániám, vesszőparipám, kísérleti témám a művészileg megjeleníthető Semmi, a megalkotható Hiány. Az érintett két vernisszás művészei kiindulópontnak Malevics híres művét, a Fekete négyzetet tekintik, vallva, hogy a művész nem a festészet végpontját, hanem lehetséges kezdetét jelölte ki azzal, hogy a minimalizmus nullfokát megalkotta.


Kazimir Malevics: Fekete négyzet

A két kiállításról többek között ilyen megállapítások olvashatók:

A londoni tárlaton „…Damien Hirst Infanticide című képe egy rombusz alakú feketeség, amelynek felületét műgyantába dolgozott legyek borítják. Felix Gonzales-Torres-től egy nagy hasáb fekete lapot láthatunk, vagy akár haza is vihetünk, hiszen a művész mindig ily módon tette a nézőt az alkotás szerves részévé. Damian Ortega fekete beton-négyzetei betöltik az emeleti galériát.”

„Malevics híres műve a festészet sarokköve, amely rávilágít, hogy a festmény nem egy másik térbe nyíló ablak, hanem egy önmagán nem túlmutató műtárgy.”

Frankfurban „…Tom Friedman egy üres lapot állít ki, amelyet 1000 órán keresztül nézett. Karin Sander Zeigen című munkája nem más, mint egy üres galéria, melyben a hiányzó képek helyét feliratok jelzik. A képeket audio-kalauzokon kortárs művészek írják körül, így a néző szeme úgymond felszabadul, képzelete pedig szabadon szárnyal.” (Csizmadia Alexa: Fekete lyuk Londonban, légüres tér Frankfurtban)

Igen, igen! Ebbe a sorba illik bele John Cage 4’33” c. zeneműve, amely négy és fél perc pontosan megkomponált csendet jelenít meg vagy Kurtág György Némajátéka vagy Örkény István Üres lapja (további példák). És persze nagyképűen ide szeretném besorolni a hiányregényemet is, amely egyesek szerint csupán egy posztmodern bűvészdoboz.

Rablógyilkosság

Erdélyi Bála: Csendélet sárga vázávalRablógyilkosság áldozata lett Erdélyi Béla 88 esztendős özvegye, Magda, aki eddig a Mester húszegynéhány legjelentősebb képét őrizte, és igen szűkös anyagi körülményei ellenére sem vált meg tőlük. Péntek hajnalban rokona fedezte fel a holttestet. Az éjszakai betörők megkötözték az idős asszonyt. Szíve valószínűleg azalatt mondta fel a szolgálatot, amíg a rablók „dolgoztak” – adja hírül egy ukrán internetes lap. Nem tudni, hány képet vittek magukkal, de a rendőrök a lakásban ötvennél több üres keretet találtak. Két évvel ezelőtt már történt egy rablás (a tetteseket mai napig nem fogták el), azóta vasrácsok védték a házat; úgy látszik, mindhiába. Tekintve, hogy az Erdélyi-képek iránt az utóbbi időben egyre nagyobb volt a kereslet, a zsákmány értékét több százezer dollárra becsülik. Mivel jegyzett, katalogizált művekről van szó, így legalisan nem értékesíthetők, ami azt is jelenti, hogy valószínűleg soha nem lesznek a közönség számára láthatók.
Az interneten ezeket a képeket találtam Erdélyi Bélától, akiben, mint köztudott, a kárpátaljai festőiskola megalapítóját és vidékünk legnagyobb, Európa-hírű piktorát tiszteljük.



Megjelent:

A dízájn és a webmunka nem egy nagy durranás, de szándékosan készítettem ilyenre. A tartózkodóan szerény küllem és az egyszerű felépítés – közös szándékunk szerint – nem tereli el a figyelmet a szövegekben rejlő lényegről. Kíváncsi vagyok a reakciókra – ha lesznek egyáltalán. (Bár egy máris van. Spenótot megkértem, tesztelje a honlap linkjeit, át is nézte rendesen. És a szövegek? – kérdeztem rá. Válasza: „A szövegekbe csak most néztem bele. Csak nem azok a költőifjak, akik a közelmúltban felkerestek, nem kis meglepetést okozva Évának és neked? Nekem nagyon tetszik, csak nehogy beragadjanak ebbe a stílusba, mert akkor végük. Kíváncsian várom a folytatást. Lehet, hogy jó kis konkurenciát csináltál magadnak?”). Azt írtam vissza: bárcsak tartósan beleragadnának ebbe a konkurenciába!

Nagyjából rendet raktam a Penzum archívumában. Mivel a rovat jellege és státusa a rendszeren belül többször is változott indulása óta, ezért elég nehéz volt listáról listára lépegetve eligazodni. Most talán valamivel áttekinthetőbb. Azt hiszem, valami hasonlót kellene tennem a Manzárd archívumával, mert az sincs teljesen rendben, ráadásul efféle naplójegyzeteket 2002. szeptember előtt a Newság rovatban írtam, ugyanakkor az hírrovat is volt, így a korai feljegyzések a Newság-archívumban vannak. (Micsoda lényeges problémák!)

Kolos péntek éjszakától itthon – hétfő hajnalig. Még így is mulaszt egy napot. Nagyon sűrű az órarendje, a múlt tanévben már csütörtök délben hazaindulhatott, most csak péntek délután. Ha vissza akarna érni a hétfő reggeli óráira, alig kevesebb időt töltene a bő 900 km megtételével, mint amennyit itthon van.

Megjött a székesfehérvári irodalmi napok rendezvénysorozatának a programja. Én is szereplek benne, mint virtuális előadó. Mivel az utazásra most nem vállalkozhatom (és a helyszín is olyan, hogy nem boldogulnék a járókeretemmel), abban maradtunk Aratónival, hogy felolvassák az előadásomat, amelynek szövegét ma el is küldtem – miután 2 napig dolgoztam rajta. Lengyel Tomi kötetéről írt kritikámat dúsítottam fel, bővítettem ki, a tanácskozás tematikájának megfelelően. Közben olyan bölcs megállapításokat is tettem, mint az, hogy a posztmodernben a formai és stiláris elemek a mű lényegi, tartalmi jegyeivé válnak. Ezután már csak a spanyolviasz következik.