Így lettem haiku-költő + új akció

(Részben egy 2008-as írásom felújítása + aktuális záradék)
haikukKapcsolatom ezzel a háromsoros keleti verstípussal különösen kezdődött. Bár ötven éves koromig egyetlen haikut sem írtam, tíz egynéhány esztendeje mégis besoroltattam a magyar haiku-költők közé a terebess.hu oldalon. Nevemre kattintva akkor Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából – Fabatkák – kiemelt rövid versféleségek váltak olvashatóvá. Ezek között ugyan egyetlen haiku sem akadt, de rövidségük és talán hangulatuk okán a szájt szerkesztője úgy gondolta, szerepeltetheti őket, talán mint rendhagyó haikukat (ami azért furcsa, mert a haiku épp alaki jellemzőitől az, ami). Azóta a szerzői oldalamat többször frissítették a rendszerben, így most 2008-tól megjelent számos valódi haikum is olvasható – de korábban csak ilyesmik voltak fenn:

tovább is van, mondom még

Leült a kőre. Haikuk, Új Lenyomat

Frissítés: az Új Lenyomat időközben megszűnt, így a posztból kivettem a linkeket.
Új irodalmi-művészeti portál indult a napokban Új Lenyomat címen. Szerkesztői nem csupán szerzőnek hívtak meg, hanem  külön rovatot is kaptam: internetes irodalmi interakciókat fogok szervezni a lap keretében, az első rövidesen indul. A portál egyébként két főbb részből áll, a folyóiratból, vagyis a szerkesztett lapszámokból (ezekből az első jelent meg, itt kaptak helyet alább olvasható haikuim) és a Műhelyből, amely lehetőséget biztosít az írói-művészi ambíciókkal rendelkezők számára, hogy önállóan, szerkesztői kontroll nélkül feltöltsék műveiket. Az Új Lenyomat bemutatására még visszatérek, most ott közölt haikuimat ajánlom figyelmetekbe:
Balla D. Károly:

(haikuk)

Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.

*

Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.

*

Alakoskodni
alaktani ismeret
nélkül is lehet.

*

Mikor az idő
megpihen, madarait
hullatja az ég.