Szili üres mosolya

Apropó politika. Hát cifra dolgok történtek, szó se róla. Az egész cirkuszból valóban csak Sólyom jött ki győztesen. Láthatóan emelt fővel, de szerintem émelygő gyomorral. Aligha tetszhetett neki az a mód, ahogyan győzött. Áder, mint fő vakondfelügyelő. Aztán Horváth Balázs bevallja, hogy ők hárman taktikából vakondszavaztak. Aztán azt mondja, hogy csak ő volt egyedül a három vakond. Aztán a Fidesz gyorsan szövetségre lép velük. Polgári Magyar Vakondszövetség. Az MDF-esek pedig beperelik Ádert, amiért őket is kikezdte. És még mondja valaki, hogy nem a szeretet a legnagyobb keresztény érték. Sajnios beárnyékolja Solyóm sikerét, hogy ilyen csapatnak nyert.

A túloldalon Hiller belátja tévédését, de ahelyett, hogy elvinné a balhét, marad; ráadásul a tagság marasztalja. Belátja a felelősségét Gyurcsány is, de nemcsak marad, hanem meg is erősödik, és – ki gondolta volna – ő vezeti majd a 2006-os kampányt. És persze győzelmet ígér. De ugyan mi jó várható egy ilyen csapattól, amelyik nyerő helyzetben is képes veszteni? Marad a koalíció is, naná. Az MSZP, lám, lenyeli a békát, a SZDSZ pedig dehogy akar távlati erkölcsi tőkét alig néhány havi hatalmi helyzet helyett. Orbán magabiztos, majdnem gólt is rúgott az Alcsútban. Csak azért cselezett kapura lövés helyett – mesélte ma Lakat T.-nek a Nap TV-ben -, mert 11-es akart szerezni csapatának. Ám a bíró nem adta meg, azt mondta: „Majd jövőre”.

Hát igen. Majd jövőre.

Egy biztos: Szili Katalin azok után is ugyanilyen üresen fog mosolyogni, mint most, amikor megkérdik tőle, miért nem lépett vissza.