Szembesülés

A 15-ei Bp-i megemlékezések eléggé lehangolóak voltak. Én ugyan kifejezetten ünnepellenes vagyok, jó ideje eleve röhejesnek tartok minden politikai színezetű vagy ideologikus jellegű ünnepi szónoklatot és „dátumra-lelkesedést”, el nem tudom képzelni, hogy bármelyik mai politikus bármelyik helyszínen olyasmit bírna mondani, ami után a részvevők okosabban-gazdagabban távoznának, mint ahogy odamentek – de azért azt sem gondolom, hogy normális dolog mások ünneplését szétfüttyögni. Igaz, azt sem értem, miért pártpolitikusok beszélnek ilyenkor; ők tartsanak pártrendezvényeket, nemzeti ünnepen egyiket sem engedném mikrofonhoz. Beszéljenek történészek, írók, színészek, muzsikusok, filmrendezők, akadémikusok, akiknek remélhetően még vannak gondolataik.

Azt viszont örömmel olvasom a helyi sajtóban, hogy itthon minden rendben ment, „Ungváron, más helyszínektől eltérően nem fütyülte ki senki Gyurcsány Ferenc ünnepi üdvözletét”, és volt, ahol a két ellentábor nagyjából együtt emlékezett. A Kárpáti Igaz Szó korábban is mindig beszámolt mindkét fél rendezvényeiről, de úgy emlékszem, a Kárpátalja eddig csak a „sajátjaikról”. Most viszont ők is leírták olyan szónokok és szervezetek nevét, akikét meg szokták kerülni. Már ez is valami.

Szokása szerint Dupka is kinyilvánította a maga 12 pontját; sajnos a KISzó le is közölte. Bizony mondom, nyugodt szívvel lehetne az egészet paródiának tekinteni, akár az Alkarpatrazban is megjelenhetett volna. Nevetséges a sok „követeljük” és a sok felszólító mód – legtöbbször nem tudni, voltaképp ki is kerül felszólításra, no és kinek a nevében. Ja, állítólag a kárpátaljai magyarságéban. Hát engem mondjuk nem kérdeztek… 🙂 A kedvecem egyébként ez: „Véget kell vetni az Ungvár környéki magyarlakta települések etnikai felhígításának, asszimilálásának a polgármesteri hivatalok spekulatív telekkiutalásai által!” – Tetszik érteni!? A spekulatív telekkiutalások által kell véget vetni a települések etnikai felhígításának. Meg ez se semmi: „A kárpátaljai magyarság ne egymás ellen, hanem egymásért küzdjön.” Az egy darab magyarság, amint egymás ellen vagy egymásért küzd. Karinthy álmában két macska volt és játszott egymással. Mivel Gyuri láthatóan nem tud különséget tenni a kölcsönös és a visszaható névmás között, így neki ehhez egy macska is elég. És álmodnia sem kell hozzá.

*

Balla D. Károly: SzembesülésMost már tovább nem halogathattam a Szembesülés bemutató oldalának az elkészítését:  LÁSD – ha már egyszer eddigi legkomolyabb irodalmi teljesítményemet rejti a kétszáz valahány oldal. Különben amikor néha olyasmiket mondok, hogy másfél évtizedig írtam ezt a hiányregényt, akkor persze kicsit eltúlzom a dolgot, mert voltak évek, amikor jószerével hozzá sem nyúltam. De az is színigaz, hogy 90-ben merült fel az alapötlet, és az is, hogy a 92/1-es Hatodik Sípban már részletek publikáltam belőle, ami azt jelenti, hogy ezeket 91-ben írtam. Mindenesetre a könyvben helyet kapott Werk-naplóból eléggé pontosan kiderül, hogy valóban rengeteget dolgoztam vele. A többi szövegből pedig, félő, az is, hogy a belefektetett munka mennyiségéhez és az írással töltött időhöz képest nem eléggé jó. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az olvasói és a szakmai fogadtatása.

Előrelépés történt a Pilinszky-projektumom ügyében is. A Disputánál személycsere történt, új szerkesztője van az irodalmi rovatnak. Több levelet is váltottunk a napokban, elküldtem az összes eddig elkészült verset; tetszettek neki, és úgy gondolja, hogy lapjuk felvállalja nemcsak ezek közlését, hanem magát a projektumot is. Azt kértem, hogy ez ne esetleges és egyszeri megjelenések sorozatát jelentse, hanem valamiféle partneri együttműködésben történjen, hasonlóan ahhoz, ahogy a Romániai Magyar Szó az Egy mondat a… című interakciómat felvállalta. (Szombaton lejön Cseke Gábor zárszava és az én rövid reagáló levelem – ezzel vége a sorozatnak.)

Még 15-én elküldtem a Mozgónak a soros Hónaplót. Kérésükre egy kicsit kevesebbet foglalkoztam benne belterjes irodalmi ügyeimmel (olyanokkal, mint amilyenek fentebb olvashatók), és „életes” dolgokat is belevittem. Bár, kell bevallanom, engem az irodalom valóban jobban érdekel az életnél.

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.