Keleti nyugalom

Lányom tavaly egy grafikai pályázaton számára jelentős összeggel járó díjat nyert (erről itt)  elhatározta, hogy nem pesti életének komfortosabbá tételére szánja, hanem világot fog látni. Európában már látott ezt-azt, így fantáziája interkontinentális távlatokat nyitott. Meg is szervezte a háromhavi utazásuk első hónapját napról-nap: a többi meg majd kialakul. Most már utolsó hónapjukat töltik Indokínában, megjárták Thaiföldöt, Kambodzsát,  Laoszt és Vietnamot, és most egy nagy kanyar után újra Bangkok felé közelednek, hogy három hét múlva hazarepüljenek.

Mesés tájak, ismeretlen szokások, különös emberek, elképesztő körülmények. Nagyjából olyasmi, amit film, leírás, fotó nem tud visszaadni. Meg kell tapasztalni, ott kell lenni hosszan, ráérősen, elvegyülve – nem pedig a szállodaablakból kipillantani a beach-re. Ők a legolcsóbb hostelekben vagy magánembereknél szállnak meg, ott esznek, ahol megéheznek, nagyrészt kerülik a turisták által kultivált helyeket és nevezetességeket. Tanulják Ázsiát, ismerkednek a buddhizmussal, gyakorolják a türelmet, a nyugalmat, a szemlélődő alapállást. Ahogy Bence és Csönge legutóbbi blogposztjaiból kiveszem: kicsit más emberek lesznek, mire hazatérnek. Nem tudom, hogy a budapesti napi őrületbe visszacsöppenve ez hasznos-e számukra, nem tudom, hogy ellenállóbbak lesznek-e a stresszel, hajtással, bürokráciával, politikával szemben és képesek lesznek-e a keleti emberek nyugodt derűjével szemlélni az összes lehetetlenséget – avagy éppen ellenkezőleg, védtelenek, elesettek lesznek a megkerülhetetlen kihívások közepette. Mivel vértezte fel őket a Kelet? A képességgel, hogy felülemelkedjenek a képtelenségeken? Avagy mit vett el tőlük? A harci elszántságot, hogy a taposómalomban helyt álljanak.

Sok-sok fotó, érdekes beszámolók és filozofikus merengések Csönge útinapló-blogjában: tovább is van, mondom még

Csönge tengeri naplója

A 2016 jenuár 31-ével megszűnő NolBlogból ide menekítettem azokat az ajánló posztokat, amelyről a régi UngParty oldalaira lehetett átnavigálni, az ott közölt teljes szövegekhez. Csönge naplója is ott jelent meg folytatásokban – ezúttal a teljes szöveget is áthoztam ide. – 2016, bdk

…másfél nap volt az út. Jól elhülyéskedtük, mert nem volt túlzottan érdekes. Azt hittem, h sokkal izgalmasabb Ukrajna. Én ugyanis most voltam először Kárpátalján kívül. Rájöttem, h Kárpátalja egy kis külön ország ahhoz képest, h mi van arrafelé. Az egy dolog, h itt sem a legápoltabb minden, h nem kifogástalan a tisztaság, de ha összehasonlítunk egy Odessza melletti falvat és 1 ittenit, valahogy nagyok a különbségek. Ott minden olyan szürke, lerobbant, és, bár én nem sok emlékezetes évet töltöttem a Szovjetunióban, érzem rajta h rengeteg minden maradt meg szovjetnek. Mi nagyon nyugat vagyunk ám:) Jó, nem utaztunk át a nagyvárosokon, azoknak a belvárosa biztos szép, de az nem elég. Nah, de ez most nem turistariasztás akart lenni:P

Karolina-Bugaz is elég lerobbant üdülőfalvacska, kivéve persze a központot, ahol yobbnál drágább éttermek, bárok, discok próbálják túlénekelni 1mást. Ugyanis főképp élő zene volt mindenhol, ami nagyon remek lett volna, ha nem orosz popot dalolásztak volna…:P

A teljes naplóbejegyzés a régi UngPartyról ide copyzva (2016, bdk):

Meggyüttem:) De holnap már m1ek is tovább. Hogy csakazértse l1ek itthon.

19-én indultunk, másfél nap volt az út. Jól elhülyéskedtük, mert nem volt túlzottan érdekes. Azt hittem, h sokkal izgalmasabb Ukrajna. Én ugyanis most voltam először Kárpátalján kívül. Rájöttem, h Kárpátalja egy kis külön ország ahhoz képest, h mi van arrafelé. Az egy dolog, h itt sem a legápoltabb minden, h nem kifogástalan a tisztaság, de ha összehasonlítunk egy Odessza melletti falvat és 1 ittenit, valahogy nagyok a különbségek. Ott minden olyan szürke, lerobbant, és, bár én nem sok emlékezetes évet töltöttem a Szovjetunióban, érzem rajta h rengeteg minden maradt meg szovjetnek. Mi nagyon nyugat vagyunk ám:) Jó, nem utaztunk át a nagyvárosokon, azoknak a belvárosa biztos szép, de az nem elég. Nah, de ez most nem turistariasztás akart lenni:P

Karolina-Bugaz is elég lerobbant üdülőfalvacska, kivéve persze a központot, ahol yobbnál drágább éttermek, bárok, discok próbálják túlénekelni 1mást. Ugyanis főképp élő zene volt mindenhol, ami nagyon remek lett volna, ha nem orosz popot dalolásztak volna…:P

Oxána szervezte az egész utat, Vlaszta szüleinek a barátja. Velük kerültünk 1 házba (ő, a férje, Zsenya, és a fia: Ártyom). Ők már harmadszor voltak ezen a helyen és ugyanabba a házba járnak mindig. Csak azt nemtom, h mi vonzza őket benne. A pókok, a kosz, a lehúzhatatlan wc vagy a túlzottanbesüppedaseggemalatt ágy. Végül arra következtettem, hbaba Rájának (a ház tulajdonosa, akiről anyu rögtön írna pár novellát:)) vmi különleges vonzereje lehet, mert Oxána nagyon imádta. Velünk kajált, 1ütt néztünk filmet, Odesszába is velünk jött. A nő amúgy állandóan seprővel, vödörrel, ronggyal mászkált, de vhogy mégis mindenhol kosz volt. Kb 50 éves lehetett, hidrogénszőke hajjal, szalmakalappal és hippibeütésű (virág virággal) nagyon izléstelenül összeválogatott ruhákkal:) A gázt nem volt szabad, csak sutyiban, használni, a vizet is mértékkel. De amúgy yo volt:) Tényleg, ha kicsit olcsóbb lett volna, akkor minden ok. A ház hátánál folyt a Dnyeszter torkolata, 5 percre volt a tenger, baba Ráján sokat lehetett röhögni, a szobánkban pedig 1 nő óriási plakátja lógott, amit tilos volt leoperálni, mert Rája néni a lányától kapta. Az előttünk lakóknak sem jöhetett be vmi nagyon a plakát, mert a szemére ragasztottak vmi matricát. Rája néni pedig sápítozva vakarászta le róla „Pedig olyan gyönyörű!” közbeszólásokkal.

A társaság yo volt. Így két hétig tökéletes. Asszem 5 család lakott 1ütt a házunkban (4 ungvári és 1 csernyivci). A felnőttek nem voltak igazán felnőttek, inkább olyanok, mint a rossz tinik, esténként úgy ugráltak a bárokban, h csak na:) Mondjuk egész nap iszogattak, szal nem csoda. És annyit passzív cigiztem, h pfuj. De amúgy yopofák voltak, sokat hülyéskedtek velem (főleg Oleg alias Sör Robi:)), és sztem minddel még yobban lettem volna, ha anyanyelvünk 1ezne. De így is rengeteget fejlődtem! Vlaszta szerint eloroszosodtam:) Nayo, ez azért enyhe túlzás.

A tenger naggggyon szép! És nagy, és sok benne a vodorosz [bdk megjegyz: ez nem nemzetfitymáló kifejezés; helyesen vodoroszl = vízinövény], de meg lehet őket szokni, szépek a kagylók meg a rákok (azok büdösek is, mint itthon kiderült), a medúzák 1x sem csíptek meg, sok a sirály, de nem is olyanok, mint itthon. Sajnos tengeri csillag itt nincs, de kagylóból meg rákból, meg kőből nagyon sokat gyűjtöttem:P

A strand elég tiszta, a víz teljesen. Szerencsére homokos, nem pedig kavicsos. És egész nap jártak a mozgóárusok ordibálva, h holodnájá pivááá-áá-áá:)) De ez élőben az igazi:P Nem úszhattam túl sokat, mert meg is fáztam és 1éb fürdésakadályozók, de azért amennyit sikerült, azt nagyon élveztem:) Azt mondjuk nem észleltem, h könnyebb lenne a tengerben úszni. Le is barnultam, magamhoz képest nagyon. Kolos aszonta, h tök néger vok:) De én semmi a csernyivci családhoz képest. Nekik amúgy volt 1 kisfiúk, Denisz, aki 8 éves létére nagyon durva 1 gyerek. Állandóan ölelgetett + puszilgatott engem + Tányát. Feleségül akart venni, és eldöntötte, h ott fogok velük lakni. Az apuja + hülyéskedett is, h nagyon yo dolgom lesz, kapunk szép lakást stb:) De amúgy engem nagyon szeretnek a kisfiúk. Akadt ott 1 Sztászik is, az is állandóan utánam járkált:) Pedig én tudtam a legkevésbé kommunikálni vele, és mégis:P


Odesszában 3x voltunk. Először az akvaparkban (drága, nem érte meg az árát, de azért nem rossz) és a belvárosban, ami igazán gyönyörű, színes, szép és érdekes, de kb 10 utcából áll, és a külváros merő ellentéte. Másodszor a piacon, ami rohadt olcsó, de nem vettem semmit:) Harmadszor pedig csak páran mentünk várostnézni részletesebben. Tényleg gyönyörű a belváros, és nagyon a turistákra specializálódott.

Ottlétem alatt neteztem is 2x, az is rohadt drága, de aki függő, az függő:) A szülinapom semmi extra, nem igazán szeretem. Két ember is mondta, h kanálkarkötőt akart nekem ajándékozni (ugyanis van hajlított villa karkötőm & nyakláncom, Szurdokpüspökiben csórt villából:))), de végülis mást választott:)

És ottlétem alatt találták meg nagyapát is… Elég rossz volt, h nem lehettem itt a temetésen, meg 1általán…

Hazafelé már mindenki kimerült, aludtunk rengeteget, nem is tűnt másfél napnak az út. Amúgy sokkal rövidebb is lehetett volna, de a busz yo, ha 40-nel ment:)

Már 4-én megérkeztem, de csak tegnap pakoltam ki a cuccom, ma pedig pakolhattam vissza…:P A rákok nagyon bűzlöttek, szal kint vannak a teraszon sótlan levegőt szívni. Holnap + m1ek nagymamához Beregszászba + passzív résztvevője leszek a matektábornak is. 1ébként tökre elfelejtettem számolni, grr, szal yo lesz ez most a kis agyacskámnak:) Nah, szió!


A ház hátánál folyt a Dnyeszter torkolata


5 percre volt a tenger

Odesszában 3x voltunk:


Szolgáltatás, mobilmarketing: